Cián:
Arra keltem fel reggel, hogy furcsa érzésem volt. Aztán rájöttem: ma fogok találkozni Búzával! Ez a reggeli boldogság után megreggeliztem, aztán elmentem a barátnőmmel játszani. Ma semmi sem törheti le a kedvem!
Búza:
Ennél rosszabb Hablaty kedve már nem lehet.
- Nem és nem! Semmi szükségünk nincs még több egrire! - kiabált a törzsfő.
- Speciel budapestiek vagyunk, senki nem ismeri otthon a sárkányokat. - mondtam.
- Akkor még inkább nem! - és ekkor vetettem be a bociszemeket. Vikivel letérdeltünk elé.
- Légyszi, hadd maradhassunk Hibbanton!
- Légyszi maradhassanak! - köszi Viki!, gondoltam.
- Nem biztos, hogy olyan jó a szigetnek, ha még többen jönnek a modern korból! Emlékszel Fafej távirányítós pókjára? - igen, Astrid kitörte az egyik lábát.
- Nem mondjuk el senkinek! - esküdöztem.
- Sziasztok! Hol vagyok? - jött le Ride az emeletről. Bár mivel ott volt Flutty a fejemen, és Hablaty és Johann is itt volt, szerintem teljesen tisztában van vele.
- Ez itt Hibbant-sziget. - mondta a törzsfő narrátori hangon, szinte mintha az egyik film elején lennénk.
- Tényleg? Maradhatunk? Légyszike! - ez hallgatózott. Tuti.
- Mióta vagy ébren? - kérdeztem.
- Háááát... - válaszolt értelmesen.
- Átfogalmazom: mióta hallgatózol? - mondta Hablaty. Nagy köztünk az egyetértés.
- Valahonnan Astrid könyörgésétől...
- Astrid? Nincs is itt! - nem szokott hozzá a nevemhez, úgy látszik.
- De itt van, csak nem a Hofferson - bökött felém RidingLove.
- Akkor ki kell találni egyikünk egy becenevet! - végre!
- De ha most azon töröd a fejed, hogy hogyan különböztessük meg az Astridokat, az azt jelenti, hogy maradhatunk? - filózott a barátnőm.
- Talán. - mondta, és sejtelmesen mosolygott.
- Légyszi! - kérleltük egyszerre mindhárman.
- Hablaty úrfi! Tessék beadni a derekát a hölgyeknek! Ha szükséges, egész éjszaka önt fogják nyaggatni! - mondta Johann, mire mi hevesen bólogattunk.
- Jó, akkor maradjatok. - adta fel Hablaty.
- Kösziiii... - ugrottam Viki nyakába, Ride Hablatyéba, Fluttershy pedig Johannéba, aki ettől felsikított. Úgy látszik, fél a sárkányoktól. Én gyorsan leszedtem róla a rettenetes rémemet, és észrevettem, hogy közben RidingLove megtanult repülni. Ez azt jelenti, hogy vagy egy métert ugrott hátra Hablatytól. Végül is, még nem is ismerik egymást.
- Téged hogy is hívnak? - kérdezte Hablaty kedvesen a barátnőmet.
- Dragon RidingLove, de szólíthatsz Ride-nak. - válaszolt.
- Oké. Gyertek az arénába, és ha szeretnétek, anya elvisz titeket a Jéghegyhez. - ííííí, kezdődik!
A törzsfő kinyitotta az ajtót, mire azonnal egy pikkelyes macska leterítette. Bár kicsit nagy macskának.
- Fogatlan, ne most... - de már késő volt. - nyalj össze. Most már mindegy. Induljunk. Ki ül mögöttem és ki Viki mögött? - a kérdés gyorsan eldöntődött, mivel Fogatlan odajött hozzám és nekem dörgölőzött. Engem szeretnek az éjfúriák, vagy mi van?
- Kérdés eldöntve! - nevetett Ride. Kimentünk a házból, majd felültem Hablaty mögé. Felszálltunk, de olyan hirtelen, hogy majdnem leestem.
- Fogatlan... - dohogott Hablaty. Miközben az aréna felé repültünk, ő a nyálat próbálta eltávolítani.
- Ugyan, szerintem csak gyógyított. - vigyorogtam.
Fogatlan: Biza! Az elmebaját gyógyítottam.
- Hé! - de már mindegy volt, hisz odaértünk. Hablaty bement Valkával beszélni, én pedig követtem, hogy odabent várjam meg Starfire-t, Vikit és Ride-ot. Mikor odaértek, a törzsfő felkiáltott.
- Astrid, gyere ide! - mire odamentünk Astriddal. Lehet, hogy nem rám gondolt, de minden ami biztos .- Uh, még elfelejtettük a becenevet!
- Mi lenne, ha Búzának hívnátok? - kérdeztem, de nem nagyon értették. Szinte láttam a fejük a felett a kérdőjelet. - Búzaszőke haj. Meg az jutott eszembe... - csak nem mondhattam el nekik, hogy megálmodtam?!
- Oké, szóval én Búzát hívtam, és nem téged Astrid. Bocs a téves riasztásért! - mondta Hablaty.
- Rendben, akkor megyek vissza szekercét dobálni! - mondta Astrid, és visszament gyakorolni. Ekkor Ride is odajött.
- Megbeszéltem anyával, és azt mondta, el tud vinni titeket a jéghegyhez. Felhőugró elég nagy három ember szállítására. - magyarázta a törzsfő.
- Te nem jössz? - kérdezte RidingLove.
- Még befejezek néhány papírmunkát. Tudod, főnöki dolgok... - forgatta a szemét. - Utána megyek.
- És mi lesz a csapattal? - kérdezett újra a barátnőm, mivel mindenki ott volt az arénában.
- Valószínűleg szétzavarom a csoportot, szabadfoglalkozás gyanánt. - vonta meg a vállát.
- Na, akkor indulhatunk? - jött oda hozzánk Valka, mire bólogattunk. Erre előhúzta a botját és megrázta. Nemsokára leszállt mellénk Felhőugró (ekkor már az aréna előtt voltunk). Ride elámult, hisz viharszelő fan :). Én egyszerűen nem bírtam megszólalni. Felhőugró életben óriási! És ez a gyönyörű taraj és a szarvrendszer a fején! És a karmai, tüskéi! De a legjobb a szeme volt. Láttam az értelmet és a jóindulatot benne. Aztán ránéztem Valkára, aki addigra feltornázta magát a sárkány hátára. Odamentem, és segített felmászni, majd Ride-t is feltámogatta. Aztán amikor mind elhelyezkedtünk, Felhőugró elindult. Nemsokára odaértünk a jéghegyhez. Körülnéztem Ciánt és Záport keresve, és megpillantottam őket egy kiugró teraszszerűségen, a vad viharszelő társaságában.
- Nem hiszek a szememnek. - mondta Ride.
- Az csak nem.. - hüledezett Valka.
- Egy éjfúria. - bólintottam.
- Meg kell védenünk őket tőle! - mondta Ride, amikor a vad sárkány elkezdett morogni.
- Felhőugró, támadás! - kiáltotta Valka. A viharszelő egy ordítással ráugrott az idegen sárkányra, mi pedig leestünk, de Cián elkapott.
- Köszi. - mondtam, mire rám mosolygott. És ekkor meghallottam egy robajt. A jég rám zuhant. Megint.
Dragon Games
2015. december 7., hétfő
2015. december 1., kedd
13. Rész
Ma kaptok két részt is, de ne éljétek bele magatokat! Ez most különleges, szóval kaptok Starfire-ről egy gifet:
Igazából nem tudom mire gondol...
Nem én csináltam, hanem Viki
Búza:
Arra keltem fel, hogy Flutty morog. Ahogy körülnéztem öt személy felé fordította a tekintetét. Hát mégis itt vannak. De hogy? És Hanna nem is volt benne az álmomban, erre tisztán emlékeztem.
- Ti mit kerestek itt? - álltam fel, és a sárkányom a vállamról morgott tovább - Nyugi Fluttershy.
- Te Én Kicsi Pónimról nevezted el azt a dögöt? - röhögött Attila, mire mindketten rondán néztünk rá. - Nem szóltam.
- Megláttuk, hogy felszálltok RidingLove-val erre a hajóra, és követtünk titeket. Ugyanazzal a repülőgéppel jöttünk - mondta Zsófi.
- Miért, zavarunk? - nézett rám Scar. A szoba sötét részében a falnak támaszkodva állt. "Ő ejtette el Ciánt az álmomban, ha minden igaz." gondoltam - Hm?
- Nem. De. Nem tudom! - kiáltottam és megfogtam a fejem. Hanna odajött hozzám, és megsimogatta a rettenetes rémem, aki erre elkezdett valami dorombolásszerű hangot kiadni.
- Ki a kapitány? - kérdezte Mériem.
- Kalmár Johann. - sóhajtottam. - Gyertek menjünk fel a kapitányi fülkébe. Aztán Johannak megvolt a véleménye.
- Astrid kisasszony, ők kicsodák?
- A barátaim - vakargattam a fejem. Azt nem mesélem el mi történt, mert elmentem aludni. Amikor felkeltem, már a Barbár szigetvilág vizeit szeltük Johann hajójával. Nem hinném, hogy átszálltunk, inkább azt tudom elképzelni, hogy van valami határ a 21. század és a HTTYD világ között, ami modernizálta a hajót. Nem éppen észérv, de lehetséges. Körülnéztem az égen miközben felültem. És megláttam két ismerős sárkányt.
- Az ott nem Starfire és Viharbogár? - kérdeztem.
- De, úgy látszik. - hunyorított arra Johann. - És közelednek, ha jól látom. - Jól látta. Nemsokára odaértek hozzánk.
- Sziasztok! Honnan jöttetek? - kérdezte a Starfire hátán ülő lány, akiben felismertem Vikit. Azután végignézett a ruhánkon, és leesett az álla.
- A 21. század Magyarországból.
- Akkor jól láttam a ruhátokat. Fanok vagytok?
- Ő nem. - mutattam Attilára - Mi többiek igen.
- És vele mi van? - mutatott Viharbogár hátáról Astrid Ride-ra. Ejj, át kéne magam nevezni. Bár ez az igazi világban érdekes lesz.
- Elájult. - válaszolt Johann, és ez sikeresen kizökkentett a gondolkodásból.
- El kéne vinni Hibbantra - gondolkodott Viki hangosan.
- Rawk! - szól Viharbogár, mire mind ránéztünk.
Viharbogár: Én két embert is el tudok vinni!
- Jó ötlet! - mondta Viki - Én pedig el tudok valakit még vinni.
- Vidd Astridot! - mutatott rám Hanna, mire Astridnak kikerekedett a szeme.
- Téged is Astridnak hívnak?
- Aha. - mondtam, miközben megpróbáltam feltornázni magam Starfire hátára. De nem nagyon sikerült sajna. Ezt Viki is észrevehette, mivel segített felkászálódni a sárkányra.
- Köszi!
- Mi a teljes neved?
- Halász Astrid. - válaszoltam. Eközben a többiek felrakták Ride-ot Viharbogárra, úgyhogy indultunk is. Úgy félúton Astridnak eszébe jutott valami:
- Amúgy nem jöttetek túl jó pillanatban.
- Téényleg. - fancsalodott el Viki.
- Mi az? - kérdeztem.
- Hablaty mostanában eléggé ideges amiatt, hogy az emberek átjönnek a 21. századból Hibbantra, úgyhogy nem biztos, hogy maradhattok - mondta mire eléggé elkámpicsorodtam.
- Ne már! - nyavalygottam.
- Mindjárt ott vagyunk! - mutatott előre Astrid. És tényleg. A következő pillanatban megláttam Hibbant-szigetet. Meg kell vallani, gyönyörű látvány volt! És a jeget is eltakarították. Bár az igaz, hogy volt rá idejük :).
- És ott van Hablaty. - mutatott Viki a Nagyterem lépcsőire. Hablaty a lépcsőn ült, és Fogatlan simogatta. Végül a Haddock-ház mögött szálltunk le. Egy rózsaszín rettenetes rém közeledett hozzánk rettenetes rém: Vikíííí!
A kis sárkány ráugrott az említett lányra és képen nyalta. Azután ismét felkiáltott, de most ez valami diadalüvöltés volt, és a hátam mögött ugrott rá valakire. Megfordultunk, és azt láttuk, hogy a rózsaszín rém Flutty-val bunyózik. Ekkor ismertem fel Cukorkát a 2. világ-ból. Ez egy blog, amit én is ismerek és Ride is, de azt hittük, hogy csak kitalálta Viki, a blog írója. Amint kijátékharcolták magukat, Cukorka és Starfire elmentek Viki házába, mi pedig elindultunk Hablatyhoz. Közben Fluttershy felmászott a fejemre. Örültem, hogy nincs akkora súlya. Hátulról settenkedtünk a törzsfőhöz és az alfához. Hallottam, ahogy Hablaty a sárkányához szól:
- Ha továbbra is ennyi papírmunka lesz Fogatlan, akkor elmegyük Hónaaljnyalire pihenni. Mit szólsz?
- Rorrr.
- Én sem örülök, de tényleg nem szólhatunk senkinek. Főleg Astridnak és Vikinek nem.
- Rarrr?
- Astridnak azért nem, mert visszarángatna, hogy csináljam meg a főnöki munkát. - Astridra néztem, aki bólintott. - Viki pedig velünk akarna jönni. - Vikire néztem, aki bólogatott, mint az őrült.
- Megijesztjük kicsit az uraságot? - súgta Astrid.
- Aha. - súgtuk vissza. Astrid előhúzta a szekercéjét, és Fluttershy odarepült a fejemről Fogatlan és Hablaty elé. Astrid pedig odadobta a szekercét Fluttershy mellé, hogy csak egy centi választotta el a sárkánytól.
- Sárkányvadászok! - ugrott fel a törzsfő és felénk fordult. Olyan képet vágott, hogy elröhögtük magunkat. Még maga Fogatlan is nevetett!
- Köszönöm szépen, te mihaszna hüllő. Na mi van? Te ki vagy? - nézett rám. Aztán észrevette a Viharbogáron fekvő Ride-ot. - És vele mi történt?
Igazából nem tudom mire gondol...
Nem én csináltam, hanem Viki
Búza:
Arra keltem fel, hogy Flutty morog. Ahogy körülnéztem öt személy felé fordította a tekintetét. Hát mégis itt vannak. De hogy? És Hanna nem is volt benne az álmomban, erre tisztán emlékeztem.
- Ti mit kerestek itt? - álltam fel, és a sárkányom a vállamról morgott tovább - Nyugi Fluttershy.
- Te Én Kicsi Pónimról nevezted el azt a dögöt? - röhögött Attila, mire mindketten rondán néztünk rá. - Nem szóltam.
- Megláttuk, hogy felszálltok RidingLove-val erre a hajóra, és követtünk titeket. Ugyanazzal a repülőgéppel jöttünk - mondta Zsófi.
- Miért, zavarunk? - nézett rám Scar. A szoba sötét részében a falnak támaszkodva állt. "Ő ejtette el Ciánt az álmomban, ha minden igaz." gondoltam - Hm?
- Nem. De. Nem tudom! - kiáltottam és megfogtam a fejem. Hanna odajött hozzám, és megsimogatta a rettenetes rémem, aki erre elkezdett valami dorombolásszerű hangot kiadni.
- Ki a kapitány? - kérdezte Mériem.
- Kalmár Johann. - sóhajtottam. - Gyertek menjünk fel a kapitányi fülkébe. Aztán Johannak megvolt a véleménye.
- Astrid kisasszony, ők kicsodák?
- A barátaim - vakargattam a fejem. Azt nem mesélem el mi történt, mert elmentem aludni. Amikor felkeltem, már a Barbár szigetvilág vizeit szeltük Johann hajójával. Nem hinném, hogy átszálltunk, inkább azt tudom elképzelni, hogy van valami határ a 21. század és a HTTYD világ között, ami modernizálta a hajót. Nem éppen észérv, de lehetséges. Körülnéztem az égen miközben felültem. És megláttam két ismerős sárkányt.
- Az ott nem Starfire és Viharbogár? - kérdeztem.
- De, úgy látszik. - hunyorított arra Johann. - És közelednek, ha jól látom. - Jól látta. Nemsokára odaértek hozzánk.
- Sziasztok! Honnan jöttetek? - kérdezte a Starfire hátán ülő lány, akiben felismertem Vikit. Azután végignézett a ruhánkon, és leesett az álla.
- A 21. század Magyarországból.
- Akkor jól láttam a ruhátokat. Fanok vagytok?
- Ő nem. - mutattam Attilára - Mi többiek igen.
- És vele mi van? - mutatott Viharbogár hátáról Astrid Ride-ra. Ejj, át kéne magam nevezni. Bár ez az igazi világban érdekes lesz.
- Elájult. - válaszolt Johann, és ez sikeresen kizökkentett a gondolkodásból.
- El kéne vinni Hibbantra - gondolkodott Viki hangosan.
- Rawk! - szól Viharbogár, mire mind ránéztünk.
Viharbogár: Én két embert is el tudok vinni!
- Jó ötlet! - mondta Viki - Én pedig el tudok valakit még vinni.
- Vidd Astridot! - mutatott rám Hanna, mire Astridnak kikerekedett a szeme.
- Téged is Astridnak hívnak?
- Aha. - mondtam, miközben megpróbáltam feltornázni magam Starfire hátára. De nem nagyon sikerült sajna. Ezt Viki is észrevehette, mivel segített felkászálódni a sárkányra.
- Köszi!
- Mi a teljes neved?
- Halász Astrid. - válaszoltam. Eközben a többiek felrakták Ride-ot Viharbogárra, úgyhogy indultunk is. Úgy félúton Astridnak eszébe jutott valami:
- Amúgy nem jöttetek túl jó pillanatban.
- Téényleg. - fancsalodott el Viki.
- Mi az? - kérdeztem.
- Hablaty mostanában eléggé ideges amiatt, hogy az emberek átjönnek a 21. századból Hibbantra, úgyhogy nem biztos, hogy maradhattok - mondta mire eléggé elkámpicsorodtam.
- Ne már! - nyavalygottam.
- Mindjárt ott vagyunk! - mutatott előre Astrid. És tényleg. A következő pillanatban megláttam Hibbant-szigetet. Meg kell vallani, gyönyörű látvány volt! És a jeget is eltakarították. Bár az igaz, hogy volt rá idejük :).
- És ott van Hablaty. - mutatott Viki a Nagyterem lépcsőire. Hablaty a lépcsőn ült, és Fogatlan simogatta. Végül a Haddock-ház mögött szálltunk le. Egy rózsaszín rettenetes rém közeledett hozzánk rettenetes rém: Vikíííí!
A kis sárkány ráugrott az említett lányra és képen nyalta. Azután ismét felkiáltott, de most ez valami diadalüvöltés volt, és a hátam mögött ugrott rá valakire. Megfordultunk, és azt láttuk, hogy a rózsaszín rém Flutty-val bunyózik. Ekkor ismertem fel Cukorkát a 2. világ-ból. Ez egy blog, amit én is ismerek és Ride is, de azt hittük, hogy csak kitalálta Viki, a blog írója. Amint kijátékharcolták magukat, Cukorka és Starfire elmentek Viki házába, mi pedig elindultunk Hablatyhoz. Közben Fluttershy felmászott a fejemre. Örültem, hogy nincs akkora súlya. Hátulról settenkedtünk a törzsfőhöz és az alfához. Hallottam, ahogy Hablaty a sárkányához szól:
- Ha továbbra is ennyi papírmunka lesz Fogatlan, akkor elmegyük Hónaaljnyalire pihenni. Mit szólsz?
- Rorrr.
- Én sem örülök, de tényleg nem szólhatunk senkinek. Főleg Astridnak és Vikinek nem.
- Rarrr?
- Astridnak azért nem, mert visszarángatna, hogy csináljam meg a főnöki munkát. - Astridra néztem, aki bólintott. - Viki pedig velünk akarna jönni. - Vikire néztem, aki bólogatott, mint az őrült.
- Megijesztjük kicsit az uraságot? - súgta Astrid.
- Aha. - súgtuk vissza. Astrid előhúzta a szekercéjét, és Fluttershy odarepült a fejemről Fogatlan és Hablaty elé. Astrid pedig odadobta a szekercét Fluttershy mellé, hogy csak egy centi választotta el a sárkánytól.
- Sárkányvadászok! - ugrott fel a törzsfő és felénk fordult. Olyan képet vágott, hogy elröhögtük magunkat. Még maga Fogatlan is nevetett!
- Köszönöm szépen, te mihaszna hüllő. Na mi van? Te ki vagy? - nézett rám. Aztán észrevette a Viharbogáron fekvő Ride-ot. - És vele mi történt?
12. Rész
Búza:
Érdekes volt az utunk az autótól a repülőig. Szép kezdésként elsőre eltévesztettük a terminált, vagyis eltévedtünk. Utána kiderült, hogy Ride bőröndje és az enyém is túl nehéz. Következésképpen a Cressida Crowelll-féle INAS könyveket, szám szerint hatot-hatot plusz a Sárkányok Könyvét átpakoltuk a kézipoggyászunkba, és így már nem volt túlsúlyos egyik sem :). És innentől sima út vezetett a gépünkig. Bár meg kell valljam, kicsit féltem attól, hogy valaki meglátja Fluttershy-t. El sem tudom képzelni, mi lenne akkor. De komolyan nem tudom elképzelni, pedig valami elképzelése az esetek 90 %-ban sikerül. Ezt meg még mindig nem megy. De térjünk vissza a repülőtérre. Amikor viszont felszálltunk a gépre, Ride elkezdett kérlelni.
- Astrid! Légyszi-légyszi hagy' üljek az ablakhoz! - na ezt akartam elkerülni.
- Most nem ülhetnék én? Majd visszafele te ülsz. - próbálkoztam. Ha Fluttershy elkezd repkedni, és észreveszi... ajj! Miközben gondolkoztam, Ride beült az ablak mellé. Vonakodva leültem mellé, hisz mit tehettem volna? Ekkor megszólalt a szokás hang és felszállt a repülőgép. Én már ültem repülőn, Ride viszont nem. Nagyon tetszett neki a repülés. Amikor felértünk a felhők fölé, még én is elámultam a látványtól.
