Helló mindenki!
Arról lenne szó, hogy én még mindig nem írtam. Kérdezitek:
"Akkor ez mi?" Arról van szó, hogy ezt DragonRidingLove írta, a saját sárkánya szempontjából. Úgyhogy, itt van!
Zápor:
Éppen az éjfúria barátnőmmel játszottam a jéghegy egy kiugró, laposabb "teraszszerűségén". Csakhogy megjött az apám...
-Leányom,-mondta.-ideje hazamenni.
-Megyek. Viszlát!-köszöntem el a BDFF-emtől (Best Dragon Friends Forever).
-És még egy lenne. Ne játsz többé ezzel az...árvával.-szólt apa, mire barátnőm és én is bedühödtünk.
-Na azt már nem!-mondtam. Hogy mondhatott ilyet az én apám? Nem szegény barátnőmnek a hibája, hogy nincs több éjfúria!-Ő a legjobb barátom, és az egyetlen, akiben rajtad kívül megbízok.-mondtam, bár abban nem voltam biztos, hogy ebben a pillanatban megbíznék az apámban. Hiába az apám!
-Leányom. Ez egy utolsó. Az ő faja már majdnem kihalt. Az utolsók beleőrülnek a gondolatba, hogy nincs társuk.-erre azt gondoltam magamban,hogy ha hagyná, én lennék a társa. És akkor nem lenne magányos sem!
-Nem őrültem meg!-ordította a megemlített. Egyet értettem vele. A reakciójában is. Nem szeretik a sárkányok, ha őrültnek mondják őket. Legfőképp, ha a legjobb barátnőjük apja állítja e hamis tényt.
-Tényleg nem!-mondtam teljesen határozottan-Megvédem a barátnőm!-és ha lehet, ezt még határozottabban próbáltam mondani.
-Te akartad, leányom...-klassz! Már csak az hiányzott, hogy az apam által haljak meg e csodás napon. Mindenesetre visszamorogtunk. Erre ránk akart ugrani, szerintem valami széttépő szándékkal, de a semmiből egy számomra ismeretlen viharszelő nekiugrott, és erre három fogalmam sincs micsoda leugrott a hátáról. Csak annyit láttam belőlük, hogy nincsen semmilyen szárnyszerűségük, amivel felemelkedhettek volna. Az egyiknek nem lett volna komolyabb baja a becsapódástól (gondolom ő a viharszelő tulajdonosa, ha már ilyenekre fel van készülve), a két másiknak viszont már komolyabb baja lesz az érkezéssel. Erre én és barátnőm elkezünk repülni feléjük és sikerült elkapni mindkettőt.
-Köszi.-mondta hálásan az elkapott. A következő pillanatban felénk láttuk futni a másikat, mögötte az éjfúria barátnőmmel. Pár pillanat múlva a viharszelő-harc közben felhallatszott egy óriási üvöltés, melyet szerintem apa adott ki. Nem tudtam megnézni ki áll nyerésre, ugyanis elkezdett egy nagyobb jégtömb zuhanni…egyenesen a másik kétlábúra(annyi darab volt neki). A következő pillanatban méginkább meglepődtem: a barátnőm kitárta a szárnyát, nehogy baja legyen a lánynak.
A jég rájuk zuhant.
A mellettem álló vikingpalánta és én lefagytunk a gondolattól, hogy mindkettőnk barátnője (úgy nézett rá, mintha barátnők lennének, innen gondolom) befagyott. A mellettem álló lány gondolkodás nélkül megölelt és elkezdett sírni. Szerintem fel sem fogta mit csinált. Én se voltam olyan lelkiállapotban, hogy jelezzek neki, ismeretlen, vad viharszelőket nem ölelgetünk csak úgy. Őszintén, még jól is esett és megnyugtatott, már amennyire ilyen helyzetben lehet.
Körülnéztem, nehogy ezt apám véletlenül is meglássa, és egy éjfúriára lettem figyelmes az égen. Fura volt, mert az egyik faroklapátja piros volt, valami mintával. Jobban megnéztem és ült rajta valaki. Az éppen engem ölelgető személy felfigyelt arra, hogy nagyon az eget bámulom.
- HABLATY!! FOGATLAN!! SZÁLLJ IDE LE!-ordibálta, ugyanis elég magasan repkedtek.
