14. Rész

Cián:
Arra keltem fel reggel, hogy furcsa érzésem volt. Aztán rájöttem: ma fogok találkozni Búzával! Ez a reggeli boldogság után megreggeliztem, aztán elmentem a barátnőmmel játszani. Ma semmi sem törheti le a kedvem!

Búza:
Ennél rosszabb Hablaty kedve már nem lehet.
- Nem és nem! Semmi szükségünk nincs még több egrire! - kiabált a törzsfő.
- Speciel budapestiek vagyunk, senki nem ismeri otthon a sárkányokat. - mondtam.
- Akkor még inkább nem! - és ekkor vetettem be a bociszemeket. Vikivel letérdeltünk elé.
- Légyszi, hadd maradhassunk Hibbanton!
- Légyszi maradhassanak! - köszi Viki!, gondoltam.
- Nem biztos, hogy olyan jó a szigetnek, ha még többen jönnek a modern korból! Emlékszel Fafej távirányítós pókjára? - igen, Astrid kitörte az egyik lábát.
- Nem mondjuk el senkinek! - esküdöztem.
- Sziasztok! Hol vagyok? - jött le Ride az emeletről. Bár mivel ott volt Flutty a fejemen, és Hablaty és Johann is itt volt, szerintem teljesen tisztában van vele.
- Ez itt Hibbant-sziget. - mondta a törzsfő narrátori hangon, szinte mintha az egyik film elején lennénk.
- Tényleg? Maradhatunk? Légyszike! -  ez hallgatózott. Tuti.
- Mióta vagy ébren? - kérdeztem.
- Háááát... - válaszolt értelmesen.
- Átfogalmazom: mióta hallgatózol? - mondta Hablaty. Nagy köztünk az egyetértés.
- Valahonnan Astrid könyörgésétől...
- Astrid? Nincs is itt! - nem szokott hozzá a nevemhez, úgy látszik.
- De itt van, csak nem a Hofferson -  bökött felém RidingLove.
- Akkor ki kell találni egyikünk egy becenevet! - végre!
- De ha most azon töröd a fejed, hogy hogyan különböztessük meg az Astridokat, az azt jelenti, hogy maradhatunk? - filózott a barátnőm.
- Talán. - mondta, és sejtelmesen mosolygott.
- Légyszi! - kérleltük egyszerre mindhárman.
- Hablaty úrfi! Tessék beadni a derekát a hölgyeknek! Ha szükséges, egész éjszaka önt fogják nyaggatni! - mondta Johann, mire mi hevesen bólogattunk.
- Jó, akkor maradjatok. - adta fel Hablaty.
- Kösziiii... - ugrottam Viki nyakába, Ride Hablatyéba, Fluttershy pedig Johannéba, aki ettől felsikított. Úgy látszik, fél a sárkányoktól. Én gyorsan leszedtem róla a rettenetes rémemet, és észrevettem, hogy közben RidingLove megtanult repülni. Ez azt jelenti, hogy vagy egy métert ugrott hátra Hablatytól. Végül is, még nem is ismerik egymást.
- Téged hogy is hívnak? - kérdezte Hablaty kedvesen a barátnőmet.
- Dragon RidingLove, de szólíthatsz Ride-nak. - válaszolt.
- Oké. Gyertek az arénába, és ha szeretnétek, anya elvisz titeket a Jéghegyhez. - ííííí, kezdődik!
A törzsfő kinyitotta az ajtót, mire azonnal egy pikkelyes macska leterítette. Bár kicsit nagy macskának.
- Fogatlan, ne most... - de már késő volt. - nyalj össze. Most már mindegy. Induljunk. Ki ül mögöttem és ki Viki mögött? - a kérdés gyorsan eldöntődött, mivel Fogatlan odajött hozzám és nekem dörgölőzött. Engem szeretnek az éjfúriák, vagy mi van?
- Kérdés eldöntve! - nevetett Ride. Kimentünk a házból, majd felültem Hablaty mögé. Felszálltunk, de olyan hirtelen, hogy majdnem leestem.
- Fogatlan... - dohogott Hablaty. Miközben az aréna felé repültünk, ő a nyálat próbálta eltávolítani.
- Ugyan, szerintem csak gyógyított. - vigyorogtam.
Fogatlan: Biza! Az elmebaját gyógyítottam.
- Hé! - de már mindegy volt, hisz odaértünk. Hablaty bement Valkával beszélni, én pedig követtem, hogy odabent várjam meg Starfire-t, Vikit és Ride-ot. Mikor odaértek, a törzsfő felkiáltott.
- Astrid, gyere ide! - mire odamentünk Astriddal. Lehet, hogy nem rám gondolt, de minden ami biztos .-  Uh, még elfelejtettük a becenevet!
- Mi lenne, ha Búzának hívnátok? - kérdeztem, de nem nagyon értették. Szinte láttam a fejük a felett a kérdőjelet. - Búzaszőke haj. Meg az jutott eszembe... - csak nem mondhattam el nekik, hogy megálmodtam?!
- Oké, szóval én Búzát hívtam, és nem téged Astrid. Bocs a téves riasztásért! - mondta Hablaty.
- Rendben, akkor megyek vissza szekercét dobálni! - mondta Astrid, és visszament gyakorolni. Ekkor Ride is odajött.
- Megbeszéltem anyával, és azt mondta, el tud vinni titeket a jéghegyhez. Felhőugró elég nagy három ember szállítására. - magyarázta a törzsfő.
- Te nem jössz? - kérdezte RidingLove.
- Még befejezek néhány papírmunkát. Tudod, főnöki dolgok... - forgatta a szemét. - Utána megyek.
- És mi lesz a csapattal?  - kérdezett újra a barátnőm, mivel mindenki ott volt az arénában.
- Valószínűleg szétzavarom a csoportot, szabadfoglalkozás gyanánt. - vonta meg a vállát.
- Na, akkor indulhatunk? - jött oda hozzánk Valka, mire bólogattunk. Erre előhúzta a botját és megrázta. Nemsokára leszállt mellénk Felhőugró (ekkor már az aréna előtt voltunk). Ride elámult, hisz viharszelő fan :). Én egyszerűen nem  bírtam megszólalni. Felhőugró életben óriási! És ez a gyönyörű taraj és a szarvrendszer a fején! És a karmai, tüskéi! De a legjobb a szeme volt. Láttam az értelmet és a jóindulatot benne. Aztán ránéztem Valkára, aki addigra feltornázta magát a sárkány hátára. Odamentem, és segített felmászni, majd Ride-t is feltámogatta. Aztán amikor mind elhelyezkedtünk, Felhőugró elindult. Nemsokára odaértünk a jéghegyhez. Körülnéztem Ciánt és Záport keresve, és megpillantottam őket egy kiugró teraszszerűségen, a vad viharszelő társaságában.
- Nem hiszek a szememnek. - mondta Ride.
- Az csak nem.. - hüledezett Valka.
- Egy éjfúria. - bólintottam.
- Meg kell védenünk őket tőle! - mondta Ride, amikor a vad sárkány elkezdett morogni.
- Felhőugró, támadás! - kiáltotta Valka. A viharszelő egy ordítással ráugrott az idegen sárkányra, mi pedig leestünk, de Cián elkapott.
- Köszi. - mondtam, mire rám mosolygott. És ekkor meghallottam egy robajt. A jég rám zuhant. Megint.