- Tiszta Romantic Flight, mi? - kérdeztem tőle. Mosolyogva bólintott, és néztünk ki az ablakon.
Aztán egyszer csak ásítottam egyet, mire a barátnőm elnevette magát.
- Te sem tudtál este az izgalomtól aludni?
- Nem. - ráztam a fejem. Azután beszélgettünk olyan dolgokról, minthogy miket fogunk csinálni Írországban, és az átlag téma is előjött az Ínasvfcvcxcs5. Miközben Ínas könyvet olvastunk kinéztem az ablakon, és nagyot dobbant a szívem. Cián nézett rám az ablak mögül! És mosolygott! Tudtam hogy létezik, de élőben! Cián már feljebb repült, de én még mindig kifele néztem CIÁNT LÁTTAM A SAJÁT SZEMEMMEL!!! Nem bírtam egyszerűen felfogni.
- Astrid! Mit nézel annyira az ablakban? - kérdezte Ride, majd odafordult, de Cián már ugye elment. Látszott rajta, hogy gyanakszik. - Astrid? Mond már el mi bajod van! - én pedig nem bírtam magamban tartani:
- Az történt, hogy ...
- Kérjük kapcsolják be az öveket! Benzinhiány miatt leszállunk Brüsszelben! - mentett meg a hangosbemondó. - Kérjük, hagyják el a gépet! Tovább szállíthatjuk Önöket busszal és hajóval! - szuper. Bár, ha sikerülne Flutty-t elküldeni Hibbantra... nagyban vigyorogtam a ki nem mondott szavaktól. Gyorsan előszedtem egy papírt, él elkezdtem írni egy levelet.
"Kedves Kalmár Johann!
Szeretnék elmenni Hibbant-szigetre, de a te segítséged nélkül nem tudok!" - és vessük be a csodafegyvert! - "A másik pedig az, hogy unatkoznék, és a világhíres történeteidet is meg szeretném hallgatni. Őszinte tisztelettel:
Halász Astrid Huligán"
Összetekertem a levelet, és feldobtam a levegőbe, amilyen magasra csak tudtam. Észrevettem egy sárga csíkot, ami elkapja és elrepül vele. Fluttershy tényleg szuper üzenősárkány! Ekkor észrevettem, hogy megjött a busz, ami elvisz minket a kikötőbe. Egy óriási emeletes hajó várt ránk. Aztán észrevettem a kapitányt. Érdekes, hogy tudott Johann ilyen gyorsan ideérni és hajót szerezni? Bár mindent kinézek belőle. Úgyhogy felszálltunk. Aztán Ride-hoz fordultam:
- Bocsi, még előre kell mennem a kapitányhoz. Velem jössz?
- Igen, persze! - mondta automatikusan. Úgyhogy elindultunk a kapitányfülkéhez. Amint odaértünk elmosolyodtam és köszöntem a hibbanti kalmárnak:
- Szia Johann! Látom, megkaptad a levelet! - és ekkor RidingLove lefagyott. Eddig nem nézett "vendéglátónkra", de most odafordult.
- KALMÁR JOHANN?! - ordított, majd a következő pillanatban elájult.
- Mi van a kisasszonnyal? - kérdezte Johann aggódva.
- Hosszú történet. - legyintettem - De most hova megyünk?
- Oda! - mutatott egy apró pontra a látóhatár szélén. - Az Írországnak nevezett sziget Belfast nevű városkájába. Ott lerakjuk az embereket, mi meg megyünk tovább. Megfelel?
- Meg - bólintottam. Aztán eszembe jutott, hogy akkor el kell kéredzkednem Zitáéktól.
- Egy pillanat Johann, mindjárt jövök. - mondtam és elmentem. Aztán negyed óra múlva visszamentem.
- Sikerült?
- Ahan. - vigyorogtam. - Bár nem volt semmi! Ride hogy van?
- A kisasszony? Még mindig eszméletlen. Elköszönt tőlük?
- Igen, miért?
- Mert kikötünk. - mutatott egy helyre a parton. Negyed óra múlva a hajó ismét a habokat hasította. Azóta Ride-ot beraktuk az egyik közeli kabinba, egy ágyra.
- Körülnézek, hogy minden rendben van-e - mondtam, és fordultam a kijárati ajtó felé, de Johann még utánam szólt.
- Várjon kisasszony!
- ?
- A rettenetes réme!
- Mi van Fluttershy-al? - fordultam vissza. Meg kell vallani, teljesen megfeledkeztem róla. Milyen sárkánygazda vagyok én?
- Itt van. - mondta, és lehajolt. Egy kis kosárkában aludt, de amikor odamentem felkelt.
Fluttershy: *ásít* Szia Astrid! Megyünk valahova?
- Csak körülnézek a hajón. Jössz?
Fluttershy: Aha!
Úgyhogy együtt mentünk végig a hajón. Már éppen visszafordultunk volna, amikor meghallottunk néhány hangot. Gyorsan odamentem a legközelebbi ajtóhoz, és kinyitottam. Nem hittem a szememnek.
- Zsófi? Mériem? Ati? Scar? Hanna? - hadartam el egyszerre, és én is elájultam.
Érdekes volt az utunk az autótól a repülőig. Szép kezdésként elsőre eltévesztettük a terminált, vagyis eltévedtünk. Utána kiderült, hogy Ride bőröndje és az enyém is túl nehéz. Következésképpen a Cressida Crowelll-féle INAS könyveket, szám szerint hatot-hatot plusz a Sárkányok Könyvét átpakoltuk a kézipoggyászunkba, és így már nem volt túlsúlyos egyik sem :). És innentől sima út vezetett a gépünkig. Bár meg kell valljam, kicsit féltem attól, hogy valaki meglátja Fluttershy-t. El sem tudom képzelni, mi lenne akkor. De komolyan nem tudom elképzelni, pedig valami elképzelése az esetek 90 %-ban sikerül. Ezt meg még mindig nem megy. De térjünk vissza a repülőtérre. Amikor viszont felszálltunk a gépre, Ride elkezdett kérlelni.
- Astrid! Légyszi-légyszi hagy' üljek az ablakhoz! - na ezt akartam elkerülni.
- Most nem ülhetnék én? Majd visszafele te ülsz. - próbálkoztam. Ha Fluttershy elkezd repkedni, és észreveszi... ajj! Miközben gondolkoztam, Ride beült az ablak mellé. Vonakodva leültem mellé, hisz mit tehettem volna? Ekkor megszólalt a szokás hang és felszállt a repülőgép. Én már ültem repülőn, Ride viszont nem. Nagyon tetszett neki a repülés. Amikor felértünk a felhők fölé, még én is elámultam a látványtól.
- Tiszta Romantic Flight, mi? - kérdeztem tőle. Mosolyogva bólintott, és néztünk ki az ablakon.
A Romantic Flight egy rész az első filmben.
Aztán egyszer csak ásítottam egyet, mire a barátnőm elnevette magát.
- Te sem tudtál este az izgalomtól aludni?
- Nem. - ráztam a fejem. Azután beszélgettünk olyan dolgokról, minthogy miket fogunk csinálni Írországban, és az átlag téma is előjött az Ínasvfcvcxcs5. Miközben Ínas könyvet olvastunk kinéztem az ablakon, és nagyot dobbant a szívem. Cián nézett rám az ablak mögül! És mosolygott! Tudtam hogy létezik, de élőben! Cián már feljebb repült, de én még mindig kifele néztem CIÁNT LÁTTAM A SAJÁT SZEMEMMEL!!! Nem bírtam egyszerűen felfogni.
- Astrid! Mit nézel annyira az ablakban? - kérdezte Ride, majd odafordult, de Cián már ugye elment. Látszott rajta, hogy gyanakszik. - Astrid? Mond már el mi bajod van! - én pedig nem bírtam magamban tartani:
- Az történt, hogy ...
- Kérjük kapcsolják be az öveket! Benzinhiány miatt leszállunk Brüsszelben! - mentett meg a hangosbemondó. - Kérjük, hagyják el a gépet! Tovább szállíthatjuk Önöket busszal és hajóval! - szuper. Bár, ha sikerülne Flutty-t elküldeni Hibbantra... nagyban vigyorogtam a ki nem mondott szavaktól. Gyorsan előszedtem egy papírt, él elkezdtem írni egy levelet.
"Kedves Kalmár Johann!
Szeretnék elmenni Hibbant-szigetre, de a te segítséged nélkül nem tudok!" - és vessük be a csodafegyvert! - "A másik pedig az, hogy unatkoznék, és a világhíres történeteidet is meg szeretném hallgatni. Őszinte tisztelettel:
Halász Astrid Huligán"
Összetekertem a levelet, és feldobtam a levegőbe, amilyen magasra csak tudtam. Észrevettem egy sárga csíkot, ami elkapja és elrepül vele. Fluttershy tényleg szuper üzenősárkány! Ekkor észrevettem, hogy megjött a busz, ami elvisz minket a kikötőbe. Egy óriási emeletes hajó várt ránk. Aztán észrevettem a kapitányt. Érdekes, hogy tudott Johann ilyen gyorsan ideérni és hajót szerezni? Bár mindent kinézek belőle. Úgyhogy felszálltunk. Aztán Ride-hoz fordultam:
- Bocsi, még előre kell mennem a kapitányhoz. Velem jössz?
- Igen, persze! - mondta automatikusan. Úgyhogy elindultunk a kapitányfülkéhez. Amint odaértünk elmosolyodtam és köszöntem a hibbanti kalmárnak:
- Szia Johann! Látom, megkaptad a levelet! - és ekkor RidingLove lefagyott. Eddig nem nézett "vendéglátónkra", de most odafordult.
- KALMÁR JOHANN?! - ordított, majd a következő pillanatban elájult.
- Mi van a kisasszonnyal? - kérdezte Johann aggódva.
- Hosszú történet. - legyintettem - De most hova megyünk?
- Oda! - mutatott egy apró pontra a látóhatár szélén. - Az Írországnak nevezett sziget Belfast nevű városkájába. Ott lerakjuk az embereket, mi meg megyünk tovább. Megfelel?
- Meg - bólintottam. Aztán eszembe jutott, hogy akkor el kell kéredzkednem Zitáéktól.
- Egy pillanat Johann, mindjárt jövök. - mondtam és elmentem. Aztán negyed óra múlva visszamentem.
- Sikerült?
- Ahan. - vigyorogtam. - Bár nem volt semmi! Ride hogy van?
- A kisasszony? Még mindig eszméletlen. Elköszönt tőlük?
- Igen, miért?
- Mert kikötünk. - mutatott egy helyre a parton. Negyed óra múlva a hajó ismét a habokat hasította. Azóta Ride-ot beraktuk az egyik közeli kabinba, egy ágyra.
- Körülnézek, hogy minden rendben van-e - mondtam, és fordultam a kijárati ajtó felé, de Johann még utánam szólt.
- Várjon kisasszony!
- ?
- A rettenetes réme!
- Mi van Fluttershy-al? - fordultam vissza. Meg kell vallani, teljesen megfeledkeztem róla. Milyen sárkánygazda vagyok én?
- Itt van. - mondta, és lehajolt. Egy kis kosárkában aludt, de amikor odamentem felkelt.
Fluttershy: *ásít* Szia Astrid! Megyünk valahova?
- Csak körülnézek a hajón. Jössz?
Fluttershy: Aha!
Úgyhogy együtt mentünk végig a hajón. Már éppen visszafordultunk volna, amikor meghallottunk néhány hangot. Gyorsan odamentem a legközelebbi ajtóhoz, és kinyitottam. Nem hittem a szememnek.
- Zsófi? Mériem? Ati? Scar? Hanna? - hadartam el egyszerre, és én is elájultam.
2015. november 23., hétfő
11. Rész
Búza:
Arra ébredtem, hogy a rettenetes rémem a padomon dalol.
Fluttershy: Csupa apróság, amiért élni jó.
A pozitív energia tapintható.
Örömmel élem át, ettől vagyok boldog!
Feldobnak engem a szimpla dolgok!
Link, mivel videót ehhez nem találtam
-Neked is jó reggelt Fluttershy.-dörzsöltem meg a szemem, mire elhallgatott.-Szépen énekelsz. De honnan ismered ezt a dalt?
Fluttershy: Nézelődtem azon a videós honlapon...
-YouTube.
Fluttershy: Az. És akkor találtam pár olyan videófeltöltőt...
-YouTuber-t.
Fluttershy: YouTuber-t, aki olyan videókat csinál, amiben benne van valaki a szigetről.
-Te mennyit aludtál?
Fluttershy: Egy-két órácskát talán... kevés?
-Ha te kipihented magad.-legyintettem. És ekkor beugrott, hogy:
- Ma megyünk Írországba! - sikítottam örömömben. Erre a sárkányom felreppent a polc tetejére, Anya pedig benyitott:
- Csendesen, felébreszted az öcséidet! Meg át is öltözhetnél, ha már ébren vagy. Nem tudom mikor akarnak Zitáék indulni.
- Oké - mondtam, és odadobtam Fluttynak egy labdát, hogy ellegyen vele miközben átöltözök. Utána intéztem egy kérdést az én kis postasárkányomhoz:
- És melyik Youtube felhasználók tetszettek?
- Igazából négy jött be igazán.
- ?
- Halász Astrid.
- Az vagyok én xD.
- Akkor tök jó dalokat ismersz.
Köszi.
- Megy a HTTYD Fogatlan Sárkány chatje. Oké, hogy csak kitalálta, de attól még...
- Sárkányisztikus :)
- Azonkívül az a Nina Kuhar Spoof-jai. Írtó jót röhögtem rajtuk!
- És mi az a maradék egy?
- Arra azért találtam rá, mert felismertem Star-t.
- Starfire-t ??
- Aha. Miért? - és félrebillentett fejjel nézett rám, aki körbe-körbe ugráltam a szobában.
-Starfire létezik! Starfire létezik!
- És a gazdája az a Viktória - ezzel csak ártott magának.
- Találkozni fogok Vikivel íííí! - szerencse, hogy Flutty még fenn volt a szekrény tetején, mivel Anya bejött. Megint.
- Astrid, nem megmondtam, hogy maradj csendben! - én behúztam a nyakam.
- Bocsi Anyu.
- Na mindegy. - legyintett - Gyere reggelizni.
- Oké - és mentem utána. Megreggeliztem, és szerencsére nem kellett sokat várnom, mivel reggeli után még pár dolgot csináltam, aztán Ride, Zita és az apjuk kopogott az ajtón, hogy indulhatunk. Még elmentünk Ludmilláért, utána pedig a reptérre. Közben pedig itt-ott láttam egy rózsaszín pöttyöt, egy világoskék szemet vagy egy sárga testet az ablakból. Tudom, hogy Fluttershy követett minket. Nem semmi a kislány, még egy rettenetes rémhez képest sem. Én meg miközben Ride-al beszélgettem, belül tiszta ideg voltam , hogy mikor szúrja ki valaki Flutty-t. De úgy látszik Odin megkegyelmezett nekünk, mivel senki nem vette észre a kis tűzokádót. Bár még sosem láttam tüzet okádni, szerencsére.
Cián:
- Még mindig nem jött vissza a kis rettenetes rém. - gondolkodtam hangosan. Nem messze voltunk a jéghegytől, én és a barátnőm.Ő a nemrég halászott halakból evett, én pedig fel-alá járkáltam.
- Túl ideges vagy - nézett rám a viharszelő - Baj van?
- Nincs - legyintettem, de nem hitte el.
- Hé, nekem elmondhatod. - vizslatta az arcom.
- Ezt úgy mondod, mint Áramlat nagyi.
- Meglehet - vigyorgott - Na, mondd már el - jött mellém, és elkezdett bökdösni.
- Bocsi, nem lehet. - ráztam a fejem. És ekkor eszembe jutott valami.
- Te meg hová mész? - nézett Zápor távolodó alakom felé.
- Elmegyek a rettenetes rém után! - kiáltottam vissza. Szerencsére nem jött utánam. Zavaró tényezőnek a Hibbant felett elrepülés után kicsivel majdnem összeütköztem egy sárkánylovassal. Úgy volt, hogy repültem az erőmet tartalékolva, amikor meghallottam egy egyre erősödő hangot:
"Feels like I'm walking on air,
Feels like I'm flying,
Feels like I'm walking on air,
Feels like I'm... Starfire ááállj!
Na igen, akkor kis híján nekimentem egy zöld-piros siklónak. Hallottam, hogy a hátán ülő lány megszólal:
- Az nem egy éjfúria? Star, kövesd! - ekkor begyorsítottam, és fajtámat átkozva lehagytam őket. Az út ezután nyugodt volt, viszont egyszer csak elfogott egy érzés, hogy tovább nem mehetek. De megráztam a fejem, és előrelöktem magam a levegőben. Innentől az egész kész rémálom volt. Óriási fehér valamik jöttek szembe/hátulról kezdtek üldözni. Azóta megtudtam, hogy ezek repülőgépek voltak és teljesen ártalmatlanok, ha kikerülöm őket. De akkor még nem tudtam, úgyhogy szörnyen meg voltam ijedve. De végül megnyugodtam, és elkezdtem énekelni.
"On top of the world,
On top of it all,
Trying to feel invincible"
És akkor közeledő fehér izén megláttam a rettenetes rémet.
- Szia Cián! Köszönt rám miután leszálltam mellé - Búza elnevezett Fluttershy-nak.
- Akkor szia Fluttershy! Búza hol van?
- A repülőgépben, valahol errefelé!
- Köszi! - mondtam, és elmentem megkeresni.
Bocsi ha néha kicsit zavaros, remélem elég jó lett. Szeretnétek tesztet? Azt talán tudok adni. És amúgy köszönöm akik kommentelnek! Mert három dolgot szeretnék elérni:
1. Hogy tetszen nektek a Cicafúria
2. Sok feliratkozó
3. Kommentek! A véleményetek érdekel
Arra ébredtem, hogy a rettenetes rémem a padomon dalol.
Fluttershy: Csupa apróság, amiért élni jó.
A pozitív energia tapintható.
Örömmel élem át, ettől vagyok boldog!
Feldobnak engem a szimpla dolgok!
Link, mivel videót ehhez nem találtam
-Neked is jó reggelt Fluttershy.-dörzsöltem meg a szemem, mire elhallgatott.-Szépen énekelsz. De honnan ismered ezt a dalt?
Fluttershy: Nézelődtem azon a videós honlapon...
-YouTube.
Fluttershy: Az. És akkor találtam pár olyan videófeltöltőt...
-YouTuber-t.
Fluttershy: YouTuber-t, aki olyan videókat csinál, amiben benne van valaki a szigetről.
-Te mennyit aludtál?
Fluttershy: Egy-két órácskát talán... kevés?
-Ha te kipihented magad.-legyintettem. És ekkor beugrott, hogy:
- Ma megyünk Írországba! - sikítottam örömömben. Erre a sárkányom felreppent a polc tetejére, Anya pedig benyitott:
- Csendesen, felébreszted az öcséidet! Meg át is öltözhetnél, ha már ébren vagy. Nem tudom mikor akarnak Zitáék indulni.
- Oké - mondtam, és odadobtam Fluttynak egy labdát, hogy ellegyen vele miközben átöltözök. Utána intéztem egy kérdést az én kis postasárkányomhoz:
- És melyik Youtube felhasználók tetszettek?
- Igazából négy jött be igazán.
- ?
- Halász Astrid.
- Az vagyok én xD.
- Akkor tök jó dalokat ismersz.
Köszi.
- Megy a HTTYD Fogatlan Sárkány chatje. Oké, hogy csak kitalálta, de attól még...
- Sárkányisztikus :)
- Azonkívül az a Nina Kuhar Spoof-jai. Írtó jót röhögtem rajtuk!
- És mi az a maradék egy?
- Arra azért találtam rá, mert felismertem Star-t.
- Starfire-t ??
- Aha. Miért? - és félrebillentett fejjel nézett rám, aki körbe-körbe ugráltam a szobában.
-Starfire létezik! Starfire létezik!
- És a gazdája az a Viktória - ezzel csak ártott magának.
- Találkozni fogok Vikivel íííí! - szerencse, hogy Flutty még fenn volt a szekrény tetején, mivel Anya bejött. Megint.
- Astrid, nem megmondtam, hogy maradj csendben! - én behúztam a nyakam.
- Bocsi Anyu.
- Na mindegy. - legyintett - Gyere reggelizni.
- Oké - és mentem utána. Megreggeliztem, és szerencsére nem kellett sokat várnom, mivel reggeli után még pár dolgot csináltam, aztán Ride, Zita és az apjuk kopogott az ajtón, hogy indulhatunk. Még elmentünk Ludmilláért, utána pedig a reptérre. Közben pedig itt-ott láttam egy rózsaszín pöttyöt, egy világoskék szemet vagy egy sárga testet az ablakból. Tudom, hogy Fluttershy követett minket. Nem semmi a kislány, még egy rettenetes rémhez képest sem. Én meg miközben Ride-al beszélgettem, belül tiszta ideg voltam , hogy mikor szúrja ki valaki Flutty-t. De úgy látszik Odin megkegyelmezett nekünk, mivel senki nem vette észre a kis tűzokádót. Bár még sosem láttam tüzet okádni, szerencsére.
Cián:
- Még mindig nem jött vissza a kis rettenetes rém. - gondolkodtam hangosan. Nem messze voltunk a jéghegytől, én és a barátnőm.Ő a nemrég halászott halakból evett, én pedig fel-alá járkáltam.
- Túl ideges vagy - nézett rám a viharszelő - Baj van?
- Nincs - legyintettem, de nem hitte el.
- Hé, nekem elmondhatod. - vizslatta az arcom.
- Ezt úgy mondod, mint Áramlat nagyi.
- Meglehet - vigyorgott - Na, mondd már el - jött mellém, és elkezdett bökdösni.
- Bocsi, nem lehet. - ráztam a fejem. És ekkor eszembe jutott valami.
- Te meg hová mész? - nézett Zápor távolodó alakom felé.
- Elmegyek a rettenetes rém után! - kiáltottam vissza. Szerencsére nem jött utánam. Zavaró tényezőnek a Hibbant felett elrepülés után kicsivel majdnem összeütköztem egy sárkánylovassal. Úgy volt, hogy repültem az erőmet tartalékolva, amikor meghallottam egy egyre erősödő hangot:
"Feels like I'm walking on air,
Feels like I'm flying,
Feels like I'm walking on air,
Feels like I'm... Starfire ááállj!
Na igen, akkor kis híján nekimentem egy zöld-piros siklónak. Hallottam, hogy a hátán ülő lány megszólal:
- Az nem egy éjfúria? Star, kövesd! - ekkor begyorsítottam, és fajtámat átkozva lehagytam őket. Az út ezután nyugodt volt, viszont egyszer csak elfogott egy érzés, hogy tovább nem mehetek. De megráztam a fejem, és előrelöktem magam a levegőben. Innentől az egész kész rémálom volt. Óriási fehér valamik jöttek szembe/hátulról kezdtek üldözni. Azóta megtudtam, hogy ezek repülőgépek voltak és teljesen ártalmatlanok, ha kikerülöm őket. De akkor még nem tudtam, úgyhogy szörnyen meg voltam ijedve. De végül megnyugodtam, és elkezdtem énekelni.
"On top of the world,
On top of it all,
Trying to feel invincible"
És akkor közeledő fehér izén megláttam a rettenetes rémet.
- Szia Cián! Köszönt rám miután leszálltam mellé - Búza elnevezett Fluttershy-nak.
- Akkor szia Fluttershy! Búza hol van?
- A repülőgépben, valahol errefelé!
- Köszi! - mondtam, és elmentem megkeresni.
Bocsi ha néha kicsit zavaros, remélem elég jó lett. Szeretnétek tesztet? Azt talán tudok adni. És amúgy köszönöm akik kommentelnek! Mert három dolgot szeretnék elérni:
1. Hogy tetszen nektek a Cicafúria
2. Sok feliratkozó
3. Kommentek! A véleményetek érdekel
2015. november 16., hétfő
Kis mondanivaló+10. Rész
Odinra, ez már a tizedik rész!? Higgyétek el, ez nekem sokat jelent! Mindjárt kapjátok a részt, csak még van egy kicsi mondanivalóm:
-Ha valaki benne akar lenni a történetben, nyugodtan szóljon bármikor! Sosem lesz olyan hogy nem jön jól az új szereplő :)
-Komiba véleményt kérek!
Búza:
- Juhú! Megyünk Írországba! - ugráltam körbe-körbe RidingLove körül. Ő meg nevetett rajtam, de úgy éreztem, semmi nem törheti le a kedvem.
- Mentem pakolni! - futottam be a szobámba. Pakolás közben hallottam, hogy Ride kimegy, és becsukja maga után az ajtót. Csak az volt az érdekes, hogy hangosan gondolkoztam, mit rakjak el, meg hogy folyton eszembe jutott még egy valami hiperfontos. Kb. ez volt amit mondtam:
- Könyvek pipa, Fogatlan plüss pipa, INAS vonalzó... várjunk, azt minek? Na mindegy... pipa, jegyzetfüzet pipa, rotring pipa, ruhák pipa, telefon pipa, töltő pipa... minden megvan. -mosolyodtam el, és bepakoltam a kézipoggyászomba és a bőröndbe. De a telómat még előkaptam, és chaten írtam Ride-nak:
Astrid: Ride, vagy?
RidingLove: Vagyok :) Zitáék bekapcsolódhatnak?
Astrid: Aha. (Ehhez tudni kell, hogy Dragon Zita Ride nővére. Az ő BFF-e pedig Ludmilla)
Zita: Helló!
Ludmilla: Sziasztok!
Astrid: Hi! Hányan is megyünk Írbe?
Ludmilla: Asszem csak mi négyen.
Zita: Bizony!
RidingLove: El sem hiszem, hogy elengednek!
Astrid: Engem is csak Zita meg Ludmilla miatt mondták, hogy mehetek.
Zita: Még szerencse, hogy itt vannak az erős nagyok!
Ludmilla: Meg hogy szépek.
Astrid: Meg hogy szerények xD.
RidingLove: Az egyszer biztos. xD Holnap indulunk?
Zita: A gépünk indul holnap, mi csak felszállunk rá.
RidingLove: Ezt igennek veszem.
- Astrid gyere! - hallottam meg, hogy Anya kiabál, úgyhogy gyorsan egy mondatot begépeltem még:
Astrid: Mennem kell Gézára vigyázni, pá!
Zita: Pá!
Ludmilla: Pá!
RidingLove: Pá!
Az én családom öttagú. Anya, Apa, jómagam, és két öcsém. Az idősebbik Halláb, tízéves. A fiatalabbik Géza, másfél éves. Ezért néha az a (RidingLove szerint) megtiszteltetés ér, hogy vigyázhatok, nehogy véletlenül ártson magának.
- Gézára kell vigyáznod! - mondta Anya.
- Hol van? - kérdeztem, mert na, nagy a lakásunk.
- Az egyik hálószobában! - oké, akkor körülnézek. És ott volt Halláb szobájában, de úgy, hogy egyszerűen nem hittem a szememnek. A kisöcsém egy igazi rettenetes rém farkát fogta! Szegény kissárkány szörnyen meg volt ijedve, ezért megfogtam egy plüsskutyát, és letérdeltem Gézához.
- Csere? - nyújtottam felé. Megnézte, és elvette. Ennek köszönhetően ki tudtam szabadítani a rémet. Leraktam a szőnyegre, és megsimogattam. Így jobban meg tudtam nézni. Citromsárga pikkelyei voltak. Eddig csukva volt a szeme, de most kinyitotta. Sárga helyett világoskék szeme volt, és a hátsó lába fölött volt mindkét oldalon egy rózsaszín folt. "Mintha szépségjegye lenne, mint az Én Kicsi Pónim-ban." gondoltam. És ekkor eszembe jutott, hogy nem tudom ez a sárkány meg van-e szelídítve.
- Hé kicsike - szóltam hozzá, és odanyújtottam a kezem. A rettenetes rém megszagolta a kezem majd belerakta az orrát. És már tudtam is mi lesz a neve.
- Fluttershy lesz a neved. Mit szólsz? - kérdeztem, mire boldogan felrikkantott.
- Ne, csönd! - mondtam, de már késő volt. Lépteket hallottam, úgyhogy fogtam a kis rémet és amilyen gyorsan csak lehetett, bedugtam jó mélyen az ágy alá. Persze nyavalygott, de szerencsére nem mászott ki.
- Ez mi volt? - kérdezte a belépő Halláb.
- Mire gondolsz? - érdekes pofát vághattam.
- Hát ez a sárkányhang.
- Ja, hogy az! Én! - mert most mit mondjak?
- Te ? - hitetlenkedett, és mögém nézett.
- Miért, nem gondoltad?
- Nem. De ok, csak azt hittem ő volt. - mutatott Fluttershy-ra, aki ezt észrevéve elkezdett morogni.
- Fluttershy, ő barát! - mondtam. Mindkét öcsém kb most fogta fel, hogy mit látnak.
- Gaga! - mondta Géza. Nála ez a dragon-t akarja jelenteni.
- Egy igazi rettenetes rém! - mondta Halláb.
- Halláb, bemutatom Fluttershy-t. Fluttershy, ő az öcsém Halláb, ez a kicsi meg Géza. Halláb, szerintem te most menj ki innen, és senkinek ne szólj Flutty-ról. Megbízhatok benned? - néztem rá. Megértette, hogy ez számomra nagyon fontos.
- Oké, de ha megtalálod Hibbant- szigetet, szólj!
- Értettem! - vágtam magam haptákba, miközben kiment.
- Leszel az üzenősárkányom Flutty? - kérdeztem. És az volt az érdekes, hogy értettem mire gondol. Nem vagyok gondolatolvasó, nehogy azt higgyétek! Egyszerűen az arckifejezéséből rá tudok jönni.
Fluttershy: Leszek. Hoztam üzenetet.
- Mit? - kerekedett el a szemem.
Fluttershy: Valami Cián nevű sárkány üzeni, hogy szerinte létezik Búza/Astrid.
- Harapj meg, hogy nem álmodom!
Fluttershy: Biztos? Nem akarok ártani Neked. Aúúú!
- Géza! Hagyd békén!
- Gaga!
- Tudom, hogy sárkány, de attól még nem kell megcsapkodni! Hé, engem se kell! Na jó, ez eléggé fájt, nem kell megharapnod Flutty.
Fluttershy: Huh.
- Amúgy milyen nemű vagy?
Fluttershy: Nőstény. Amúgy honnan tudta a fajom? Mármint Halláb.
- Hú, ez hosszú történet lesz.
Fluttershy: Van időm :)
- Figyi, inkább megmutatom. - és én átrohantam Ride-hoz elkunyerálni a tabletét. Kicsit gyanakvóan nézett rám, de odaadta. Úgyhogy miközben én Gézára vigyáztam, vacsoráztam, aludtam, Flutty megnézte az INAS 1-et, INAS 2-t, a Hős 6-ost, meg az Én Kicsi Pónim Rainbow Rocks-t. Hogy mikor aludt, azt nem tudom.
-Ha valaki benne akar lenni a történetben, nyugodtan szóljon bármikor! Sosem lesz olyan hogy nem jön jól az új szereplő :)
-Komiba véleményt kérek!
Búza:
- Juhú! Megyünk Írországba! - ugráltam körbe-körbe RidingLove körül. Ő meg nevetett rajtam, de úgy éreztem, semmi nem törheti le a kedvem.
- Mentem pakolni! - futottam be a szobámba. Pakolás közben hallottam, hogy Ride kimegy, és becsukja maga után az ajtót. Csak az volt az érdekes, hogy hangosan gondolkoztam, mit rakjak el, meg hogy folyton eszembe jutott még egy valami hiperfontos. Kb. ez volt amit mondtam:
- Könyvek pipa, Fogatlan plüss pipa, INAS vonalzó... várjunk, azt minek? Na mindegy... pipa, jegyzetfüzet pipa, rotring pipa, ruhák pipa, telefon pipa, töltő pipa... minden megvan. -mosolyodtam el, és bepakoltam a kézipoggyászomba és a bőröndbe. De a telómat még előkaptam, és chaten írtam Ride-nak:
Astrid: Ride, vagy?
RidingLove: Vagyok :) Zitáék bekapcsolódhatnak?
Astrid: Aha. (Ehhez tudni kell, hogy Dragon Zita Ride nővére. Az ő BFF-e pedig Ludmilla)
Zita: Helló!
Ludmilla: Sziasztok!
Astrid: Hi! Hányan is megyünk Írbe?
Ludmilla: Asszem csak mi négyen.
Zita: Bizony!
RidingLove: El sem hiszem, hogy elengednek!
Astrid: Engem is csak Zita meg Ludmilla miatt mondták, hogy mehetek.
Zita: Még szerencse, hogy itt vannak az erős nagyok!
Ludmilla: Meg hogy szépek.
Astrid: Meg hogy szerények xD.
RidingLove: Az egyszer biztos. xD Holnap indulunk?
Zita: A gépünk indul holnap, mi csak felszállunk rá.
RidingLove: Ezt igennek veszem.
- Astrid gyere! - hallottam meg, hogy Anya kiabál, úgyhogy gyorsan egy mondatot begépeltem még:
Astrid: Mennem kell Gézára vigyázni, pá!
Zita: Pá!
Ludmilla: Pá!
RidingLove: Pá!
Az én családom öttagú. Anya, Apa, jómagam, és két öcsém. Az idősebbik Halláb, tízéves. A fiatalabbik Géza, másfél éves. Ezért néha az a (RidingLove szerint) megtiszteltetés ér, hogy vigyázhatok, nehogy véletlenül ártson magának.
- Gézára kell vigyáznod! - mondta Anya.
- Hol van? - kérdeztem, mert na, nagy a lakásunk.
- Az egyik hálószobában! - oké, akkor körülnézek. És ott volt Halláb szobájában, de úgy, hogy egyszerűen nem hittem a szememnek. A kisöcsém egy igazi rettenetes rém farkát fogta! Szegény kissárkány szörnyen meg volt ijedve, ezért megfogtam egy plüsskutyát, és letérdeltem Gézához.
- Csere? - nyújtottam felé. Megnézte, és elvette. Ennek köszönhetően ki tudtam szabadítani a rémet. Leraktam a szőnyegre, és megsimogattam. Így jobban meg tudtam nézni. Citromsárga pikkelyei voltak. Eddig csukva volt a szeme, de most kinyitotta. Sárga helyett világoskék szeme volt, és a hátsó lába fölött volt mindkét oldalon egy rózsaszín folt. "Mintha szépségjegye lenne, mint az Én Kicsi Pónim-ban." gondoltam. És ekkor eszembe jutott, hogy nem tudom ez a sárkány meg van-e szelídítve.
- Hé kicsike - szóltam hozzá, és odanyújtottam a kezem. A rettenetes rém megszagolta a kezem majd belerakta az orrát. És már tudtam is mi lesz a neve.
- Fluttershy lesz a neved. Mit szólsz? - kérdeztem, mire boldogan felrikkantott.
- Ne, csönd! - mondtam, de már késő volt. Lépteket hallottam, úgyhogy fogtam a kis rémet és amilyen gyorsan csak lehetett, bedugtam jó mélyen az ágy alá. Persze nyavalygott, de szerencsére nem mászott ki.
- Ez mi volt? - kérdezte a belépő Halláb.
- Mire gondolsz? - érdekes pofát vághattam.
- Hát ez a sárkányhang.
- Ja, hogy az! Én! - mert most mit mondjak?
- Te ? - hitetlenkedett, és mögém nézett.
- Miért, nem gondoltad?
- Nem. De ok, csak azt hittem ő volt. - mutatott Fluttershy-ra, aki ezt észrevéve elkezdett morogni.
- Fluttershy, ő barát! - mondtam. Mindkét öcsém kb most fogta fel, hogy mit látnak.
- Gaga! - mondta Géza. Nála ez a dragon-t akarja jelenteni.
- Egy igazi rettenetes rém! - mondta Halláb.
- Halláb, bemutatom Fluttershy-t. Fluttershy, ő az öcsém Halláb, ez a kicsi meg Géza. Halláb, szerintem te most menj ki innen, és senkinek ne szólj Flutty-ról. Megbízhatok benned? - néztem rá. Megértette, hogy ez számomra nagyon fontos.
- Oké, de ha megtalálod Hibbant- szigetet, szólj!
- Értettem! - vágtam magam haptákba, miközben kiment.
- Leszel az üzenősárkányom Flutty? - kérdeztem. És az volt az érdekes, hogy értettem mire gondol. Nem vagyok gondolatolvasó, nehogy azt higgyétek! Egyszerűen az arckifejezéséből rá tudok jönni.
Fluttershy: Leszek. Hoztam üzenetet.
- Mit? - kerekedett el a szemem.
Fluttershy: Valami Cián nevű sárkány üzeni, hogy szerinte létezik Búza/Astrid.
- Harapj meg, hogy nem álmodom!
Fluttershy: Biztos? Nem akarok ártani Neked. Aúúú!
- Géza! Hagyd békén!
- Gaga!
- Tudom, hogy sárkány, de attól még nem kell megcsapkodni! Hé, engem se kell! Na jó, ez eléggé fájt, nem kell megharapnod Flutty.
Fluttershy: Huh.
- Amúgy milyen nemű vagy?
Fluttershy: Nőstény. Amúgy honnan tudta a fajom? Mármint Halláb.
- Hú, ez hosszú történet lesz.
Fluttershy: Van időm :)
- Figyi, inkább megmutatom. - és én átrohantam Ride-hoz elkunyerálni a tabletét. Kicsit gyanakvóan nézett rám, de odaadta. Úgyhogy miközben én Gézára vigyáztam, vacsoráztam, aludtam, Flutty megnézte az INAS 1-et, INAS 2-t, a Hős 6-ost, meg az Én Kicsi Pónim Rainbow Rocks-t. Hogy mikor aludt, azt nem tudom.
2015. november 10., kedd
9. Rész
Búza:
- Astrid, kelj fel! - hallottam, és felugrottam. Mit keres Astrid a házamban?
- Végre ébren vagy! Gépezünk?
- ? - és körbenéztem. A szobámban voltam, és ez megrémisztett. Az asztalon lámpa, a polcon sárkányfigurák, a falon pedig egy éjfúria rajza. Feltápászkodtam, és odamentem a rajzhoz. Egy kis felirat volt rajta: "Álomsárkányom, Cián".
- Hát csak álom lett volna? - motyogta. De a hang tulajdonosa, egész pontosan az öcsém elém ugrott.
- Na?
- Kezd el, én is mindjárt megyek.
- Oké. - és már ment is ki a számítógép elé a nappaliba. Én még mindig nem hittem el. Ez az egész csak álom volt? Minden? Zápor, Páfrány, még Cián is? Annyi kérdésem volt, hogy inkább átöltöztem és kimentem Halláb háta mögé.
- Mit játszol?
- School of Dragons. És kiszúrtam a szomszédot.
- Tényleg. - mondtam. Egy zöld gronkel körözött Halláb éjfekete morajszarvja, Shadow (Árnyék) körül. Felismertem Greeny-t, a viking fölé pedig oda volt írva a neve: DragonRidingLove.
- Átmegyek, és akkor hárman egyszerre játszhatunk, ok? - kérdeztem.
- Aha - mondta az öcsém. Úgyhogy fogtam magam, futottam a bejárati ajtóhoz, és egy "Ha anyáék keresnek, ott vagyok Ride-éknál"-al kirontottam a folyosóra, mivel mi emeletes házban lakunk. Bekopogtam a legközelebbi ajtón. Ride nővére nyitott ajtót.
- Szia Astrid! - hú de elszoktam ettől a névtől! - Ride-hoz jöttél?
- Igen.
- Szia! - köszönt RidingLove. A számítógépük előtt ült, és tényleg Shadow körül körözött.
- Használhatom a tabletet SoD-ozásra?
- Persze, mindjárt előkerítem. - és bement a szobájába. Én meg utána. A szobájában lovak és INAS-os sárkányok képei voltak. Egy kis üvegtárolóban apró lószobrok voltak. Ezt mindig láttam, de most megakadt a szemem egy kis pej lovon. Egész pontosan a névtábláján, amin ez állt: "Zápor".
- Jé, Zápor - mondtam akaratlanul.
- Lovastáboros ló. Kanca. Ha lenne egy sárkányom, tuti ez lenne a neve - hát, mondhatni igen letört lettem. Tényleg csak álmodtam. Ezt a barátnőm is észrevehette, mivel a tablet megtalálása után rám szólt.
- Hé Astrid! Úgy állsz ott, mint aki összeveszett Aurórával! - ránéztem és elmosolyodtam. (Ennek értéséhez annyit kell tudni, hogy:
1. Ha egy világréme leokád, nem tudsz mozogni.
2. Egyikünk se kedveli a világrémét.
3. Kivéve Aurórát, akit imádunk.)
- Nem, csak elgondolkodtam.
- Majd elgondolkozol a SoD-ban. Na, gyere már! - és visszarángatott a nappaliba. Én meg beletörődtem a sorsomba, de valami még akkor is azt súgta nekem, hogy Cián igenis létezik. De most inkább játszok, aztán bizonyítok!
Cián:
- Kelj már fel, te éjfúria!!!
- Mi? Ki? Hogyan? - kaptam fel a fejem.
- Huh, még szerencse, hogy felébredtél. - mondta a mellettem ülő Zápor.
- Zápor... - próbáltam megkérdezni, hogy mit keresek itt.
- Mi? Esik az eső? - kérdezte és odament a barlangom bejáratához. Körbenézett, és visszajött.
- Nem is záporozik. Baj van? - kérdezte.
- Nincs, csak... - leeresztettem a fejem - szép álmom volt. És megzavartál te pikkelyes bagoly. - vigyorodtam el a végére. Erre a barátnőm szája megindult, és meg se állt amíg nem ért el a füléig.
- Ó, te most kihívsz engem? :)
- Valami olyasmi. Miért, félsz, hogy legyőzlek?
- Ja, hú de félek. Na gyere és harcolj, te mihaszna hüllő! - és kiröppent a barlangól, én pedig utána. És elkezdtem fenyegetni:
- Én vagyok a villám és a halál istentelen ivadéka! Engem nem tudsz legyőzni!
- De, ha továbbra is egy gronkel sebességével repülsz, te sötét!
- Gnúvad mondja fanyesőnek, hogy nagyra nőtt! - és egy zuhanórepüléssel lehagytam.
- Kerülj csak a karmaim közé! - kiabálta a hátam mögül. Csak hogy kicsit szenvednie kelljen, kicsi lyukakon repültem át, amiken egy viharszelő nem fér át. Ebben a stratégiában csak annyi a bökkenő, hogy a barátnőm fióka kora óta itt él, így csak nagyon kicsit maradt le. És egyszer csak előttem tűnt fel, és én meg véletlenül nekirepültem, aminek következményeként mindketten zuhanni kezdtünk. De egyszer csak elkapott engem egy, Záport pedig kettő forrkatlan. Felnéztem, és meglepődtem.
- Csókolom, Áramlat nagyi! Hogyhogy itt tetszik lenni? - köszöntem az idős sárkányra.
- Nem is tudtad, éjcsillag? Kisunokám születik! - mosolyodott el. Áramlat nagyi öreg forrkatlan néni, de nagyon kedves és segítőkész, úgyhogy mindenki a nagymamájának érzi. De igazi unokája nem volt, és ezért jött ide. Mivel igazából Hónaaljnyalin él, és egy ilyen öreg sárkány számára nagyon hosszú és fárasztó tud lenni mind az úszás, mind a repülés. Amint Áramlat nagyi lerakott, és a barátnőm is földet ért, megígértük, hogy jobban vigyázunk, és folytattuk a játékot. Estig játszottunk.
Külső szemszög:
A világ két különböző pontján, a Skócia környékén lévő egyik szigeten és Magyarországon egy-egy lány ment az otthona erkélyére. Egy éjfúria és egy ember. Cián és Búza. Mindketten egyedül érezték magukat, és tudták, hogy a másik társaságára lenne szükségük. És egyszer csak mindketten elkezdtek énekelni:
Some legends are told
Some turn to dust and to gold
But you will remember me
Remember me for centuries
And just one mistake
Is all it will take
Go down in history
Remember me for centuries
dal itt
- Astrid, kelj fel! - hallottam, és felugrottam. Mit keres Astrid a házamban?