Leszálltak és az én szemem oda tapadt a barátnőm fajtársára.
- Mit bámulsz?-kérdezte.
- Te éjfúria vagy, ugye?
- Igen. Elvileg az egyetlen, ugyanis még soha nem találtunk Hablattyal másikat.
- Ki az a Hablaty?
- Aki próbálja vígasztalni Ride-ot.
- És ki az a Ride?-kérdeztem elég értetlenül.
- Az a lány.-mondta higgadtan, és a szárnyával oda bökött a síró lány felé, aki az imént megölelt.
Csodálom, hogy nem idegesítettem fel a tömérdek kérdésemmel.
- Ha segítesz nekem, akkor nem te leszel az egyetlen éjfúria!-mondtam reménnyel a hangomban, hogy meg tudja menteni a barátnőm.
- Mit kell segíteni?-kérdezte felvidulva.
- Kiolvasztani azt a jégtömböt!
- Haaaablaaaaaty! Gyeeereee iiiideee!-nyújtotta a mondatot, mire az idejött. Szerintem csak a morgást értette, de a lényeg, hogy itt van.
- Mi az pajti?-kérdezte Hablaty.
Fogatlan (asszem így hívják) a jégtömb felé bökött a fejével.
- Akkor olvasztásra fel!-mondta a fiú.
Kiderült, hogy Fogatlan az alfa, ezért tud világítani, de ez jelen szituban nem érdekes.
Lőtt pár plazmabombát, ami igaz hangos volt, de a jég fogyatkozott. Ekkor belülről robbant a lövedék és a bentrekedtek kilődtek az égbe.
Úgy fordultam, hogy Ride (mostmár ugye tudom a nevét) felüljön. Megértette és követte célzásomat.
- Szabadok vagyunk!-kiáltotta a kiszabadult lány.- Szép volt Cián.-és megsimogatta.
De szép nevet kapott!
Amint észrevette közeledtünket megállt és megfordult felénk.
- Hát te?-kérdezte Cián. Válaszolni azonban nem tudtam, mert a hátamon ülő Ride felkiáltott.
- Nézd, Zápor, túlélték!-Zápor a nevem? Ez tetszik!
A lány Cián hátáról furán kémlelte a hátam.
- Ride?-kérdezte.- Cián, nyugi!
- Szia, Cián!-köszönt a barátnőmnek Ride.- Ő pedig Zápor.
- Helló, Zápor!-majd még valami eszébe jutott- Hol van Hablaty?
- Megmentésed után meglátta az éjfúriát, és...
- Nem hiszek a szememnek!-ámuldozott a Hablatynak nevezett.
- WOW-mondta egyszerre Fogatlan és Cián. Nem hittek a szemüknek.
- Hablaty, Fogatlan, bemutatom Ciánt. Cián, ők Hablaty és Fogatlan.
- Menjünk vissza Hibbantra.-mondta Hablaty, mire elkezdtem gondolkodni azon, hogy jártam e már ott. Szerintem nem.
Egy kicsivel később Hablaty arcán huncut mosoly jelent meg.- Fogatlan?-kérdezte a sárkányától- Megpróbáljuk mégegyszer?-Fogatlan próbált erős "NEM"-et sugározni, de nem jött össze neki.
- Ugyan pajti, most itt van Cián is. Majd ő megment.-persze, kend másra ha meghalsz.
- Jaj, Cián... Hablaty, nem vállalunk felelősséget azért, ha bajod esik.-mondta Cián lovasa (még mindig nem tudom a nevét)
- Akkor én mentem is!-és rögzítette a műfarkat (mint közbe kiderült, ezért piros) , majd leugrott.
- Repülő viking!-repültünk Ciánék mellé, mögöttünk a másik viharszelő jött.
- Ti honnan tudtátok hogy a fiam tud repülni?-csodálkozott a nő az ismeretlen fajtársamon. A hátunkon ülők megrántották a vállukat.
- A hírek gyorsan terjednek. Ismered Kalmár Johannt.
-De nézzük meg, hogy van a "repülő viking". Gyerünk, kislány!-mondta Cián gazdája, majd megnyomott valamit a sárkánya nyakán, amitől kettesével álltak a pikkelyek a hátán. Nagyon boldognak látszott. Összeütöggette őket.
Nekem miért nincs ilyen? Majd megkérdezem Ride-ot!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése