6. Rész

Cián:
Amint felértünk kétháznyi magasságba,megfordultunk és elkezdtünk repülni a Jorgenson-ház felé. Fogatlan elöl, én pedig mögötte. Egyszer csak furcsa gondolataim lettek:
"A többi sárkány elveszi a gumót..."De hisz az nekem nem kell!
"Bántani akarnak..."Megvédem magam!
"Búzát is bántanák..."Na azt már nem!
Észrevettem, hogy Fogatlan egy helyben repül méterekkel a hátam mögött, és csodálkozva néz rám. Amint lefelé néztem, a két sárkány már felém jött. Kieresztettem két plazmabombát, de valami elvitte a lovasomat a hátamról. Odafordultam. Egy gronkel, a hátán viking, és karmaival fogja Búzát. Ő pedig kiabál valamit, de nem hallottam.
"Ő jól van. Most elbánok ezzel a kettővel." És visszafordultam.

Búza:
-Cián!!!-kiáltottam, ő pedig rám nézett. De szinte azonnal a két sárkány elterelte a figyelmét, és rájuk támadt. Ekkor megnéztem elrablómat, és felismertem.
-Halvér! Teszel le!-nem érdekelt, hogy idősebb nálam.
-Búza! Gyere!-hallottam meg Astrid hangját alulról. Viharbogár olyan közel volt, hogy egyszerűen leugrottam.
-Mi történt?-kérdezte Astrid, miközben elindultunk Fogatlan felé, a házat nagy ívben kikerülve.
-Nem tudom. Repültünk, Fogatlan megállt, Cián meg nem. Próbáltam neki szólni, de nem hallotta. Aztán egyszer csak a sárkányok megindultak felénk, Cián rájuk lőtt.-mondtam.
-Lehet hogy túl közel voltatok.
-Lehet.-bólintottam, majd szomorúan odanéztem. A három megvadult sárkány egymást támadta.-Egyetlen esélyt látok, hogy kihozzuk a hatókörből, de nem fog tetszeni. Senkinek.
-Éspedig?-kérdezte Hablaty, hisz épp akkor értünk oda. Lehorgasztottam a fejem, és kiböktem:
-Fogatlannak át kell vennie az írányítást felette.
-Harrr!-mondta az említett, és rázta a fejét.
-Igaza van pajti. Ez az egyetlen esélyünk.-mondta Hablaty.
-Ez biztos?-kérdezte Astrid elhaló hangon.
-Csináld Fogatlan.-veregette meg az éjfúria nyakát Hablaty. A következő pillanat Cián felénk fordította a fejét, és nagyon ijesztő volt a szeme. De legalább elindult felénk. Két méterrel előttünk az alfa abbahagyta. A sárkányom megrázta a fejét, és zavarodottan ránk emelte a tekintetét.
-Cián!-szóltam, mire odarepült Viharbogár mellé. Kinyújtottam a kezem, ő pedig belenyomta a fejét. A siklósárkány segítségével átmásztam a hátára.
-Jól van kislány.-és megsimogattam. Bűnbánóan nézett mindenkire, de Hablaty megnyugtatta:
-Nem a te hibád. Legközelebb jobban figyelj Fogatlanra.-mire az alfa is megszólalt:
-Rawrr!-Cián össze is húzta magát.
-De legalább a vad sárkányokat elüldözte.-nézett vissza Astrid. Három sárkány repült felénk: Zápor, meg a kettő vad.
-Csak én látok rosszul,-hitetlenkedtem-vagy minhárom sárkányon ülnek?
-Jól látod.-mosolyodott el Hablaty.-Zsófi és Mériem sikerrel járt.
-Helló!-köszönt rám Ride. A sárkányaink boldog hangokkal köszöntötték egymást.-Örülök hogy jól vagy Cián.
-Rarrr!-fejezte ki boldogságát az említett. Szereti ha törődnek vele.
-Ő is örül.-simogattam meg.-Bemutatnád őket?-mutattam először a szénkaromra, majd a cipzárhátra.
-Ő Páfrány.-felelte Mériem. A zöld szénkarom alig bírt egy helyben maradni, lovasa nyugtatgatta.
-Ők pedig Zafír és Párduc.-mondta Zsófi. A két nyak tövénél ült.
-Gyertek. Megmutatom, hol fogtok lakni.-hívott minket a törzsfő.
-Én még elmegyek egy körre Ciánnal.-szóltam.
-Jó. Viszlát!-és elváltak útjaink.