- Végre ébren vagy! Gépezünk?
- ? - és körbenéztem. A szobámban voltam, és ez megrémisztett. Az asztalon lámpa, a polcon sárkányfigurák, a falon pedig egy éjfúria rajza. Feltápászkodtam, és odamentem a rajzhoz. Egy kis felirat volt rajta: "Álomsárkányom, Cián".
- Hát csak álom lett volna? - motyogta. De a hang tulajdonosa, egész pontosan az öcsém elém ugrott.
- Na?
- Kezd el, én is mindjárt megyek.
- Oké. - és már ment is ki a számítógép elé a nappaliba. Én még mindig nem hittem el. Ez az egész csak álom volt? Minden? Zápor, Páfrány, még Cián is? Annyi kérdésem volt, hogy inkább átöltöztem és kimentem Halláb háta mögé.
- Mit játszol?
- School of Dragons. És kiszúrtam a szomszédot.
- Tényleg. - mondtam. Egy zöld gronkel körözött Halláb éjfekete morajszarvja, Shadow (Árnyék) körül. Felismertem Greeny-t, a viking fölé pedig oda volt írva a neve: DragonRidingLove.
- Átmegyek, és akkor hárman egyszerre játszhatunk, ok? - kérdeztem.
- Aha - mondta az öcsém. Úgyhogy fogtam magam, futottam a bejárati ajtóhoz, és egy "Ha anyáék keresnek, ott vagyok Ride-éknál"-al kirontottam a folyosóra, mivel mi emeletes házban lakunk. Bekopogtam a legközelebbi ajtón. Ride nővére nyitott ajtót.
- Szia Astrid! - hú de elszoktam ettől a névtől! - Ride-hoz jöttél?
- Igen.
- Szia! - köszönt RidingLove. A számítógépük előtt ült, és tényleg Shadow körül körözött.
- Használhatom a tabletet SoD-ozásra?
- Persze, mindjárt előkerítem. - és bement a szobájába. Én meg utána. A szobájában lovak és INAS-os sárkányok képei voltak. Egy kis üvegtárolóban apró lószobrok voltak. Ezt mindig láttam, de most megakadt a szemem egy kis pej lovon. Egész pontosan a névtábláján, amin ez állt: "Zápor".
- Jé, Zápor - mondtam akaratlanul.
- Lovastáboros ló. Kanca. Ha lenne egy sárkányom, tuti ez lenne a neve - hát, mondhatni igen letört lettem. Tényleg csak álmodtam. Ezt a barátnőm is észrevehette, mivel a tablet megtalálása után rám szólt.
- Hé Astrid! Úgy állsz ott, mint aki összeveszett Aurórával! - ránéztem és elmosolyodtam. (Ennek értéséhez annyit kell tudni, hogy:
1. Ha egy világréme leokád, nem tudsz mozogni.
2. Egyikünk se kedveli a világrémét.
3. Kivéve Aurórát, akit imádunk.)
- Nem, csak elgondolkodtam.
- Majd elgondolkozol a SoD-ban. Na, gyere már! - és visszarángatott a nappaliba. Én meg beletörődtem a sorsomba, de valami még akkor is azt súgta nekem, hogy Cián igenis létezik. De most inkább játszok, aztán bizonyítok!
Cián:
- Kelj már fel, te éjfúria!!!
- Mi? Ki? Hogyan? - kaptam fel a fejem.
- Huh, még szerencse, hogy felébredtél. - mondta a mellettem ülő Zápor.
- Zápor... - próbáltam megkérdezni, hogy mit keresek itt.
- Mi? Esik az eső? - kérdezte és odament a barlangom bejáratához. Körbenézett, és visszajött.
- Nem is záporozik. Baj van? - kérdezte.
- Nincs, csak... - leeresztettem a fejem - szép álmom volt. És megzavartál te pikkelyes bagoly. - vigyorodtam el a végére. Erre a barátnőm szája megindult, és meg se állt amíg nem ért el a füléig.
- Ó, te most kihívsz engem? :)
- Valami olyasmi. Miért, félsz, hogy legyőzlek?
- Ja, hú de félek. Na gyere és harcolj, te mihaszna hüllő! - és kiröppent a barlangól, én pedig utána. És elkezdtem fenyegetni:
- Én vagyok a villám és a halál istentelen ivadéka! Engem nem tudsz legyőzni!
- De, ha továbbra is egy gronkel sebességével repülsz, te sötét!
- Gnúvad mondja fanyesőnek, hogy nagyra nőtt! - és egy zuhanórepüléssel lehagytam.
- Kerülj csak a karmaim közé! - kiabálta a hátam mögül. Csak hogy kicsit szenvednie kelljen, kicsi lyukakon repültem át, amiken egy viharszelő nem fér át. Ebben a stratégiában csak annyi a bökkenő, hogy a barátnőm fióka kora óta itt él, így csak nagyon kicsit maradt le. És egyszer csak előttem tűnt fel, és én meg véletlenül nekirepültem, aminek következményeként mindketten zuhanni kezdtünk. De egyszer csak elkapott engem egy, Záport pedig kettő forrkatlan. Felnéztem, és meglepődtem.
- Csókolom, Áramlat nagyi! Hogyhogy itt tetszik lenni? - köszöntem az idős sárkányra.
- Nem is tudtad, éjcsillag? Kisunokám születik! - mosolyodott el. Áramlat nagyi öreg forrkatlan néni, de nagyon kedves és segítőkész, úgyhogy mindenki a nagymamájának érzi. De igazi unokája nem volt, és ezért jött ide. Mivel igazából Hónaaljnyalin él, és egy ilyen öreg sárkány számára nagyon hosszú és fárasztó tud lenni mind az úszás, mind a repülés. Amint Áramlat nagyi lerakott, és a barátnőm is földet ért, megígértük, hogy jobban vigyázunk, és folytattuk a játékot. Estig játszottunk.
Külső szemszög:
A világ két különböző pontján, a Skócia környékén lévő egyik szigeten és Magyarországon egy-egy lány ment az otthona erkélyére. Egy éjfúria és egy ember. Cián és Búza. Mindketten egyedül érezték magukat, és tudták, hogy a másik társaságára lenne szükségük. És egyszer csak mindketten elkezdtek énekelni:
Some legends are told
Some turn to dust and to gold
But you will remember me
Remember me for centuries
And just one mistake
Is all it will take
Go down in history
Remember me for centuries
dal itt
2015. november 8., vasárnap
8. Rész
Búza:
Éppen újdonsült szomszédommal RidingLove-val beszélgettem, amikor Attila, Zsófi unokatestvére futott felénk, egy fehér és a szarvain sötétbarna prickleboggle-el a háta mögött.
- Nem láttátok Scar-t? - kérdezte.
- Nem - válaszoltuk kórusban, majd a barátnőm hozzátette:
- A sárkányod ugye csak a fajtája miatt lehet kint. - de ezt kijelentve.
- Ööö, gondolom. De biztos nem láttátok?
- Biztos.
- Ó a francba - és felugrott a sárkányára - Kecske, fel!
- Az Ati volt? - sétált mellénk Zsófi.
- Aha. Láttad már a prickleboggle-jét? - kérdeztem tőle, mire bólintott.
- Néma Siven bárányai között feküdt, és ő kecskének nézte. Az unokatestvérem bement és megszelídítette.
- Rossz lehet ilyen rokonsággal - fordultam felé.
- Az is! Otthon annyit káromkodik, hogy arra nincsen szó. Még mindig Scar-t keresi?
- Igen. Miért?- mondtuk egyszerre.
- Emlékeztek, miket csinált Nyápic-szigeten?
- Azt hirdette, hogy megszelídít egy.... - és itt abbahagytam - ugye nem azt akarod mondani, hogy van neki egy...
- Suttogó halálja - rettent meg Ride. És ekkor meghallottunk egy kiáltást, amire elkezdtünk futni az aréna felé.
- Búza, ez mi? - futott mellém Zsófi.
- Éjfúria hívóhangja, de ötletem sincs miért! Az arénában vannak Fogatlanék, úgyhogy oda kell mennünk! - oda is értünk. Astrid ott állt a bejárat előtt, láthatóan ránk várt.
- Cián és Fogatlan eltűnt! - mondta, mire lefagytam. De gyorsan feleszméltem és berohantam Hablaty mellé, aki egy lyuk mellett térdelt. Felnézett rám és kimondta legnagyobb rémálmomat:
- Ez egy suttogó halál ürege. - és eddig bírtam... Lerogytam, Huligánhoz nem méltóan elkezdtem sírni. Az lehetetlen! Nem! Cián akár magától ment le, akár valami levitte, szörnyen veszélyes!
- Nee...- nyögtem, Hablaty pedig a vállamra tette a kezét. Ránéztem és megpróbáltam teljesen abbahagyni a zokogást, de csak annyira sikerült, hogy már csak hüppögtem.
- Meg fogjuk őket keresni, de előbb alszunk. - igaza volt. Észre sem vettem, mennyire eltelt az idő, hiszen már napnyugta volt. Kitöröltem az utolsó könnycseppeket a szememből és feltápászkodtam. A törzsfő pedig kiadta az utasítást:
- Mindenki vigye haza a sárkányát! Most már tudjuk, miért voltak idegesek. Ha ez tényleg egy suttogó halál, és magától vájta át a sárkánysuli alját, jobb, ha velünk lesznek - majd úgy, hogy csak én és Astrid hallja, hozzátette - Fogatlan nélkül egyikünk sincs biztonságban.- majd kiment az arénából, hogy értesítsen mindenkit. Mi Astriddal egymásra néztünk, majd mi is elmentünk Hablatynak segíteni.
Cián:
- Jól van?
- Igen, csak fel kéne ébrednie. Cián!
- Hagyj már békén Fogatlan... - motyogtam, de ő nem tágított. Addig bökdösött, amíg kinyitottam a szemem, és körülnéztem. És azonnal halálra rémültem.
- Gyászdal? - sikítva ugrottam a sarokba. És csak most vettem észre még egy dolgot. - Dutyiban vagyunk!
- Cián, mindjárt megsüketülök! Ne legyél ennyire vészmadár! - füstölgött az alfa.
- Adagio-tól (ejtsd Ádádzsó) pedig nem kell félni. Csakis halat eszik
- Ja, ok. - nyugodtam meg, és jobban szemügyre vettem zárkatársunkat. Olyan volt, mint egy normális gyászdal, csak az ő szeme vérvörös volt.
- Szia, én Adagio vagyok. Téged hogy hívnak? - kérdezte. Ezek szerint barátságos is.
- Cián a nevem. Bocsánat a sikításért, csak kiskoromban volt egy kellemetlen tapasztalatom egy gyászdalfalkával.
- Falkával? - nézett furcsán Fogatlan. - Én úgy tudtam, a gyászdalok magányosan élnek.
- A hímek élnek magányosan, a nőstények falkában. Ettől változik az énekünk. Mi, nőstények többes számban dalolunk.
- Ééés... fogsz énekelni? - kérdeztem félve.
- Igen. De tudok úgy is, hogy rátok ne hasson. - mosolyodott el.
- Juppí! - kiáltottam.
- Jön! - mondta Fogatlan, mire azonnal elhallgattam. És tényleg, a suttogó halál bekúszott a zárka elé. Adagio azonnal elkezdett énekelni gúnyosa:
"Ó ugye, téged nem rettent el a bukás?
Tudod már azt, hogy nem szégyen a futás.
Harcolj! Ha győzni akarsz!
Kemény a csata, sárkányok között."
Amikor Halloween megrázta a fejét, új dalba kezdett, ezúttal hangosabban és egy számomra ismeretlen nyelven:
"We've got the music,
makes you move it.
Got the song
that makes you lose it
We say jump, you say how high?
Put your wings up to the sky."
Erre suttogó halál elkezdte a fejét verni a zárkánk ajtajába, hogy odajusson Adagio-hoz, amikor egy fiúhang bekiáltott.
- Halloween! - mire az ajtócsapkodást abbahagyva a sárkány felfigyelt és válaszolt.
- Itt vagyok gazdám? - amit ugye ő nem érthetett, de így is rájött honnan jön a hang. A zárka elé érkezett fiúnak barna haja volt és egy hosszú vágás az arcán. Adagio abbahagyta az éneklést és elkezdett morogni. Én és Fogatlan követtük a példáját.
- Ugyan már. - nevette el magát a fiú - Csak nem hiszitek, hogy megijedek ennyitől? - nem hittem, úgyhogy lőttem felé egy plazmabombát. De a rács nem tört el tőle!
- Csak nem hiszed, hogy ez beválik, éjfúria? - és megint csak nevetett. - először végzek mindhármótokkal, akkor Halloween lesz az alfa. És majd én leszek a törzsfő, ha már Hablaty sincs - vigyorgott. Ez annyira szörnyűnek hangzott, ott a sötétben, hogy elájultam. Megint.
A dalok igazából nem eredetiek, kicsit átírtam a szövegüket. Az első dal itt. A második dal itt. És a második dal magyarul itt. Én is szeretek énekelni, na. A kérdésem az lenne, hogy a dalokat a végére rakjam a cikknek, vagy közben?
Ha tetszik a történet, pls iratkozzatok fel! Viszlát!
Éppen újdonsült szomszédommal RidingLove-val beszélgettem, amikor Attila, Zsófi unokatestvére futott felénk, egy fehér és a szarvain sötétbarna prickleboggle-el a háta mögött.
- Nem láttátok Scar-t? - kérdezte.
- Nem - válaszoltuk kórusban, majd a barátnőm hozzátette:
- A sárkányod ugye csak a fajtája miatt lehet kint. - de ezt kijelentve.
- Ööö, gondolom. De biztos nem láttátok?
- Biztos.
- Ó a francba - és felugrott a sárkányára - Kecske, fel!
- Az Ati volt? - sétált mellénk Zsófi.
- Aha. Láttad már a prickleboggle-jét? - kérdeztem tőle, mire bólintott.
- Néma Siven bárányai között feküdt, és ő kecskének nézte. Az unokatestvérem bement és megszelídítette.
- Rossz lehet ilyen rokonsággal - fordultam felé.
- Az is! Otthon annyit káromkodik, hogy arra nincsen szó. Még mindig Scar-t keresi?
- Igen. Miért?- mondtuk egyszerre.
- Emlékeztek, miket csinált Nyápic-szigeten?
- Azt hirdette, hogy megszelídít egy.... - és itt abbahagytam - ugye nem azt akarod mondani, hogy van neki egy...
- Suttogó halálja - rettent meg Ride. És ekkor meghallottunk egy kiáltást, amire elkezdtünk futni az aréna felé.
- Búza, ez mi? - futott mellém Zsófi.
- Éjfúria hívóhangja, de ötletem sincs miért! Az arénában vannak Fogatlanék, úgyhogy oda kell mennünk! - oda is értünk. Astrid ott állt a bejárat előtt, láthatóan ránk várt.
- Cián és Fogatlan eltűnt! - mondta, mire lefagytam. De gyorsan feleszméltem és berohantam Hablaty mellé, aki egy lyuk mellett térdelt. Felnézett rám és kimondta legnagyobb rémálmomat:
- Ez egy suttogó halál ürege. - és eddig bírtam... Lerogytam, Huligánhoz nem méltóan elkezdtem sírni. Az lehetetlen! Nem! Cián akár magától ment le, akár valami levitte, szörnyen veszélyes!
- Nee...- nyögtem, Hablaty pedig a vállamra tette a kezét. Ránéztem és megpróbáltam teljesen abbahagyni a zokogást, de csak annyira sikerült, hogy már csak hüppögtem.
- Meg fogjuk őket keresni, de előbb alszunk. - igaza volt. Észre sem vettem, mennyire eltelt az idő, hiszen már napnyugta volt. Kitöröltem az utolsó könnycseppeket a szememből és feltápászkodtam. A törzsfő pedig kiadta az utasítást:
- Mindenki vigye haza a sárkányát! Most már tudjuk, miért voltak idegesek. Ha ez tényleg egy suttogó halál, és magától vájta át a sárkánysuli alját, jobb, ha velünk lesznek - majd úgy, hogy csak én és Astrid hallja, hozzátette - Fogatlan nélkül egyikünk sincs biztonságban.- majd kiment az arénából, hogy értesítsen mindenkit. Mi Astriddal egymásra néztünk, majd mi is elmentünk Hablatynak segíteni.
Cián:
- Jól van?
- Igen, csak fel kéne ébrednie. Cián!
- Hagyj már békén Fogatlan... - motyogtam, de ő nem tágított. Addig bökdösött, amíg kinyitottam a szemem, és körülnéztem. És azonnal halálra rémültem.
- Gyászdal? - sikítva ugrottam a sarokba. És csak most vettem észre még egy dolgot. - Dutyiban vagyunk!
- Cián, mindjárt megsüketülök! Ne legyél ennyire vészmadár! - füstölgött az alfa.
- Adagio-tól (ejtsd Ádádzsó) pedig nem kell félni. Csakis halat eszik
- Ja, ok. - nyugodtam meg, és jobban szemügyre vettem zárkatársunkat. Olyan volt, mint egy normális gyászdal, csak az ő szeme vérvörös volt.
- Szia, én Adagio vagyok. Téged hogy hívnak? - kérdezte. Ezek szerint barátságos is.
- Cián a nevem. Bocsánat a sikításért, csak kiskoromban volt egy kellemetlen tapasztalatom egy gyászdalfalkával.
- Falkával? - nézett furcsán Fogatlan. - Én úgy tudtam, a gyászdalok magányosan élnek.
- A hímek élnek magányosan, a nőstények falkában. Ettől változik az énekünk. Mi, nőstények többes számban dalolunk.
- Ééés... fogsz énekelni? - kérdeztem félve.
- Igen. De tudok úgy is, hogy rátok ne hasson. - mosolyodott el.
- Juppí! - kiáltottam.
- Jön! - mondta Fogatlan, mire azonnal elhallgattam. És tényleg, a suttogó halál bekúszott a zárka elé. Adagio azonnal elkezdett énekelni gúnyosa:
"Ó ugye, téged nem rettent el a bukás?
Tudod már azt, hogy nem szégyen a futás.
Harcolj! Ha győzni akarsz!
Kemény a csata, sárkányok között."
Amikor Halloween megrázta a fejét, új dalba kezdett, ezúttal hangosabban és egy számomra ismeretlen nyelven:
"We've got the music,
makes you move it.
Got the song
that makes you lose it
We say jump, you say how high?
Put your wings up to the sky."
Erre suttogó halál elkezdte a fejét verni a zárkánk ajtajába, hogy odajusson Adagio-hoz, amikor egy fiúhang bekiáltott.
- Halloween! - mire az ajtócsapkodást abbahagyva a sárkány felfigyelt és válaszolt.
- Itt vagyok gazdám? - amit ugye ő nem érthetett, de így is rájött honnan jön a hang. A zárka elé érkezett fiúnak barna haja volt és egy hosszú vágás az arcán. Adagio abbahagyta az éneklést és elkezdett morogni. Én és Fogatlan követtük a példáját.
- Ugyan már. - nevette el magát a fiú - Csak nem hiszitek, hogy megijedek ennyitől? - nem hittem, úgyhogy lőttem felé egy plazmabombát. De a rács nem tört el tőle!
- Csak nem hiszed, hogy ez beválik, éjfúria? - és megint csak nevetett. - először végzek mindhármótokkal, akkor Halloween lesz az alfa. És majd én leszek a törzsfő, ha már Hablaty sincs - vigyorgott. Ez annyira szörnyűnek hangzott, ott a sötétben, hogy elájultam. Megint.
A dalok igazából nem eredetiek, kicsit átírtam a szövegüket. Az első dal itt. A második dal itt. És a második dal magyarul itt. Én is szeretek énekelni, na. A kérdésem az lenne, hogy a dalokat a végére rakjam a cikknek, vagy közben?
Ha tetszik a történet, pls iratkozzatok fel! Viszlát!
2015. november 6., péntek
Hírek 2.0
Hílo!
Csak annyit szeretnék mondani, hogy egyszer azt mondtam, hogy a Halloweeni különkiadásra azt mondtam, extra hosszú rész lett. Na, a változás annyi, hogy mostantól minden cikk olyan hosszú lesz, mint a 7. rész. Ja, meg egy kis Spoiler. DragonRidingLove lehet hogy csinálni fog egy saját "történetem"-es blogot, amibe én is benne leszek. Ez mind az édesanyjától függ. Úgyhogy őt kérem szépen, engedje meg! "kiskutyaszemek, bár tudom hogy nem válik be"
És mindenki becsülje meg ezt a cikket, mivel informatikaóra kellős közepén írtam meg, miközben Ride-al osztozunk egy széken, én gépelek, ő meg mittomén mit ír.
Pá!
(Szerintem az ilyen híres cikkekben lesznek gifek. Nézzetek rá az előzőre, hátha oda is raktam!)
Csak annyit szeretnék mondani, hogy egyszer azt mondtam, hogy a Halloweeni különkiadásra azt mondtam, extra hosszú rész lett. Na, a változás annyi, hogy mostantól minden cikk olyan hosszú lesz, mint a 7. rész. Ja, meg egy kis Spoiler. DragonRidingLove lehet hogy csinálni fog egy saját "történetem"-es blogot, amibe én is benne leszek. Ez mind az édesanyjától függ. Úgyhogy őt kérem szépen, engedje meg! "kiskutyaszemek, bár tudom hogy nem válik be"
És mindenki becsülje meg ezt a cikket, mivel informatikaóra kellős közepén írtam meg, miközben Ride-al osztozunk egy széken, én gépelek, ő meg mittomén mit ír.
Pá!
(Szerintem az ilyen híres cikkekben lesznek gifek. Nézzetek rá az előzőre, hátha oda is raktam!)
2015. október 25., vasárnap
2. Rész második fele, 3. Rész-RidingLove
Helló mindenki!
Arról lenne szó, hogy én még mindig nem írtam. Kérdezitek:
"Akkor ez mi?" Arról van szó, hogy ezt DragonRidingLove írta, a saját sárkánya szempontjából. Úgyhogy, itt van!
Zápor:
Éppen az éjfúria barátnőmmel játszottam a jéghegy egy kiugró, laposabb "teraszszerűségén". Csakhogy megjött az apám...
-Leányom,-mondta.-ideje hazamenni.
-Megyek. Viszlát!-köszöntem el a BDFF-emtől (Best Dragon Friends Forever).
-És még egy lenne. Ne játsz többé ezzel az...árvával.-szólt apa, mire barátnőm és én is bedühödtünk.
-Na azt már nem!-mondtam. Hogy mondhatott ilyet az én apám? Nem szegény barátnőmnek a hibája, hogy nincs több éjfúria!-Ő a legjobb barátom, és az egyetlen, akiben rajtad kívül megbízok.-mondtam, bár abban nem voltam biztos, hogy ebben a pillanatban megbíznék az apámban. Hiába az apám!
-Leányom. Ez egy utolsó. Az ő faja már majdnem kihalt. Az utolsók beleőrülnek a gondolatba, hogy nincs társuk.-erre azt gondoltam magamban,hogy ha hagyná, én lennék a társa. És akkor nem lenne magányos sem!
-Nem őrültem meg!-ordította a megemlített. Egyet értettem vele. A reakciójában is. Nem szeretik a sárkányok, ha őrültnek mondják őket. Legfőképp, ha a legjobb barátnőjük apja állítja e hamis tényt.
-Tényleg nem!-mondtam teljesen határozottan-Megvédem a barátnőm!-és ha lehet, ezt még határozottabban próbáltam mondani.
-Te akartad, leányom...-klassz! Már csak az hiányzott, hogy az apam által haljak meg e csodás napon. Mindenesetre visszamorogtunk. Erre ránk akart ugrani, szerintem valami széttépő szándékkal, de a semmiből egy számomra ismeretlen viharszelő nekiugrott, és erre három fogalmam sincs micsoda leugrott a hátáról. Csak annyit láttam belőlük, hogy nincsen semmilyen szárnyszerűségük, amivel felemelkedhettek volna. Az egyiknek nem lett volna komolyabb baja a becsapódástól (gondolom ő a viharszelő tulajdonosa, ha már ilyenekre fel van készülve), a két másiknak viszont már komolyabb baja lesz az érkezéssel. Erre én és barátnőm elkezünk repülni feléjük és sikerült elkapni mindkettőt.
-Köszi.-mondta hálásan az elkapott. A következő pillanatban felénk láttuk futni a másikat, mögötte az éjfúria barátnőmmel. Pár pillanat múlva a viharszelő-harc közben felhallatszott egy óriási üvöltés, melyet szerintem apa adott ki. Nem tudtam megnézni ki áll nyerésre, ugyanis elkezdett egy nagyobb jégtömb zuhanni…egyenesen a másik kétlábúra(annyi darab volt neki). A következő pillanatban méginkább meglepődtem: a barátnőm kitárta a szárnyát, nehogy baja legyen a lánynak.
A jég rájuk zuhant.
A mellettem álló vikingpalánta és én lefagytunk a gondolattól, hogy mindkettőnk barátnője (úgy nézett rá, mintha barátnők lennének, innen gondolom) befagyott. A mellettem álló lány gondolkodás nélkül megölelt és elkezdett sírni. Szerintem fel sem fogta mit csinált. Én se voltam olyan lelkiállapotban, hogy jelezzek neki, ismeretlen, vad viharszelőket nem ölelgetünk csak úgy. Őszintén, még jól is esett és megnyugtatott, már amennyire ilyen helyzetben lehet.
Körülnéztem, nehogy ezt apám véletlenül is meglássa, és egy éjfúriára lettem figyelmes az égen. Fura volt, mert az egyik faroklapátja piros volt, valami mintával. Jobban megnéztem és ült rajta valaki. Az éppen engem ölelgető személy felfigyelt arra, hogy nagyon az eget bámulom.
- HABLATY!! FOGATLAN!! SZÁLLJ IDE LE!-ordibálta, ugyanis elég magasan repkedtek.
Leszálltak és az én szemem oda tapadt a barátnőm fajtársára.
- Mit bámulsz?-kérdezte.
- Te éjfúria vagy, ugye?
- Igen. Elvileg az egyetlen, ugyanis még soha nem találtunk Hablattyal másikat.
- Ki az a Hablaty?
- Aki próbálja vígasztalni Ride-ot.
- És ki az a Ride?-kérdeztem elég értetlenül.
- Az a lány.-mondta higgadtan, és a szárnyával oda bökött a síró lány felé, aki az imént megölelt.
Csodálom, hogy nem idegesítettem fel a tömérdek kérdésemmel.
- Ha segítesz nekem, akkor nem te leszel az egyetlen éjfúria!-mondtam reménnyel a hangomban, hogy meg tudja menteni a barátnőm.
- Mit kell segíteni?-kérdezte felvidulva.
- Kiolvasztani azt a jégtömböt!
- Haaaablaaaaaty! Gyeeereee iiiideee!-nyújtotta a mondatot, mire az idejött. Szerintem csak a morgást értette, de a lényeg, hogy itt van.
- Mi az pajti?-kérdezte Hablaty.
Fogatlan (asszem így hívják) a jégtömb felé bökött a fejével.
- Akkor olvasztásra fel!-mondta a fiú.
Kiderült, hogy Fogatlan az alfa, ezért tud világítani, de ez jelen szituban nem érdekes.
Lőtt pár plazmabombát, ami igaz hangos volt, de a jég fogyatkozott. Ekkor belülről robbant a lövedék és a bentrekedtek kilődtek az égbe.
Úgy fordultam, hogy Ride (mostmár ugye tudom a nevét) felüljön. Megértette és követte célzásomat.
- Szabadok vagyunk!-kiáltotta a kiszabadult lány.- Szép volt Cián.-és megsimogatta.
De szép nevet kapott!
Amint észrevette közeledtünket megállt és megfordult felénk.
- Hát te?-kérdezte Cián. Válaszolni azonban nem tudtam, mert a hátamon ülő Ride felkiáltott.
- Nézd, Zápor, túlélték!-Zápor a nevem? Ez tetszik!
A lány Cián hátáról furán kémlelte a hátam.
- Ride?-kérdezte.- Cián, nyugi!
- Szia, Cián!-köszönt a barátnőmnek Ride.- Ő pedig Zápor.
- Helló, Zápor!-majd még valami eszébe jutott- Hol van Hablaty?
- Megmentésed után meglátta az éjfúriát, és...
- Nem hiszek a szememnek!-ámuldozott a Hablatynak nevezett.
- WOW-mondta egyszerre Fogatlan és Cián. Nem hittek a szemüknek.
- Hablaty, Fogatlan, bemutatom Ciánt. Cián, ők Hablaty és Fogatlan.
- Menjünk vissza Hibbantra.-mondta Hablaty, mire elkezdtem gondolkodni azon, hogy jártam e már ott. Szerintem nem.
Egy kicsivel később Hablaty arcán huncut mosoly jelent meg.- Fogatlan?-kérdezte a sárkányától- Megpróbáljuk mégegyszer?-Fogatlan próbált erős "NEM"-et sugározni, de nem jött össze neki.
- Ugyan pajti, most itt van Cián is. Majd ő megment.-persze, kend másra ha meghalsz.
- Jaj, Cián... Hablaty, nem vállalunk felelősséget azért, ha bajod esik.-mondta Cián lovasa (még mindig nem tudom a nevét)
- Akkor én mentem is!-és rögzítette a műfarkat (mint közbe kiderült, ezért piros) , majd leugrott.
- Repülő viking!-repültünk Ciánék mellé, mögöttünk a másik viharszelő jött.
- Ti honnan tudtátok hogy a fiam tud repülni?-csodálkozott a nő az ismeretlen fajtársamon. A hátunkon ülők megrántották a vállukat.
- A hírek gyorsan terjednek. Ismered Kalmár Johannt.
-De nézzük meg, hogy van a "repülő viking". Gyerünk, kislány!-mondta Cián gazdája, majd megnyomott valamit a sárkánya nyakán, amitől kettesével álltak a pikkelyek a hátán. Nagyon boldognak látszott. Összeütöggette őket.
Nekem miért nincs ilyen? Majd megkérdezem Ride-ot!
Arról lenne szó, hogy én még mindig nem írtam. Kérdezitek:
"Akkor ez mi?" Arról van szó, hogy ezt DragonRidingLove írta, a saját sárkánya szempontjából. Úgyhogy, itt van!
Zápor:
Éppen az éjfúria barátnőmmel játszottam a jéghegy egy kiugró, laposabb "teraszszerűségén". Csakhogy megjött az apám...
-Leányom,-mondta.-ideje hazamenni.
-Megyek. Viszlát!-köszöntem el a BDFF-emtől (Best Dragon Friends Forever).
-És még egy lenne. Ne játsz többé ezzel az...árvával.-szólt apa, mire barátnőm és én is bedühödtünk.
-Na azt már nem!-mondtam. Hogy mondhatott ilyet az én apám? Nem szegény barátnőmnek a hibája, hogy nincs több éjfúria!-Ő a legjobb barátom, és az egyetlen, akiben rajtad kívül megbízok.-mondtam, bár abban nem voltam biztos, hogy ebben a pillanatban megbíznék az apámban. Hiába az apám!
-Leányom. Ez egy utolsó. Az ő faja már majdnem kihalt. Az utolsók beleőrülnek a gondolatba, hogy nincs társuk.-erre azt gondoltam magamban,hogy ha hagyná, én lennék a társa. És akkor nem lenne magányos sem!
-Nem őrültem meg!-ordította a megemlített. Egyet értettem vele. A reakciójában is. Nem szeretik a sárkányok, ha őrültnek mondják őket. Legfőképp, ha a legjobb barátnőjük apja állítja e hamis tényt.
-Tényleg nem!-mondtam teljesen határozottan-Megvédem a barátnőm!-és ha lehet, ezt még határozottabban próbáltam mondani.
-Te akartad, leányom...-klassz! Már csak az hiányzott, hogy az apam által haljak meg e csodás napon. Mindenesetre visszamorogtunk. Erre ránk akart ugrani, szerintem valami széttépő szándékkal, de a semmiből egy számomra ismeretlen viharszelő nekiugrott, és erre három fogalmam sincs micsoda leugrott a hátáról. Csak annyit láttam belőlük, hogy nincsen semmilyen szárnyszerűségük, amivel felemelkedhettek volna. Az egyiknek nem lett volna komolyabb baja a becsapódástól (gondolom ő a viharszelő tulajdonosa, ha már ilyenekre fel van készülve), a két másiknak viszont már komolyabb baja lesz az érkezéssel. Erre én és barátnőm elkezünk repülni feléjük és sikerült elkapni mindkettőt.
-Köszi.-mondta hálásan az elkapott. A következő pillanatban felénk láttuk futni a másikat, mögötte az éjfúria barátnőmmel. Pár pillanat múlva a viharszelő-harc közben felhallatszott egy óriási üvöltés, melyet szerintem apa adott ki. Nem tudtam megnézni ki áll nyerésre, ugyanis elkezdett egy nagyobb jégtömb zuhanni…egyenesen a másik kétlábúra(annyi darab volt neki). A következő pillanatban méginkább meglepődtem: a barátnőm kitárta a szárnyát, nehogy baja legyen a lánynak.
A jég rájuk zuhant.
A mellettem álló vikingpalánta és én lefagytunk a gondolattól, hogy mindkettőnk barátnője (úgy nézett rá, mintha barátnők lennének, innen gondolom) befagyott. A mellettem álló lány gondolkodás nélkül megölelt és elkezdett sírni. Szerintem fel sem fogta mit csinált. Én se voltam olyan lelkiállapotban, hogy jelezzek neki, ismeretlen, vad viharszelőket nem ölelgetünk csak úgy. Őszintén, még jól is esett és megnyugtatott, már amennyire ilyen helyzetben lehet.
Körülnéztem, nehogy ezt apám véletlenül is meglássa, és egy éjfúriára lettem figyelmes az égen. Fura volt, mert az egyik faroklapátja piros volt, valami mintával. Jobban megnéztem és ült rajta valaki. Az éppen engem ölelgető személy felfigyelt arra, hogy nagyon az eget bámulom.
- HABLATY!! FOGATLAN!! SZÁLLJ IDE LE!-ordibálta, ugyanis elég magasan repkedtek.
Leszálltak és az én szemem oda tapadt a barátnőm fajtársára.
- Mit bámulsz?-kérdezte.
- Te éjfúria vagy, ugye?
- Igen. Elvileg az egyetlen, ugyanis még soha nem találtunk Hablattyal másikat.
- Ki az a Hablaty?
- Aki próbálja vígasztalni Ride-ot.
- És ki az a Ride?-kérdeztem elég értetlenül.
- Az a lány.-mondta higgadtan, és a szárnyával oda bökött a síró lány felé, aki az imént megölelt.
Csodálom, hogy nem idegesítettem fel a tömérdek kérdésemmel.
- Ha segítesz nekem, akkor nem te leszel az egyetlen éjfúria!-mondtam reménnyel a hangomban, hogy meg tudja menteni a barátnőm.
- Mit kell segíteni?-kérdezte felvidulva.
- Kiolvasztani azt a jégtömböt!
- Haaaablaaaaaty! Gyeeereee iiiideee!-nyújtotta a mondatot, mire az idejött. Szerintem csak a morgást értette, de a lényeg, hogy itt van.
- Mi az pajti?-kérdezte Hablaty.
Fogatlan (asszem így hívják) a jégtömb felé bökött a fejével.
- Akkor olvasztásra fel!-mondta a fiú.
Kiderült, hogy Fogatlan az alfa, ezért tud világítani, de ez jelen szituban nem érdekes.
Lőtt pár plazmabombát, ami igaz hangos volt, de a jég fogyatkozott. Ekkor belülről robbant a lövedék és a bentrekedtek kilődtek az égbe.
Úgy fordultam, hogy Ride (mostmár ugye tudom a nevét) felüljön. Megértette és követte célzásomat.
- Szabadok vagyunk!-kiáltotta a kiszabadult lány.- Szép volt Cián.-és megsimogatta.
De szép nevet kapott!
Amint észrevette közeledtünket megállt és megfordult felénk.
- Hát te?-kérdezte Cián. Válaszolni azonban nem tudtam, mert a hátamon ülő Ride felkiáltott.
- Nézd, Zápor, túlélték!-Zápor a nevem? Ez tetszik!
A lány Cián hátáról furán kémlelte a hátam.
- Ride?-kérdezte.- Cián, nyugi!
- Szia, Cián!-köszönt a barátnőmnek Ride.- Ő pedig Zápor.
- Helló, Zápor!-majd még valami eszébe jutott- Hol van Hablaty?
- Megmentésed után meglátta az éjfúriát, és...
- Nem hiszek a szememnek!-ámuldozott a Hablatynak nevezett.
- WOW-mondta egyszerre Fogatlan és Cián. Nem hittek a szemüknek.
- Hablaty, Fogatlan, bemutatom Ciánt. Cián, ők Hablaty és Fogatlan.
- Menjünk vissza Hibbantra.-mondta Hablaty, mire elkezdtem gondolkodni azon, hogy jártam e már ott. Szerintem nem.
Egy kicsivel később Hablaty arcán huncut mosoly jelent meg.- Fogatlan?-kérdezte a sárkányától- Megpróbáljuk mégegyszer?-Fogatlan próbált erős "NEM"-et sugározni, de nem jött össze neki.
- Ugyan pajti, most itt van Cián is. Majd ő megment.-persze, kend másra ha meghalsz.
- Jaj, Cián... Hablaty, nem vállalunk felelősséget azért, ha bajod esik.-mondta Cián lovasa (még mindig nem tudom a nevét)
- Akkor én mentem is!-és rögzítette a műfarkat (mint közbe kiderült, ezért piros) , majd leugrott.
- Repülő viking!-repültünk Ciánék mellé, mögöttünk a másik viharszelő jött.
- Ti honnan tudtátok hogy a fiam tud repülni?-csodálkozott a nő az ismeretlen fajtársamon. A hátunkon ülők megrántották a vállukat.
- A hírek gyorsan terjednek. Ismered Kalmár Johannt.
-De nézzük meg, hogy van a "repülő viking". Gyerünk, kislány!-mondta Cián gazdája, majd megnyomott valamit a sárkánya nyakán, amitől kettesével álltak a pikkelyek a hátán. Nagyon boldognak látszott. Összeütöggette őket.
Nekem miért nincs ilyen? Majd megkérdezem Ride-ot!
2015. október 19., hétfő
7. Rész - Halloweeni különkiadás
Na, itt a beígért hosszú rész. Olvassátok, élvezzétek!
Cián:
Miután Búzával körberepültük vagy háromszor a szigetet, leszálltunk a Nagyterem előtt. Mériem futott felénk, háta mögött Páfrány, aki nagyon furcsán nézett rám.Szinte... megvetően.
-Gyere Búza, megmutatom hol laksz!- és elkezdte húzni lovasomat, ő viszont megállt és visszafordult.
-Cián, gyere!
-Ő nem jöhet.
-Mi van!?
-Hááát... a sárkányoknak az arénában kell lenniük. Én is épp oda vittem Páfrányt, amikor megláttalak.-ránéztem Búzára, ő pedig rám. Letérdelt, és megsimogatta az övével egy magasságban lévő fejem. Még mindig térdelve felnézett a másik vikingre, és kimondta azt a szót, ami mindkettőnk fejében volt:
-Miért?-Mériem felsóhajtott, és elmondta:
-Mostanában egyre több földrengést észlelnek a felnőttek, és a sárkányok(?) pedig idegesek. Bélhangos javasolta, hogy zárjuk be őket, amíg a kedélyek megnyugodnak.-mintha csak a szavait akarná alátámasztani, a föld megmozdult a lábunk alatt. Én még a négy mancsommal stabilan álltam, de a vikingek nem. A lovasom nekem esett. Mériem pedig a földön végezte volna, de Páfrány nyaka megállította.
-Köszi.-simogatta meg a zöld pikkelyeket. Egyszer csak meghallottam egy suttogó sárkányhangot:
-Eljövök érted, éjfúria, és nem leszel boldog...-kezdtem kényelmetlenül érezni magam. Mivel Búza már felállt, megböktem az orrommal a kezét, és ijedten néztem rá.
- Mi az Cián? Félsz? - bólintottam, mire megsimogatott.
- Vigyük az arénába a sárkányokat. Ott biztonságban lesznek. - Mondta Mériem, és Páfránnyal együtt elindult.
- Gyere kislány. Igaza van, ott nem lesz mitől félned. Meg amúgy is. Én vonzom a bajt, nem te. - elmosolyodott, majd elindultunk.
Az aréna már szinte tele volt, amikor odaértünk. Mindenki ott volt: Zápor, Fogatlan, Viharbogár, Kampó.... várjunk csak! Hol van Felhőugró?
- Hol van Felhőugró? - kérdeztem Bütyöktől. A gronkel bűnbánóan nézett fel.
- Valkával elmentek a Jéghegyhez, hogy biztosítsák, senki ne jöhessen ide. Cián, ugye nem haragszol, amiért elragadtam a lovasodat...
- Dehogy! Sőt, köszönöm. Ha te és Halvér nem lennétek, lehet, hogy véletlen fájdalmat okoztam volna neki. És azt nem bocsátanám meg magamnak - néztem Búzára, aki éppen a sárkánylovasokkal beszélgetett. Hablaty egyszer csak a nevemet kiáltotta, mire odamentem.
- Figyelj Cián, tudom, hogy nincs ínyedre, - mire megmutattam a fogaimat egy "az nem kifejezés" hangot kiadva - jó, nagyon nem jön be az ötlet, de értsd meg. Amint vége a földrengésnek ismét szabadok lesztek. Tudom, hogy érted, mire célzok. - lehajtottam a fejem, majd bólintottam - Köszönöm - és elmentek. Én pedig odamentem Záporékhoz. A viharszelő barátnőm, Viharbogár és Fogatlan egymás mellett ült.
- Kínszenvedés lesz ez az itt töltött idő, én mondom. - nyögött fel Zápor. - Mintha nem bírnánk repülni - a fajtársam felsóhajtott - Hopp, bocsi Fogatlan.
- Ugyan. Én csak attól félek, hogy nélkülünk nem tudják megoldani az ügyet.
- Cián? - bökte meg valaki a szárnyamat. Hátrafordultam, és Páfrány állt a hátam mögött.
- Igen?
- Az előbb azért néztem rád megvetően, mert azt hittem, hogy az éjfúriák kényesek és többre tartják magukat a többi fajnál. De rájöttem, hogy ez nem igaz. Te is, az alfa is jó fejek vagytok.
- Köszi. Nem, egyáltalán nem haragszom.
- Ööö, Fogatlan? - közeledett Kampó - Baj van.
- Mi? - pattant fel. Egyszer csak Viharbogár felállt, és elkezdett hátrálni. Odanéztem, amerre figyelt. Nem láttam semmi ijesztőt, és csak egy sárkány jött felénk. Egész pontosan egy sárga-lila szörnyennagy rémség.
- Sziasztok! - köszönt.
- Szia Pamkó! - tört le Viharbogár, Kampó és a fajtársam. Nem értettem miért szomorodtak el ennyire, úgyhogy köszöntem neki.
- Szia. Az én nevem Cián, ő pedig Zápor.
- Sziasztok. Én Pamkó vagyok - és körbenézett. Csak ekkor vette észre a kék siklósárkányt - Viharbogár! Észre se vettelek! - és fellángolt. Véletlenül egy kis darab ráesett Fogatlan műfarkára, aki ezt nem vette észre. Én bezzeg igen. Felugrottam, át Fogi (nem tudom, mért becézem, de másokat is fogok) feje felett, és rá a műfarokra. Na, most áldottam Thort, hogy tűzálló pikkelyeim vannak! Különben tuti összeégett volna a mancsom.
- Jaj Fogatlan, annyira sajnálom! - szólt Pamkó. És hát nem még egyszer fellángolt? De. Csak most a tűz az én farkamon landolt, az megy ugye tűzálló. Úgyhogy egy "Húzz. El" pillantással és egy plazmabomba befenyegetésével el sikerült kergetnem.
- Cián, el sem hiszed mennyi bajtól óvtál meg minket - szusszant Viharbogi :).
- A végén még nem is fogjátok bánni, hogy itt vagyok - mosolyodtam el.
- Ó, de. Más éjfúria aratja le a babérokat - vigyorgott Fogatlan.
- Hogy halj bele! - vágott vissza Zápor.
- Ez lesz a nagy alfa vége! Jön egy lány, és elcsavarja a fejét! - mondta Kampó és fülig ért a szája. Nem érdekelte, hogy sokkal fiatalabb vagyok Foginál.
- Egyetértek veled - nézett ránk Páfrány. Erre a fajtársam rám nézett. Mindketten kint lévő fogakkal elmosolyodtunk, és nagyon sunyin néztünk a két legutóbb megszólalóra, mire azok elkezdtek hátrálni.
- Ti akartátok.... - suttogtuk, és én Páfrány, társam pedig Kampó után lódult. Óriási kergetőzés vette kezdetét, mindenki futott, nevetett, menekült és megállt. Furcsa hangok szűrődtek felfelé, és mind hegyeztük a fülünket.
- Ez az a hely, gazdám, itt vannak a sárkányok - nagyon megijedtünk. Ekkor egy ember szólalt meg:
- Halloween, hozd ide az éjfúriát! - a suli kőpadlóját áttörve egy suttogó halál tört közénk. Fogait forgatta, és látszott, hogy nem bírja eldönteni, hogy engem vagy Fogatlant vigyen el. Így hát a fajtársamnak a műfarkát a szájába vette, de úgy, hogy az anyagot a fogai átszúrták az anyagot, az én nyakam köré meg odatekerte a farkát, majdnem megfojtott, és minket elrántva lement a lyukba. A következő pillanatban a levegőhiány miatt elájultam.
Lesz még ennek a Halloweeni különkiadásnak folytatása, de még csak eddig írtam, és nem akarlak titeket nagyon megvárakoztatni.
Cián:
Miután Búzával körberepültük vagy háromszor a szigetet, leszálltunk a Nagyterem előtt. Mériem futott felénk, háta mögött Páfrány, aki nagyon furcsán nézett rám.Szinte... megvetően.
-Gyere Búza, megmutatom hol laksz!- és elkezdte húzni lovasomat, ő viszont megállt és visszafordult.
-Cián, gyere!
-Ő nem jöhet.
-Mi van!?
-Hááát... a sárkányoknak az arénában kell lenniük. Én is épp oda vittem Páfrányt, amikor megláttalak.-ránéztem Búzára, ő pedig rám. Letérdelt, és megsimogatta az övével egy magasságban lévő fejem. Még mindig térdelve felnézett a másik vikingre, és kimondta azt a szót, ami mindkettőnk fejében volt:
-Miért?-Mériem felsóhajtott, és elmondta:
-Mostanában egyre több földrengést észlelnek a felnőttek, és a sárkányok(?) pedig idegesek. Bélhangos javasolta, hogy zárjuk be őket, amíg a kedélyek megnyugodnak.-mintha csak a szavait akarná alátámasztani, a föld megmozdult a lábunk alatt. Én még a négy mancsommal stabilan álltam, de a vikingek nem. A lovasom nekem esett. Mériem pedig a földön végezte volna, de Páfrány nyaka megállította.
-Köszi.-simogatta meg a zöld pikkelyeket. Egyszer csak meghallottam egy suttogó sárkányhangot:
-Eljövök érted, éjfúria, és nem leszel boldog...-kezdtem kényelmetlenül érezni magam. Mivel Búza már felállt, megböktem az orrommal a kezét, és ijedten néztem rá.
- Mi az Cián? Félsz? - bólintottam, mire megsimogatott.
- Vigyük az arénába a sárkányokat. Ott biztonságban lesznek. - Mondta Mériem, és Páfránnyal együtt elindult.
- Gyere kislány. Igaza van, ott nem lesz mitől félned. Meg amúgy is. Én vonzom a bajt, nem te. - elmosolyodott, majd elindultunk.
Az aréna már szinte tele volt, amikor odaértünk. Mindenki ott volt: Zápor, Fogatlan, Viharbogár, Kampó.... várjunk csak! Hol van Felhőugró?
- Hol van Felhőugró? - kérdeztem Bütyöktől. A gronkel bűnbánóan nézett fel.
- Valkával elmentek a Jéghegyhez, hogy biztosítsák, senki ne jöhessen ide. Cián, ugye nem haragszol, amiért elragadtam a lovasodat...
- Dehogy! Sőt, köszönöm. Ha te és Halvér nem lennétek, lehet, hogy véletlen fájdalmat okoztam volna neki. És azt nem bocsátanám meg magamnak - néztem Búzára, aki éppen a sárkánylovasokkal beszélgetett. Hablaty egyszer csak a nevemet kiáltotta, mire odamentem.
- Figyelj Cián, tudom, hogy nincs ínyedre, - mire megmutattam a fogaimat egy "az nem kifejezés" hangot kiadva - jó, nagyon nem jön be az ötlet, de értsd meg. Amint vége a földrengésnek ismét szabadok lesztek. Tudom, hogy érted, mire célzok. - lehajtottam a fejem, majd bólintottam - Köszönöm - és elmentek. Én pedig odamentem Záporékhoz. A viharszelő barátnőm, Viharbogár és Fogatlan egymás mellett ült.
- Kínszenvedés lesz ez az itt töltött idő, én mondom. - nyögött fel Zápor. - Mintha nem bírnánk repülni - a fajtársam felsóhajtott - Hopp, bocsi Fogatlan.
- Ugyan. Én csak attól félek, hogy nélkülünk nem tudják megoldani az ügyet.
- Cián? - bökte meg valaki a szárnyamat. Hátrafordultam, és Páfrány állt a hátam mögött.
- Igen?
- Az előbb azért néztem rád megvetően, mert azt hittem, hogy az éjfúriák kényesek és többre tartják magukat a többi fajnál. De rájöttem, hogy ez nem igaz. Te is, az alfa is jó fejek vagytok.
- Köszi. Nem, egyáltalán nem haragszom.
- Ööö, Fogatlan? - közeledett Kampó - Baj van.
- Mi? - pattant fel. Egyszer csak Viharbogár felállt, és elkezdett hátrálni. Odanéztem, amerre figyelt. Nem láttam semmi ijesztőt, és csak egy sárkány jött felénk. Egész pontosan egy sárga-lila szörnyennagy rémség.
- Sziasztok! - köszönt.
- Szia Pamkó! - tört le Viharbogár, Kampó és a fajtársam. Nem értettem miért szomorodtak el ennyire, úgyhogy köszöntem neki.
- Szia. Az én nevem Cián, ő pedig Zápor.
- Sziasztok. Én Pamkó vagyok - és körbenézett. Csak ekkor vette észre a kék siklósárkányt - Viharbogár! Észre se vettelek! - és fellángolt. Véletlenül egy kis darab ráesett Fogatlan műfarkára, aki ezt nem vette észre. Én bezzeg igen. Felugrottam, át Fogi (nem tudom, mért becézem, de másokat is fogok) feje felett, és rá a műfarokra. Na, most áldottam Thort, hogy tűzálló pikkelyeim vannak! Különben tuti összeégett volna a mancsom.
- Jaj Fogatlan, annyira sajnálom! - szólt Pamkó. És hát nem még egyszer fellángolt? De. Csak most a tűz az én farkamon landolt, az megy ugye tűzálló. Úgyhogy egy "Húzz. El" pillantással és egy plazmabomba befenyegetésével el sikerült kergetnem.
- Cián, el sem hiszed mennyi bajtól óvtál meg minket - szusszant Viharbogi :).
- A végén még nem is fogjátok bánni, hogy itt vagyok - mosolyodtam el.
- Ó, de. Más éjfúria aratja le a babérokat - vigyorgott Fogatlan.
- Hogy halj bele! - vágott vissza Zápor.
- Ez lesz a nagy alfa vége! Jön egy lány, és elcsavarja a fejét! - mondta Kampó és fülig ért a szája. Nem érdekelte, hogy sokkal fiatalabb vagyok Foginál.
- Egyetértek veled - nézett ránk Páfrány. Erre a fajtársam rám nézett. Mindketten kint lévő fogakkal elmosolyodtunk, és nagyon sunyin néztünk a két legutóbb megszólalóra, mire azok elkezdtek hátrálni.
- Ti akartátok.... - suttogtuk, és én Páfrány, társam pedig Kampó után lódult. Óriási kergetőzés vette kezdetét, mindenki futott, nevetett, menekült és megállt. Furcsa hangok szűrődtek felfelé, és mind hegyeztük a fülünket.
- Ez az a hely, gazdám, itt vannak a sárkányok - nagyon megijedtünk. Ekkor egy ember szólalt meg:
- Halloween, hozd ide az éjfúriát! - a suli kőpadlóját áttörve egy suttogó halál tört közénk. Fogait forgatta, és látszott, hogy nem bírja eldönteni, hogy engem vagy Fogatlant vigyen el. Így hát a fajtársamnak a műfarkát a szájába vette, de úgy, hogy az anyagot a fogai átszúrták az anyagot, az én nyakam köré meg odatekerte a farkát, majdnem megfojtott, és minket elrántva lement a lyukba. A következő pillanatban a levegőhiány miatt elájultam.
Lesz még ennek a Halloweeni különkiadásnak folytatása, de még csak eddig írtam, és nem akarlak titeket nagyon megvárakoztatni.
2015. október 12., hétfő
Hírek
Sziasztok!
Van egy jó és egy rossz hírem!
Rossz: mostanában nagyon sok felelés meg dolgozat van nekem, úgyhogy nincs annyi időm a telefonhoz jutni (amin írom)
Viszont
Jó: így egy füzeten írom, ami egyet jelent az Extra Hosszú résszel!
Úgyhogy halvány lila segédfogalmam sincs, hogy mikor jön majd ki az új rész. Addig mindenki olvasgassa ezt:Első fejezet
A viszont olvasásra!
(Amint látjátok, raktam gifet:) )
Van egy jó és egy rossz hírem!
Rossz: mostanában nagyon sok felelés meg dolgozat van nekem, úgyhogy nincs annyi időm a telefonhoz jutni (amin írom)
Viszont
Jó: így egy füzeten írom, ami egyet jelent az Extra Hosszú résszel!
Úgyhogy halvány lila segédfogalmam sincs, hogy mikor jön majd ki az új rész. Addig mindenki olvasgassa ezt:Első fejezet
A viszont olvasásra!
(Amint látjátok, raktam gifet:) )
2015. október 7., szerda
6. Rész
Cián:
Amint felértünk kétháznyi magasságba,megfordultunk és elkezdtünk repülni a Jorgenson-ház felé. Fogatlan elöl, én pedig mögötte. Egyszer csak furcsa gondolataim lettek:
"A többi sárkány elveszi a gumót..."De hisz az nekem nem kell!
"Bántani akarnak..."Megvédem magam!
"Búzát is bántanák..."Na azt már nem!
Észrevettem, hogy Fogatlan egy helyben repül méterekkel a hátam mögött, és csodálkozva néz rám. Amint lefelé néztem, a két sárkány már felém jött. Kieresztettem két plazmabombát, de valami elvitte a lovasomat a hátamról. Odafordultam. Egy gronkel, a hátán viking, és karmaival fogja Búzát. Ő pedig kiabál valamit, de nem hallottam.
"Ő jól van. Most elbánok ezzel a kettővel." És visszafordultam.
Búza:
-Cián!!!-kiáltottam, ő pedig rám nézett. De szinte azonnal a két sárkány elterelte a figyelmét, és rájuk támadt. Ekkor megnéztem elrablómat, és felismertem.
-Halvér! Teszel le!-nem érdekelt, hogy idősebb nálam.
-Búza! Gyere!-hallottam meg Astrid hangját alulról. Viharbogár olyan közel volt, hogy egyszerűen leugrottam.
-Mi történt?-kérdezte Astrid, miközben elindultunk Fogatlan felé, a házat nagy ívben kikerülve.
-Nem tudom. Repültünk, Fogatlan megállt, Cián meg nem. Próbáltam neki szólni, de nem hallotta. Aztán egyszer csak a sárkányok megindultak felénk, Cián rájuk lőtt.-mondtam.
-Lehet hogy túl közel voltatok.
-Lehet.-bólintottam, majd szomorúan odanéztem. A három megvadult sárkány egymást támadta.-Egyetlen esélyt látok, hogy kihozzuk a hatókörből, de nem fog tetszeni. Senkinek.
-Éspedig?-kérdezte Hablaty, hisz épp akkor értünk oda. Lehorgasztottam a fejem, és kiböktem:
-Fogatlannak át kell vennie az írányítást felette.
-Harrr!-mondta az említett, és rázta a fejét.
-Igaza van pajti. Ez az egyetlen esélyünk.-mondta Hablaty.
-Ez biztos?-kérdezte Astrid elhaló hangon.
-Csináld Fogatlan.-veregette meg az éjfúria nyakát Hablaty. A következő pillanat Cián felénk fordította a fejét, és nagyon ijesztő volt a szeme. De legalább elindult felénk. Két méterrel előttünk az alfa abbahagyta. A sárkányom megrázta a fejét, és zavarodottan ránk emelte a tekintetét.
-Cián!-szóltam, mire odarepült Viharbogár mellé. Kinyújtottam a kezem, ő pedig belenyomta a fejét. A siklósárkány segítségével átmásztam a hátára.
-Jól van kislány.-és megsimogattam. Bűnbánóan nézett mindenkire, de Hablaty megnyugtatta:
-Nem a te hibád. Legközelebb jobban figyelj Fogatlanra.-mire az alfa is megszólalt:
-Rawrr!-Cián össze is húzta magát.
-De legalább a vad sárkányokat elüldözte.-nézett vissza Astrid. Három sárkány repült felénk: Zápor, meg a kettő vad.
-Csak én látok rosszul,-hitetlenkedtem-vagy minhárom sárkányon ülnek?
-Jól látod.-mosolyodott el Hablaty.-Zsófi és Mériem sikerrel járt.
-Helló!-köszönt rám Ride. A sárkányaink boldog hangokkal köszöntötték egymást.-Örülök hogy jól vagy Cián.
-Rarrr!-fejezte ki boldogságát az említett. Szereti ha törődnek vele.
-Ő is örül.-simogattam meg.-Bemutatnád őket?-mutattam először a szénkaromra, majd a cipzárhátra.
-Ő Páfrány.-felelte Mériem. A zöld szénkarom alig bírt egy helyben maradni, lovasa nyugtatgatta.
-Ők pedig Zafír és Párduc.-mondta Zsófi. A két nyak tövénél ült.
-Gyertek. Megmutatom, hol fogtok lakni.-hívott minket a törzsfő.
-Én még elmegyek egy körre Ciánnal.-szóltam.
-Jó. Viszlát!-és elváltak útjaink.
Amint felértünk kétháznyi magasságba,megfordultunk és elkezdtünk repülni a Jorgenson-ház felé. Fogatlan elöl, én pedig mögötte. Egyszer csak furcsa gondolataim lettek:
"A többi sárkány elveszi a gumót..."De hisz az nekem nem kell!
"Bántani akarnak..."Megvédem magam!
"Búzát is bántanák..."Na azt már nem!
Észrevettem, hogy Fogatlan egy helyben repül méterekkel a hátam mögött, és csodálkozva néz rám. Amint lefelé néztem, a két sárkány már felém jött. Kieresztettem két plazmabombát, de valami elvitte a lovasomat a hátamról. Odafordultam. Egy gronkel, a hátán viking, és karmaival fogja Búzát. Ő pedig kiabál valamit, de nem hallottam.
"Ő jól van. Most elbánok ezzel a kettővel." És visszafordultam.
Búza:
-Cián!!!-kiáltottam, ő pedig rám nézett. De szinte azonnal a két sárkány elterelte a figyelmét, és rájuk támadt. Ekkor megnéztem elrablómat, és felismertem.
-Halvér! Teszel le!-nem érdekelt, hogy idősebb nálam.
-Búza! Gyere!-hallottam meg Astrid hangját alulról. Viharbogár olyan közel volt, hogy egyszerűen leugrottam.
-Mi történt?-kérdezte Astrid, miközben elindultunk Fogatlan felé, a házat nagy ívben kikerülve.
-Nem tudom. Repültünk, Fogatlan megállt, Cián meg nem. Próbáltam neki szólni, de nem hallotta. Aztán egyszer csak a sárkányok megindultak felénk, Cián rájuk lőtt.-mondtam.
-Lehet hogy túl közel voltatok.
-Lehet.-bólintottam, majd szomorúan odanéztem. A három megvadult sárkány egymást támadta.-Egyetlen esélyt látok, hogy kihozzuk a hatókörből, de nem fog tetszeni. Senkinek.
-Éspedig?-kérdezte Hablaty, hisz épp akkor értünk oda. Lehorgasztottam a fejem, és kiböktem:
-Fogatlannak át kell vennie az írányítást felette.
-Harrr!-mondta az említett, és rázta a fejét.
-Igaza van pajti. Ez az egyetlen esélyünk.-mondta Hablaty.
-Ez biztos?-kérdezte Astrid elhaló hangon.
-Csináld Fogatlan.-veregette meg az éjfúria nyakát Hablaty. A következő pillanat Cián felénk fordította a fejét, és nagyon ijesztő volt a szeme. De legalább elindult felénk. Két méterrel előttünk az alfa abbahagyta. A sárkányom megrázta a fejét, és zavarodottan ránk emelte a tekintetét.
-Cián!-szóltam, mire odarepült Viharbogár mellé. Kinyújtottam a kezem, ő pedig belenyomta a fejét. A siklósárkány segítségével átmásztam a hátára.
-Jól van kislány.-és megsimogattam. Bűnbánóan nézett mindenkire, de Hablaty megnyugtatta:
-Nem a te hibád. Legközelebb jobban figyelj Fogatlanra.-mire az alfa is megszólalt:
-Rawrr!-Cián össze is húzta magát.
-De legalább a vad sárkányokat elüldözte.-nézett vissza Astrid. Három sárkány repült felénk: Zápor, meg a kettő vad.
-Csak én látok rosszul,-hitetlenkedtem-vagy minhárom sárkányon ülnek?
-Jól látod.-mosolyodott el Hablaty.-Zsófi és Mériem sikerrel járt.
-Helló!-köszönt rám Ride. A sárkányaink boldog hangokkal köszöntötték egymást.-Örülök hogy jól vagy Cián.
-Rarrr!-fejezte ki boldogságát az említett. Szereti ha törődnek vele.
-Ő is örül.-simogattam meg.-Bemutatnád őket?-mutattam először a szénkaromra, majd a cipzárhátra.
-Ő Páfrány.-felelte Mériem. A zöld szénkarom alig bírt egy helyben maradni, lovasa nyugtatgatta.
-Ők pedig Zafír és Párduc.-mondta Zsófi. A két nyak tövénél ült.
-Gyertek. Megmutatom, hol fogtok lakni.-hívott minket a törzsfő.
-Én még elmegyek egy körre Ciánnal.-szóltam.
-Jó. Viszlát!-és elváltak útjaink.
2015. szeptember 28., hétfő
5. Rész
Cián:
Teljes gyorsasággal repültünk. A két lány, akikben még egyik sárkány se bízott legjobb barátként (mint ahogy én bízok Búzában) Záporra ült, Ride mögé. Egyszer csak Astrid hangját hallottam:
-RidingLove, milyen sárkányok voltak?
-Egy cipzárhát és egy szénkarom.
-Szénkarom mit keres itt?-kérdezte a hátamról Búza.
-Néhány sárkány itt maradt, miután a gnúvad és Drago elment.-észrevettem, hogy a vikingek megrázkódnak. Emlékszem a gonosz gnúvadra, de amint a régi alfa meghalt, elmenekültem.
-Szerintem menjetek előre, éjfúriák.-kiáltott Viharbogár. Egymásra néztünk Fogatlannal, majd előrelendültünk.
-Legközelebb szólj, jó?-ordított a menetszélbe Búza. Bocsánatkérően ránéztem.
-Nincs baj. Figyelj az útra.-nyugtatott meg. A következő pillanatban megláttuk Hibbantot, és a két sárkányt.
-Furcsa...-mondta Hablaty-mintha a Jorgenson házt támadnák, de közben egymással harcolnak...
-Állj!-kiáltott Búza. Megálltam, és egyhelyben repültem.
-Mi az?-kérdezte Ride, amint utolértek minket.
-Rájöttem, miért harcolnak!
-Bökd már ki!-mondta Kőfej.
-Sárkánygumó!
Búza:
Amint kimondtam, Cián elszántan rám nézett.
-Nem lehet kislány. A sárkánygumó téged is megőrjít.-látszott rajta, hogy nem érdekli.
-A sárkányok elég elszántak.-mondta Astrid, és Fogatlan felordított. Mindegyik hátas követte a példáját, majd egyszerre feltüzeltek. Magnézium, plazmabombák... kész tűzijáték.
-Nagyon elszántak.-mondta Hablaty komoran.-De ez nem változtat semmin. Szálljunk le ott.-és az utca Jorgenson ház távoli részére mutatott.
Miután sikeresen landoltunk, és lekászálódtunk sárkányainkról, Hablaty elkezdett beszélni:
-Ha Búzának igaza van, és ez tényleg sárkánygumó, ki kell szednünk onnan, és elvinni. Kőfej, Fafej, menjetek körbe a faluban, és hívjátok ide az összes gronkelt. Astrid, RidingLove, keressétek meg anyát. Halvér, hívd ide Gothit. Lehet hogy kelleni fog a tudása. És ha Bélhangos is ott van, neki is szóljatok. Ikrek, ha egyikőtök meglátja Eretet, hívja ide őt és Fejtörőt.-osztotta ki a feladatokat.
-És mi?-kérdezte Mériem.
-Nekünk rá kell jönnünk, miért pont ott nőtt ki.
-Hogyan nő egy sárkánygumó?-gondolkodtam hangosan. Erre Zsófi felelt:
-Elültetik, utána 10 év, mire kifejti hatását, majd egyre növekszik a hatóköre.
-Takonypóc.-néztem rá.
-Hm?
-Véletlenül nem te ültetted azt a növényt?-kérdeztem. Meghallottam, hogy a sárkányom halkan morog. A fejére tettem a kezem, hogy ne menjen el.
-De igen.-nyögte ki kelletlenül.-De az még akkor volt, amikor harcoltunk a sárkányok ellen! Azóta nem tudtam eltávolítani!
-Takonypóc, fuss.-mondtam, majd felemeltem a kezem, erre Cián meglódult. Körbeüldözte a mellettünk lévő ház körül vagy ötször, amikor végül Kampó szájával megfogta Takonypócot, az éjfúriám pedig boldogan odasétált mellém.
-Értem, honnan, kapta, a, nevét, huhh.-lihegett a megkergetett, miután a sárkánya kiköpte.
-Nem szereti a sárkánygumót.-vontam meg a vállam.
-Kiélted magad?-nézett Hablaty Ciánra, mire ő bólintott.-Jó. Búza, nekünk el kell kergetnünk a sárkányokat a ház közeléből, de nem mehetünk közel. Ha jól céloznak az éjfúriák,-Fogatlan és a sárkányom közelebb jött-akkor plazmabombákkal arréb ijeszthetjük őket. És itt jöttök ti a képbe, Zsófi és Mériem.-fordult a két lányhoz.-Nektek kell lenyugtatni a sárkányokat. És ha sikerrel jártok, saját hátasotok is lesz.-bólintottak.
-És én?-kérdezte Takonypóc.
-Ha bárki idejönne, állítsd meg. Ha a vártak közül valaki, akkor ismertesd a tervet.
-Értettem.
-Mehetünk?-nézett rám.
-Igen.
-Akkor gyere pajti.-és felült Fogatlanra, miközben én felpattantam Ciánra.
-Gyerünk!-kiáltottuk egyszerre, és a sárkányaink kilőttek az égbe.
Teljes gyorsasággal repültünk. A két lány, akikben még egyik sárkány se bízott legjobb barátként (mint ahogy én bízok Búzában) Záporra ült, Ride mögé. Egyszer csak Astrid hangját hallottam:
-RidingLove, milyen sárkányok voltak?
-Egy cipzárhát és egy szénkarom.
-Szénkarom mit keres itt?-kérdezte a hátamról Búza.
-Néhány sárkány itt maradt, miután a gnúvad és Drago elment.-észrevettem, hogy a vikingek megrázkódnak. Emlékszem a gonosz gnúvadra, de amint a régi alfa meghalt, elmenekültem.
-Szerintem menjetek előre, éjfúriák.-kiáltott Viharbogár. Egymásra néztünk Fogatlannal, majd előrelendültünk.
-Legközelebb szólj, jó?-ordított a menetszélbe Búza. Bocsánatkérően ránéztem.
-Nincs baj. Figyelj az útra.-nyugtatott meg. A következő pillanatban megláttuk Hibbantot, és a két sárkányt.
-Furcsa...-mondta Hablaty-mintha a Jorgenson házt támadnák, de közben egymással harcolnak...
-Állj!-kiáltott Búza. Megálltam, és egyhelyben repültem.
-Mi az?-kérdezte Ride, amint utolértek minket.
-Rájöttem, miért harcolnak!
-Bökd már ki!-mondta Kőfej.
-Sárkánygumó!
Búza:
Amint kimondtam, Cián elszántan rám nézett.
-Nem lehet kislány. A sárkánygumó téged is megőrjít.-látszott rajta, hogy nem érdekli.
-A sárkányok elég elszántak.-mondta Astrid, és Fogatlan felordított. Mindegyik hátas követte a példáját, majd egyszerre feltüzeltek. Magnézium, plazmabombák... kész tűzijáték.
-Nagyon elszántak.-mondta Hablaty komoran.-De ez nem változtat semmin. Szálljunk le ott.-és az utca Jorgenson ház távoli részére mutatott.
Miután sikeresen landoltunk, és lekászálódtunk sárkányainkról, Hablaty elkezdett beszélni:
-Ha Búzának igaza van, és ez tényleg sárkánygumó, ki kell szednünk onnan, és elvinni. Kőfej, Fafej, menjetek körbe a faluban, és hívjátok ide az összes gronkelt. Astrid, RidingLove, keressétek meg anyát. Halvér, hívd ide Gothit. Lehet hogy kelleni fog a tudása. És ha Bélhangos is ott van, neki is szóljatok. Ikrek, ha egyikőtök meglátja Eretet, hívja ide őt és Fejtörőt.-osztotta ki a feladatokat.
-És mi?-kérdezte Mériem.
-Nekünk rá kell jönnünk, miért pont ott nőtt ki.
-Hogyan nő egy sárkánygumó?-gondolkodtam hangosan. Erre Zsófi felelt:
-Elültetik, utána 10 év, mire kifejti hatását, majd egyre növekszik a hatóköre.
-Takonypóc.-néztem rá.
-Hm?
-Véletlenül nem te ültetted azt a növényt?-kérdeztem. Meghallottam, hogy a sárkányom halkan morog. A fejére tettem a kezem, hogy ne menjen el.
-De igen.-nyögte ki kelletlenül.-De az még akkor volt, amikor harcoltunk a sárkányok ellen! Azóta nem tudtam eltávolítani!
-Takonypóc, fuss.-mondtam, majd felemeltem a kezem, erre Cián meglódult. Körbeüldözte a mellettünk lévő ház körül vagy ötször, amikor végül Kampó szájával megfogta Takonypócot, az éjfúriám pedig boldogan odasétált mellém.
-Értem, honnan, kapta, a, nevét, huhh.-lihegett a megkergetett, miután a sárkánya kiköpte.
-Nem szereti a sárkánygumót.-vontam meg a vállam.
-Kiélted magad?-nézett Hablaty Ciánra, mire ő bólintott.-Jó. Búza, nekünk el kell kergetnünk a sárkányokat a ház közeléből, de nem mehetünk közel. Ha jól céloznak az éjfúriák,-Fogatlan és a sárkányom közelebb jött-akkor plazmabombákkal arréb ijeszthetjük őket. És itt jöttök ti a képbe, Zsófi és Mériem.-fordult a két lányhoz.-Nektek kell lenyugtatni a sárkányokat. És ha sikerrel jártok, saját hátasotok is lesz.-bólintottak.
-És én?-kérdezte Takonypóc.
-Ha bárki idejönne, állítsd meg. Ha a vártak közül valaki, akkor ismertesd a tervet.
-Értettem.
-Mehetünk?-nézett rám.
-Igen.
-Akkor gyere pajti.-és felült Fogatlanra, miközben én felpattantam Ciánra.
-Gyerünk!-kiáltottuk egyszerre, és a sárkányaink kilőttek az égbe.
2015. szeptember 25., péntek
4. Rész
Elnézést mindenkinek, hogy eddig tartott az új rész megírása, de a másik bloggal voltam elfoglalva. De most már itt van. Jó olvasást!
Cián:
Amikor megláttam a szigetet, elfogott a boldogság. Mennyi-mennyi sárkány van itt is! Önkéntelenül de boldogan felkiáltottam, mire Búza megsimogatott (legalább tudom hogy hívják).
-Bizony kislány, itt fogunk lakni.-ránéztem, mire elmosolyodott. Utána a másik éjfúria tűnt fel mellettem. A hátán ülő viking megszólalt:
-Búza, megmutatnám a medencét. Jöttök?
-Cián, mit szólsz?-"igent!" bólintottam.-Akkor kérdezzük meg a többieket.-megálltam, és megfordultam. Fogatlan (asszem, de igen érdekes név) követte a példámat. Mögöttünk Zápor és az idegen viharszelő közeledett. Ránéztem az utóbbira, és felismertem. Felhőugró!
-Mit szólnátok egy kis kiruccanáshoz?
-Én benne vagyok, ha Zápor is.-nézett a barátomra, mire ő a kelleténél nagyobbatt csapott a szárnyaival. Emiatt persze Ride nagyot ugrott, és nevetve visszahuppant a pikkelyekre.
-Ezt igennek veszem, te szárnyas gyík.-ütögette meg a "szárnyas gyíkot" lovasa.
-Én visszamegyek a faluba. Felhőugró még semmit sem evett tegnap óta.-szólt Valka.
-Jó. Ride, Búza, gyertek!-intett Hablaty, majd elváltak útjaink.
Amint odaértünk a medencéhez, leszálltunk, és a lovasok elindultak. Megálltak a tavacska szélén, mi pedig elkezdtünk beszélgetni.
-Szóval... ti mindketten azt hittétek, hogy ti vagytok az utolsók?-kérdezte Zápor. Bólintottunk.
-És téged tényleg Fogatlannak hívnak?-szóltam a fajtársamhoz.
-Igen.-válaszolt, és felhúzta az orrát.-De ha bajod van vele...
-Nem. Csak biztos akartam benne lenni, hogy jól tudom.
-És te pedig Cián lennél.
-Igen.-és akkor meghallottuk Ride-ot.
-Én teszek pár kört. Zápor!
-Bocsi,mennem kell. Viszlát!
-Viszlát!-integettünk Fogatlannal. És elindultunk a lovasaink felé. Meghallottam Hablatyot:
-Ha Fogatlan nem lenne, a sárkányokkal még mindig harcban állnánk.
-Hablaty.-szólalt meg Búza, és megsimogatta a fejem.-Szerénykedhetsz, de kimondom: te is tettél valamit. Hibbant hőse lettél. Megváltoztattad mindenki gondolkodását.
-Majdnem.-mondta, és kérdőn nézett rám.
-Sajnos. Nyápic szigeten még mindig ellenségesek a sárkányokkal.
-Vissza akarsz menni?
-Egyáltalán nem. Nem volt olyan családom, amit hiányolni lehetne. És csak bántanák Ciánt.-megnyaltam a kezét. Szeretem, ha törődnek velem.
-Hablaty!
-Búza!
Egyszerre fordultak meg. Majd Búza megrökönyödve, Hablaty pedig mosolyogva néztek a felszólókra. Egy cipzárhát, egy gronkel, egy szörnyennagy rémség, és egy siklósárkány landolt a medencében. Amint a lovasok leszálltak, Fogatlan odafutott, és elkezdett játszani a siklóval. "Jó barátok lehetnek."gondoltam, és amint megláttam, hogy mindegyik viking idefut, védencem elé ugrottam, és felordítottam. Azok azonnal megtorpantak.
-Cián!-nevetett rám Búza.-Nyugi! Barátok.-Azonnal meghunyászkodtam, de furcsa érzés futott át rajtam. Fogatlanra néztem. Ő volt. Ha nem tartom magam kordában, majd ő fog. Tényleg ő az alfa. Visszanéztem a vikingekre, de Hablaty figyelte hova nézegetek, és ráripakodott a sárkányára:
-Fogatlan! Te is tudod milyen érzés! Ne kínozd őt!-Hű. Értelmes viking. Lehet hogy a szemem összehúzódott egy pillanatra.
-Hablaty?-egy szőke, bundás ruhájú lány nézett a törzsfőre.
-Fogatlan próbálgatja az alfaképességeit.
-És ez az éjfúria?
-Fogatlan.-mondta egy lány és egy fiú. De nagyon hasonlítottak. Búza erre a kijelentésre vett egy nagy levegőt, és kimondta ami a szívén volt:
-Kő, Fa, Astrid rá gondolt-tette a fejemre a kezem. Kérdőn néztem rá. Most kit hogy hívnak?-Ő Cián. Cián, ők Kőfej és Fafej, Halvér, Takonypóc, Astrid, Zsófi és Mériem.-mutatott végig a vikingeken. Majd az utolsó kettőhöz szólt:
-Nem találtatok jó sárkányt?-szomorúan rázták a fejüket. De a következő pillanatban felkaptuk a fejünket, mivel nagy szárnysuhogásra lettünk figyelmesek. Zápor leszállt, Ride pedig futott felénk.
-Baj van! Két sárkány épp le szándékozik rombolni a falut!
Cián:
Amikor megláttam a szigetet, elfogott a boldogság. Mennyi-mennyi sárkány van itt is! Önkéntelenül de boldogan felkiáltottam, mire Búza megsimogatott (legalább tudom hogy hívják).
-Bizony kislány, itt fogunk lakni.-ránéztem, mire elmosolyodott. Utána a másik éjfúria tűnt fel mellettem. A hátán ülő viking megszólalt:
-Búza, megmutatnám a medencét. Jöttök?
-Cián, mit szólsz?-"igent!" bólintottam.-Akkor kérdezzük meg a többieket.-megálltam, és megfordultam. Fogatlan (asszem, de igen érdekes név) követte a példámat. Mögöttünk Zápor és az idegen viharszelő közeledett. Ránéztem az utóbbira, és felismertem. Felhőugró!
-Mit szólnátok egy kis kiruccanáshoz?
-Én benne vagyok, ha Zápor is.-nézett a barátomra, mire ő a kelleténél nagyobbatt csapott a szárnyaival. Emiatt persze Ride nagyot ugrott, és nevetve visszahuppant a pikkelyekre.
-Ezt igennek veszem, te szárnyas gyík.-ütögette meg a "szárnyas gyíkot" lovasa.
-Én visszamegyek a faluba. Felhőugró még semmit sem evett tegnap óta.-szólt Valka.
-Jó. Ride, Búza, gyertek!-intett Hablaty, majd elváltak útjaink.
Amint odaértünk a medencéhez, leszálltunk, és a lovasok elindultak. Megálltak a tavacska szélén, mi pedig elkezdtünk beszélgetni.
-Szóval... ti mindketten azt hittétek, hogy ti vagytok az utolsók?-kérdezte Zápor. Bólintottunk.
-És téged tényleg Fogatlannak hívnak?-szóltam a fajtársamhoz.
-Igen.-válaszolt, és felhúzta az orrát.-De ha bajod van vele...
-Nem. Csak biztos akartam benne lenni, hogy jól tudom.
-És te pedig Cián lennél.
-Igen.-és akkor meghallottuk Ride-ot.
-Én teszek pár kört. Zápor!
-Bocsi,mennem kell. Viszlát!
-Viszlát!-integettünk Fogatlannal. És elindultunk a lovasaink felé. Meghallottam Hablatyot:
-Ha Fogatlan nem lenne, a sárkányokkal még mindig harcban állnánk.
-Hablaty.-szólalt meg Búza, és megsimogatta a fejem.-Szerénykedhetsz, de kimondom: te is tettél valamit. Hibbant hőse lettél. Megváltoztattad mindenki gondolkodását.
-Majdnem.-mondta, és kérdőn nézett rám.
-Sajnos. Nyápic szigeten még mindig ellenségesek a sárkányokkal.
-Vissza akarsz menni?
-Egyáltalán nem. Nem volt olyan családom, amit hiányolni lehetne. És csak bántanák Ciánt.-megnyaltam a kezét. Szeretem, ha törődnek velem.
-Hablaty!
-Búza!
Egyszerre fordultak meg. Majd Búza megrökönyödve, Hablaty pedig mosolyogva néztek a felszólókra. Egy cipzárhát, egy gronkel, egy szörnyennagy rémség, és egy siklósárkány landolt a medencében. Amint a lovasok leszálltak, Fogatlan odafutott, és elkezdett játszani a siklóval. "Jó barátok lehetnek."gondoltam, és amint megláttam, hogy mindegyik viking idefut, védencem elé ugrottam, és felordítottam. Azok azonnal megtorpantak.
-Cián!-nevetett rám Búza.-Nyugi! Barátok.-Azonnal meghunyászkodtam, de furcsa érzés futott át rajtam. Fogatlanra néztem. Ő volt. Ha nem tartom magam kordában, majd ő fog. Tényleg ő az alfa. Visszanéztem a vikingekre, de Hablaty figyelte hova nézegetek, és ráripakodott a sárkányára:
-Fogatlan! Te is tudod milyen érzés! Ne kínozd őt!-Hű. Értelmes viking. Lehet hogy a szemem összehúzódott egy pillanatra.
-Hablaty?-egy szőke, bundás ruhájú lány nézett a törzsfőre.
-Fogatlan próbálgatja az alfaképességeit.
-És ez az éjfúria?
-Fogatlan.-mondta egy lány és egy fiú. De nagyon hasonlítottak. Búza erre a kijelentésre vett egy nagy levegőt, és kimondta ami a szívén volt:
-Kő, Fa, Astrid rá gondolt-tette a fejemre a kezem. Kérdőn néztem rá. Most kit hogy hívnak?-Ő Cián. Cián, ők Kőfej és Fafej, Halvér, Takonypóc, Astrid, Zsófi és Mériem.-mutatott végig a vikingeken. Majd az utolsó kettőhöz szólt:
-Nem találtatok jó sárkányt?-szomorúan rázták a fejüket. De a következő pillanatban felkaptuk a fejünket, mivel nagy szárnysuhogásra lettünk figyelmesek. Zápor leszállt, Ride pedig futott felénk.
-Baj van! Két sárkány épp le szándékozik rombolni a falut!
2015. szeptember 17., csütörtök
3. Rész
Búza:
Miután Felhőugró lepattant arról az ellenséges viharszelőről, és az elordította magát, megremegett a föld, és a jég rám zuhant. De csak majdnem. Miután a robaj elállt, felnéztem. A fejem fölött egy fekete szárny volt. Az éjfúria. Amikor leugrottam Valka sárkányáról, akkor is megvédett, és most is. Összerogyott. A jég fölöttünk kicsit repedezett volt, de nem gondoltam, hogy ránk omlik. A sárkányra néztem; erősen lihegett, és a hátából jégszilánkok álltak ki. Felemelte a fejét, és rám nézett. Elfordultam, és odanyújtottam a kezem. Nézegette, majd az orrát belenyomta a tenyerembe. Visszafordultam, és belenéztem a szemébe. Most vettem csak észre, de a szeme lila volt, nem úgy mint Fogatlannak.
-Cián.-mondtam neki.-Ciánnak foglak hívni. Beleegyezéseként bólintott.
-Hadd segítsek.-újra bólintott, majd szemével követte a kezem. Odanyúltam a hátához, és megnéztem a jégdarabokat.
-Az éjfúriáknak gyógyító nyála van-motyogtam. Felnyögött, és leejtette a fejét.
-Nem te vagy az utolsó.-néztem rá. Elmosolyodott. A fejével előre bökött, mintha azt akarná, hogy meséljek neki arról, amit tudok.
-Egyet ismerek. Fogatlannak hívják, fiú. Te lány vagy?-kérdeztem. Bólintott. Folytattam.-Fogatlan az alfa.-Erre olyan fejjel nézett rám, hitetlenkedett.-Bizony. A legjobb barátja Hablaty, aki pedig a törzsfőnök.-Erre az "én ezt már tényleg nem hiszem el" arcot felvette.-Ha nem hiszel nekem, majd meglátod. De hadd húzzam ki a jégtüskéket a hátadból.-mondtam, és elkezdtem húzogatni őket. Sikeresen kiszedtem mindet, ő pedig nyalogatta őket. Robaj. Újra. És a fal kéken világított a sárkány farkánál.
-Cián. Ezt nézd.-felemelte a fejét, majd odahúzott a feje mellé.
-Fogatlan kiás minket.-jöttem rá. Cián megfordult, és úgy állt, hogy ráülhessek. Nem tétováztam.
-Neked már van terved, hogy jutunk ki, mi?-kérdeztem, és megsimogattam a fejét. Rám nézett, és boldogan morgott. Amikor a robaj nagyon hangos lett, lőtt egy plazmabombát, lelapult, és a hirtelenjében keletkezett lyukon kirepült. Fel, az égig.
-Szabadok vagyunk!-kiáltottam.-Szép volt Cián.-és megsimogattam. Rám mosolygott.
Egyhelyben megállt, és hátrafordult.
-Rar?-valami ilyesmi hangot adott ki, amikor meglátta a felénk repülő sárkányokat. Egy ismerős hangot hallottam.
-Nézd, Zápor, túlélték!-A viharszelő repült felém, a hátán pedig... RidingLove?!?
-Ride?-kérdeztem megrökönyödve, majd muszáj volt rászólnom a sárkányomra:
-Cián, nyugi!
-Szia, Cián!-köszönt az éjfúriámnak Ride.-Ő pedig Zápor.
-Helló, Zápor!-majd valami eszembe jutott.-Hol van Hablaty?
-Megmentésed után meglátta az éjfúriát, és...
-Nem hiszek a szememnek!-közeledett hozzánk Hablaty.
-Graww!-mondta egyszerre Fogatlan és Cián. Ők sem hittek a sajátjuknak.
-Hablaty, Fogatlan, bemutatom Ciánt. Cián, ők Hablaty és Fogatlan.
-Menjünk vissza Hibbantra.-mondta még mindig csodálkozva, és elindultunk.
Egy ki idő múlva Hablaty elmosolyodott.
-Fogatlan?-kérdezte a sárkányától, aki erre ránézett.-Megpróbáljuk mégegyszer?-Fogatlan olyan arcot vágott, ami biztos nemet jelent.
-Ugyan pajti, most itt van Cián is. Majd ő megment.-a sárkányom erre felmordult, mintha azt akarná mondani, hogy "a saját nevedben beszélj".
-Jaj, Cián... Hablaty, nem vállalunk felelősséget azért, ha bajod esik.-szólaltam meg én is.
-Akkor én mentem is!-és rögzítette a műfarkat, majd leugrott.
-Repülő viking!- ért mellénk Zápor és Ride, mögöttük pedig Valka és Felhőugró jött.
-Ti honnan tudtátok hogy a fiam tud repülni?-csodálkozott Felhőugró lovasa. Megvontuk a vállunkat, majd Ride válaszolt:
-A hírek gyorsan terjednek. Ismered Kalmár Johannt.
-De nézzük meg, hogy van a "repülő viking". Gyerünk, kislány!-mondtam, és megnyomtam a sárkány nyakán egy pontot, amitől a háttüskéi szó szerint megkétszereződtek. Rám nézett boldogan, és egymásnak ütögette őket. Diadalüvöltést hallatott, és megindult. "Ez ám az élet!", gondoltam.
Miután Felhőugró lepattant arról az ellenséges viharszelőről, és az elordította magát, megremegett a föld, és a jég rám zuhant. De csak majdnem. Miután a robaj elállt, felnéztem. A fejem fölött egy fekete szárny volt. Az éjfúria. Amikor leugrottam Valka sárkányáról, akkor is megvédett, és most is. Összerogyott. A jég fölöttünk kicsit repedezett volt, de nem gondoltam, hogy ránk omlik. A sárkányra néztem; erősen lihegett, és a hátából jégszilánkok álltak ki. Felemelte a fejét, és rám nézett. Elfordultam, és odanyújtottam a kezem. Nézegette, majd az orrát belenyomta a tenyerembe. Visszafordultam, és belenéztem a szemébe. Most vettem csak észre, de a szeme lila volt, nem úgy mint Fogatlannak.
-Cián.-mondtam neki.-Ciánnak foglak hívni. Beleegyezéseként bólintott.
-Hadd segítsek.-újra bólintott, majd szemével követte a kezem. Odanyúltam a hátához, és megnéztem a jégdarabokat.
-Az éjfúriáknak gyógyító nyála van-motyogtam. Felnyögött, és leejtette a fejét.
-Nem te vagy az utolsó.-néztem rá. Elmosolyodott. A fejével előre bökött, mintha azt akarná, hogy meséljek neki arról, amit tudok.
-Egyet ismerek. Fogatlannak hívják, fiú. Te lány vagy?-kérdeztem. Bólintott. Folytattam.-Fogatlan az alfa.-Erre olyan fejjel nézett rám, hitetlenkedett.-Bizony. A legjobb barátja Hablaty, aki pedig a törzsfőnök.-Erre az "én ezt már tényleg nem hiszem el" arcot felvette.-Ha nem hiszel nekem, majd meglátod. De hadd húzzam ki a jégtüskéket a hátadból.-mondtam, és elkezdtem húzogatni őket. Sikeresen kiszedtem mindet, ő pedig nyalogatta őket. Robaj. Újra. És a fal kéken világított a sárkány farkánál.
-Cián. Ezt nézd.-felemelte a fejét, majd odahúzott a feje mellé.
-Fogatlan kiás minket.-jöttem rá. Cián megfordult, és úgy állt, hogy ráülhessek. Nem tétováztam.
-Neked már van terved, hogy jutunk ki, mi?-kérdeztem, és megsimogattam a fejét. Rám nézett, és boldogan morgott. Amikor a robaj nagyon hangos lett, lőtt egy plazmabombát, lelapult, és a hirtelenjében keletkezett lyukon kirepült. Fel, az égig.
-Szabadok vagyunk!-kiáltottam.-Szép volt Cián.-és megsimogattam. Rám mosolygott.
Egyhelyben megállt, és hátrafordult.
-Rar?-valami ilyesmi hangot adott ki, amikor meglátta a felénk repülő sárkányokat. Egy ismerős hangot hallottam.
-Nézd, Zápor, túlélték!-A viharszelő repült felém, a hátán pedig... RidingLove?!?
-Ride?-kérdeztem megrökönyödve, majd muszáj volt rászólnom a sárkányomra:
-Cián, nyugi!
-Szia, Cián!-köszönt az éjfúriámnak Ride.-Ő pedig Zápor.
-Helló, Zápor!-majd valami eszembe jutott.-Hol van Hablaty?
-Megmentésed után meglátta az éjfúriát, és...
-Nem hiszek a szememnek!-közeledett hozzánk Hablaty.
-Graww!-mondta egyszerre Fogatlan és Cián. Ők sem hittek a sajátjuknak.
-Hablaty, Fogatlan, bemutatom Ciánt. Cián, ők Hablaty és Fogatlan.
-Menjünk vissza Hibbantra.-mondta még mindig csodálkozva, és elindultunk.
Egy ki idő múlva Hablaty elmosolyodott.
-Fogatlan?-kérdezte a sárkányától, aki erre ránézett.-Megpróbáljuk mégegyszer?-Fogatlan olyan arcot vágott, ami biztos nemet jelent.
-Ugyan pajti, most itt van Cián is. Majd ő megment.-a sárkányom erre felmordult, mintha azt akarná mondani, hogy "a saját nevedben beszélj".
-Jaj, Cián... Hablaty, nem vállalunk felelősséget azért, ha bajod esik.-szólaltam meg én is.
-Akkor én mentem is!-és rögzítette a műfarkat, majd leugrott.
-Repülő viking!- ért mellénk Zápor és Ride, mögöttük pedig Valka és Felhőugró jött.
-Ti honnan tudtátok hogy a fiam tud repülni?-csodálkozott Felhőugró lovasa. Megvontuk a vállunkat, majd Ride válaszolt:
-A hírek gyorsan terjednek. Ismered Kalmár Johannt.
-De nézzük meg, hogy van a "repülő viking". Gyerünk, kislány!-mondtam, és megnyomtam a sárkány nyakán egy pontot, amitől a háttüskéi szó szerint megkétszereződtek. Rám nézett boldogan, és egymásnak ütögette őket. Diadalüvöltést hallatott, és megindult. "Ez ám az élet!", gondoltam.
2015. szeptember 16., szerda
2. Rész
Búza:
Az aréna itt tényleg teljesen más volt, mint nálunk. Először is, a ketrecekben, az ajtók mögött nem voltak sárkányok. Másodszor pedig, nem volt teteje. Sokkal barátságosabb volt, nem voltak fegyverek, és a sárkányok nyugodtan jöttek be. Otthon itt mind rettegtek, kivéve talán a szörnyennagy rémségek. Nekik Thor kétszer annyi bátorságott adományozott, vagy valami ilyesmi lehet. De itt nem voltak mások, csak mi.
-Hablaty?
-Igen, Búza?
-Sárkányokat mikor szelidíthetünk?
-Itt, Hibbanton még van néhány sárkány,de ha akartok, elmehettek a jéghegyhez.
-Én szeretnék.
-Én is.-szólt RidingLove.
-Akkor már csak azt kell kitalálni, hogyan juttok oda.-mondta, majd beletúrt a hajába.
-Azzal ott?-mondta Fafej, és felmutatott az égre. Egy óriási sárkány közeledett.
-Az milyen sárkány?-kérdeztem, és hunyorítottam.
-Viharszelő.-válaszolt egyszerre Hablaty és Ride. Összenéztek, és elnevették magukat.
-Fának igaza van!-kiáltottam fel, és amikor rámnéztek, elmagyaráztam.-Ha Valka megengedi, ráülünk Felhőugróra, és elmegyünk a jéghegyhez.
-Hogyan nem fogunk leesni?-kérdezte az én gyakorlatias barátnőm.
-Nem tudom. Kérdezzük meg a lovasát.-és Valkára mutattam, aki idő közben ideért, és leszállt a sárkányáról.
-Szervusztok. Láttam, ahogy a sárkányomra mutogattok. Miről lenne szó?
-Anya, eltudnád vinni őket-rám és Ride-ra mutatott-a jéghegyhez?
-Persze. És ne féljetek, nem fogtok leesni.-és közben kimentünk hárman az aréna elé. Felhőugró csendben nézegetett minket, és amikor odaértünk elé, a szárnyait behúzta. Valka megszokottan felmászott, majd felsegített minket. Egyet-kettőt rázott a botján, (úgy látszik, ezt magával hordja) és elindultunk. A biztonság kedvéért egy-egy háttüskéjét megfogtuk.
Amikor odaértünk a jéghegyhez, egy kérdést vezetőnkhöz:
-Mikor voltál itt utoljára?
-Miután a gnúvad elhagyta Hibbantot, idejöttem, hogy megnézzem, mi történt itt. A sárkányok visszajöttek, sőt, most már vannak itt rövidszárnyú sárkányok.
-Úgy érted, fiatal sárkányok?
-Igen, de már majdnem felnőttek. És egyiküket sem láttam még ezelőtt.
-Olyan sárkányok, akik nem bújtak eddig elő?
-Igen.
-Valka,Búza, azt nézzétek!-kiáltott Ride, miközben odamutatott a jéghegy egyik kilógó, havas teraszszerűségére.-Az a Viharszelő két sárkányra morog!
Erre Felhőugró magától lekanyarodott röppályájáról, és elindult arrafelé.
-Nem hiszek a szememnek-suttogta Valka-az csak nem...
-De.-válaszoltam kikerekedett szemekkel. Hárman, egyszerre mondtuk azt a csodát, ami a szemünk elé tárult:
-Éjfúria.
Cián:
Igazából az egész úgy kezdődött, hogy a viharszelő barátommal játszottunk. A baj csak akkor lett, amikor megjött az apja.
-Leányom.-szólt-ideje hazamenni.
-Megyek. Viszlát.-emelte fel egyik szárnyát. Én a mancsommal visszaintegettem.
-És még egy lenne. Ne játsz többé ezzel az...árvával.
-Na azt már nem!-torpant meg.-Ő a legjobb barátom, és az egyetlen, akiben rajtad kívül megbízok.
-Leányom. Ez egy utolsó. Az ő faja már majdnem kihalt. Az utolsók beleőrülnek a gondolatba, hogy nincs társuk.
-Nem őrültem meg!-ordítottam. Ha a sárkányra azt mondják, őrült, nem sokáig bírja magában tartani a véleményét.
-Tényleg nem!-emelte fel hangját a fiatal viharszelő, és elém hátrált.-Megvédem a barátnőm!
-Te akartad, leányom...-mondta ijesztően nyugodt hangon, majd ránk morgott. De mi kiálltunk, és visszamorogtunk. Erre felugrott, és ránk vetette volna magát, de hirtelen egy másik viharszelő teljes erőből nekirepült, három valami meg leugrott a hátáról. Az egyik simán landolt volna, a két kisebb viszont rendesen meg fogja magát ütni. Elkezdtem futni, és elkaptam az egyiket, a barátom pedig másikat.
-Köszönöm.-mondta, és hálásan rám nézett. Leugrott rólam, és elkezdett futni a másik kisebb felé. Én meg persze utána. Érdekelt, mi az furcsa érzés, amit ez a nádszáltermetű valami iránt éreztem. A józan eszem szerint ugyanaz, amit viharszelő barátom iránt éreztem. De az lehetlen. Ez egy viking, vagy mi. Egy üvöltés megrázta a hegyet, és a felettünk lévő több kilós jégdarab elkezdett zuhanni. Én nem tudtam mit csináljak, úgyhogy odaugrottam a viking felé, szárnyaimat kiterjesztettem, és vártam a becsapódást és a fájdalmat.
Az aréna itt tényleg teljesen más volt, mint nálunk. Először is, a ketrecekben, az ajtók mögött nem voltak sárkányok. Másodszor pedig, nem volt teteje. Sokkal barátságosabb volt, nem voltak fegyverek, és a sárkányok nyugodtan jöttek be. Otthon itt mind rettegtek, kivéve talán a szörnyennagy rémségek. Nekik Thor kétszer annyi bátorságott adományozott, vagy valami ilyesmi lehet. De itt nem voltak mások, csak mi.
-Hablaty?
-Igen, Búza?
-Sárkányokat mikor szelidíthetünk?
-Itt, Hibbanton még van néhány sárkány,de ha akartok, elmehettek a jéghegyhez.
-Én szeretnék.
-Én is.-szólt RidingLove.
-Akkor már csak azt kell kitalálni, hogyan juttok oda.-mondta, majd beletúrt a hajába.
-Azzal ott?-mondta Fafej, és felmutatott az égre. Egy óriási sárkány közeledett.
-Az milyen sárkány?-kérdeztem, és hunyorítottam.
-Viharszelő.-válaszolt egyszerre Hablaty és Ride. Összenéztek, és elnevették magukat.
-Fának igaza van!-kiáltottam fel, és amikor rámnéztek, elmagyaráztam.-Ha Valka megengedi, ráülünk Felhőugróra, és elmegyünk a jéghegyhez.
-Hogyan nem fogunk leesni?-kérdezte az én gyakorlatias barátnőm.
-Nem tudom. Kérdezzük meg a lovasát.-és Valkára mutattam, aki idő közben ideért, és leszállt a sárkányáról.
-Szervusztok. Láttam, ahogy a sárkányomra mutogattok. Miről lenne szó?
-Anya, eltudnád vinni őket-rám és Ride-ra mutatott-a jéghegyhez?
-Persze. És ne féljetek, nem fogtok leesni.-és közben kimentünk hárman az aréna elé. Felhőugró csendben nézegetett minket, és amikor odaértünk elé, a szárnyait behúzta. Valka megszokottan felmászott, majd felsegített minket. Egyet-kettőt rázott a botján, (úgy látszik, ezt magával hordja) és elindultunk. A biztonság kedvéért egy-egy háttüskéjét megfogtuk.
Amikor odaértünk a jéghegyhez, egy kérdést vezetőnkhöz:
-Mikor voltál itt utoljára?
-Miután a gnúvad elhagyta Hibbantot, idejöttem, hogy megnézzem, mi történt itt. A sárkányok visszajöttek, sőt, most már vannak itt rövidszárnyú sárkányok.
-Úgy érted, fiatal sárkányok?
-Igen, de már majdnem felnőttek. És egyiküket sem láttam még ezelőtt.
-Olyan sárkányok, akik nem bújtak eddig elő?
-Igen.
-Valka,Búza, azt nézzétek!-kiáltott Ride, miközben odamutatott a jéghegy egyik kilógó, havas teraszszerűségére.-Az a Viharszelő két sárkányra morog!
Erre Felhőugró magától lekanyarodott röppályájáról, és elindult arrafelé.
-Nem hiszek a szememnek-suttogta Valka-az csak nem...
-De.-válaszoltam kikerekedett szemekkel. Hárman, egyszerre mondtuk azt a csodát, ami a szemünk elé tárult:
-Éjfúria.
Cián:
Igazából az egész úgy kezdődött, hogy a viharszelő barátommal játszottunk. A baj csak akkor lett, amikor megjött az apja.
-Leányom.-szólt-ideje hazamenni.
-Megyek. Viszlát.-emelte fel egyik szárnyát. Én a mancsommal visszaintegettem.
-És még egy lenne. Ne játsz többé ezzel az...árvával.
-Na azt már nem!-torpant meg.-Ő a legjobb barátom, és az egyetlen, akiben rajtad kívül megbízok.
-Leányom. Ez egy utolsó. Az ő faja már majdnem kihalt. Az utolsók beleőrülnek a gondolatba, hogy nincs társuk.
-Nem őrültem meg!-ordítottam. Ha a sárkányra azt mondják, őrült, nem sokáig bírja magában tartani a véleményét.
-Tényleg nem!-emelte fel hangját a fiatal viharszelő, és elém hátrált.-Megvédem a barátnőm!
-Te akartad, leányom...-mondta ijesztően nyugodt hangon, majd ránk morgott. De mi kiálltunk, és visszamorogtunk. Erre felugrott, és ránk vetette volna magát, de hirtelen egy másik viharszelő teljes erőből nekirepült, három valami meg leugrott a hátáról. Az egyik simán landolt volna, a két kisebb viszont rendesen meg fogja magát ütni. Elkezdtem futni, és elkaptam az egyiket, a barátom pedig másikat.
-Köszönöm.-mondta, és hálásan rám nézett. Leugrott rólam, és elkezdett futni a másik kisebb felé. Én meg persze utána. Érdekelt, mi az furcsa érzés, amit ez a nádszáltermetű valami iránt éreztem. A józan eszem szerint ugyanaz, amit viharszelő barátom iránt éreztem. De az lehetlen. Ez egy viking, vagy mi. Egy üvöltés megrázta a hegyet, és a felettünk lévő több kilós jégdarab elkezdett zuhanni. Én nem tudtam mit csináljak, úgyhogy odaugrottam a viking felé, szárnyaimat kiterjesztettem, és vártam a becsapódást és a fájdalmat.
2015. szeptember 14., hétfő
1. Rész
Na, kész ez első rész.
Astrid-Búza:
Már délután volt, de megérkeztünk. Erről a szigetről származik a sárkányszelidítés, és én örültem, hogy végre én is kaphatok egy életre szóló barátot. Meg amúgy is el akartuk hagyni Nyápic-szigetet, én és a barátaim. A vikingek általában nem szeretik elhagyni a hazájukat, főleg nem a 12 évesek. Itt csak az volt a baj, hogy mi igazából itt születtünk, Hibbanton. A vezér, Tollaskígyó utálja a sárkányokat, úgyhogy 6 évvel ezelőtt fogott minket, és egy eddig lakatlan szigetre települtünk. De csak a felnőttek osztoztak a véleményében, gyereke ugye meg nincs. Úgyhogy mi, a tíz Nyápic-szigeti ifjú viking fogtuk a sátorfánkat, és Kalmár Johannak köszönhetően itt vagyunk. De elkalandoztam. Itt a fogadóbizottság, gyerünk!
-Hű! Ez a hely...valami eszméletlen! Nézzétek, mennyi sárkány!-szólt RidingLove, a legjobb barátnőm.
-És gondolj bele, Ride. Itt fogunk lakni. Sárkányok társaságában! Ez több, mint eszméletlen!-mondtam, hisz tényleg fantasztikus.
-Jó ötlet volt idejönni!-kiáltottuk egyszerre, majd egymásnak nyomtuk ökleinket.
-Bütyök, lassíts!
-Viharbogár, rajta!
-Fa, Kő, mikor cseréltetek fejet?
-Hablaty! Látogatók!-hallatszott a tenger felől. Oda fordultunk, és megláttuk Hibbant hőseit!
Meg kellett vallani, bár van köztünk 9 év, egész jól kijöttünk egymással. Mivel mi tizen voltunk, ők pedig öten (az ikreket egynek számítottuk, hisz a sárkányukat csak nem szakíthatják ketté!), mindegyikük kettőt-kettőt kísért közölünk. Engem és Ride-ot speciel Astrid. Hofferson Astrid. Na igen. Az az egészben a vicces, hogy Hofferson Astrid-Halász Astrid. A nevünk igen nagyon hasonlít, úgyhogy mindenkinek szóltam, hívjon nyugodtan Búzának. Ahogy itt hívott az apám, mielőtt Tollaskígyó Nyápicra vitt volna minket. Akkor vissza a tárgyra: Astrid körbevezetett minket.
-Astrid?
-Igen?
-Lehet hogy nagyon türelmetlen vagyok, de mikor kapjuk meg a sárkányunkat?
-Ez engem is érdekel.-csatlakozott hozzám RidingLove.
-Én nem tudom. De kérdezzétek meg Hablatytól. Ő a sárkányiskola vezetője.
-Megnézhetem Viharbogárt?
-Búza, micsoda kérdés ez! Hát persze hogy megnézheted!
Így hát hátrafordultam, és bevártam a mögöttünk sétáló siklósárkányt. Viharbogár amúgy szerintem a legszebb sikló. Elsétáltam a feje mellett, és megnéztem a tüskéket a hátán. A sárkány nézegetett közben. Végül miután megvizsgáltam, a gerincére tettem a kezem.
-Nem vagy semmi, Viharbogár!
Válaszként az orrát odadörgölte a karomhoz.
-Ééss... van egyikőtöknek testvére?
-Nekem. Halláb a neve, tíz éves, és ugye az öcsém.
-Halász Halláb?-hitetlenkedett Astrid-és még azt hittem, Hablaty kapott szerencsétlen nevet!
És beszélgettünk egy kicsit a lökött nevekről.
-És ő nem jön át?
-Nem tudom. Ugye két évvel fiatalabb, és egyenlőre még apánkra hallgat. De egyszer megtámadott minket egy cipzárhát, és amikor a szomszéd majdnem megölte a sárkányt, odakiáltott neki, hogy elvonja a figyelmét, és szegény pára elrepült. Ugyanezt megtette már másik cipzárhátokkal és prémvadászokkal.
-Ezek szerint lehet, hogy szereti a többfejű sárkányokat?
-Aha. Pedig épp azok nagyon akaratosak, és ő nem éppen olyan, aki több helyre tud figyelni.
-Itt vagyunk.
-Ez lenne a sárkányiskola?
-Igen, miért? Baj van vele?-Astrid mintha ideges lett volna.
-Nem.-mondta Ride a gondolataimat.-Épp csak az, hogy hallottunk róla, hogy az arénából alakították át.
-Igen.
-Nálunk az aréna nagyobb, és nagyon sok fegyver van benne.-szóltunk egyszerre.
-Hablaty! Itt vagyunk!-kezdett vezetőnk integetni. Arra fordultunk, és megláttuk Hablatyot Zsófi és Mériem társaságában. Erről a két lányról annyit kell tudni, hogy nagyon jó barátnők, bár gyakran összevesznek. Most is éppen valamin hajba kaptak, Fogi és lovasa pedig csak forgatta a szemét.
-Mi a témájuk?-kérdeztem a törzsfőnöktől.
-Hogy Fogatlant melyikük gondolja kedvesebbnek.
-Ffh.-és ránéztem az éjfúriára. Csak kapkodta a szemét, nem tudta, melyikükre nézzen.Végül lefeküdt, és elkezte a fejét markolászni kétségbeesésében.
Megvártuk, amíg a többiek megjönnek, majd bementünk az arénába.
Megvártuk, amíg a többiek megjönnek, majd bementünk az arénába.
Kéritek a folytatást?
2015. szeptember 13., vasárnap
Beköszönök
Itt vagyok, ragyogok!
A nevem Halász Astrid, de szólítsatok csak Búzának. Ezen a blogon a történetem szeretném elmesélni, és hogyan ismerkedtem meg Cián nevű sárkányommal, aki igazi cicafúria, olyan aranyos. Írónak készülök, de ez nem jelenti azt, hogy..... Cián, hagyj már, menj az udvarra!... Elnézést, csak a sárkányom nem hagy békén. Na mindegy. A másik blogomnak, ami minden másról szól, itt a linkje:
katt ide
Barátnőm blogja:
most ide kattints
Ennyi.Viszont írásra!
A nevem Halász Astrid, de szólítsatok csak Búzának. Ezen a blogon a történetem szeretném elmesélni, és hogyan ismerkedtem meg Cián nevű sárkányommal, aki igazi cicafúria, olyan aranyos. Írónak készülök, de ez nem jelenti azt, hogy..... Cián, hagyj már, menj az udvarra!... Elnézést, csak a sárkányom nem hagy békén. Na mindegy. A másik blogomnak, ami minden másról szól, itt a linkje:
katt ide
Barátnőm blogja:
most ide kattints
Ennyi.Viszont írásra!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)