3. Rész

Búza:
Miután Felhőugró lepattant arról az ellenséges viharszelőről, és az elordította magát, megremegett a föld, és a jég rám zuhant. De csak majdnem. Miután a robaj elállt, felnéztem. A fejem fölött egy fekete szárny volt. Az éjfúria. Amikor leugrottam Valka sárkányáról, akkor is megvédett, és most is. Összerogyott. A jég fölöttünk kicsit repedezett volt, de nem gondoltam, hogy ránk omlik. A sárkányra néztem; erősen lihegett, és a hátából jégszilánkok álltak ki. Felemelte a fejét, és rám nézett. Elfordultam, és odanyújtottam a kezem. Nézegette, majd az orrát belenyomta a tenyerembe. Visszafordultam, és belenéztem a szemébe. Most vettem csak észre, de a szeme lila volt, nem úgy mint Fogatlannak.
-Cián.-mondtam neki.-Ciánnak foglak hívni. Beleegyezéseként bólintott.
-Hadd segítsek.-újra bólintott, majd szemével követte a kezem. Odanyúltam a hátához, és megnéztem a jégdarabokat.
-Az éjfúriáknak gyógyító nyála van-motyogtam. Felnyögött, és leejtette a fejét.
-Nem te vagy az utolsó.-néztem rá. Elmosolyodott. A fejével előre bökött, mintha azt akarná, hogy meséljek neki arról, amit tudok.
-Egyet ismerek. Fogatlannak hívják, fiú. Te lány vagy?-kérdeztem. Bólintott. Folytattam.-Fogatlan az alfa.-Erre olyan fejjel nézett rám, hitetlenkedett.-Bizony. A legjobb barátja Hablaty, aki pedig a törzsfőnök.-Erre az "én ezt már tényleg nem hiszem el" arcot felvette.-Ha nem hiszel nekem, majd meglátod. De hadd húzzam ki a jégtüskéket a hátadból.-mondtam, és elkezdtem húzogatni őket. Sikeresen kiszedtem mindet, ő pedig nyalogatta őket. Robaj. Újra. És a fal kéken világított a sárkány farkánál.
-Cián. Ezt nézd.-felemelte a fejét, majd odahúzott a feje mellé.
-Fogatlan kiás minket.-jöttem rá. Cián megfordult, és úgy állt, hogy ráülhessek. Nem tétováztam.
-Neked már van terved, hogy jutunk ki, mi?-kérdeztem, és megsimogattam a fejét. Rám nézett, és boldogan morgott. Amikor a robaj nagyon hangos lett, lőtt egy plazmabombát, lelapult, és a hirtelenjében keletkezett lyukon kirepült. Fel, az égig.
-Szabadok vagyunk!-kiáltottam.-Szép volt Cián.-és megsimogattam. Rám mosolygott.
Egyhelyben megállt, és hátrafordult.
-Rar?-valami ilyesmi hangot adott ki, amikor meglátta a felénk repülő sárkányokat. Egy ismerős hangot hallottam.
-Nézd, Zápor, túlélték!-A viharszelő repült felém, a hátán pedig... RidingLove?!?
-Ride?-kérdeztem megrökönyödve, majd muszáj volt rászólnom a sárkányomra:
-Cián, nyugi!
-Szia, Cián!-köszönt az éjfúriámnak Ride.-Ő pedig Zápor.
-Helló, Zápor!-majd valami eszembe jutott.-Hol van Hablaty?
-Megmentésed után meglátta az éjfúriát, és...
-Nem hiszek a szememnek!-közeledett hozzánk Hablaty.
-Graww!-mondta egyszerre Fogatlan és Cián. Ők sem hittek a sajátjuknak.
-Hablaty, Fogatlan, bemutatom Ciánt. Cián, ők Hablaty és Fogatlan.
-Menjünk vissza Hibbantra.-mondta még mindig csodálkozva, és elindultunk.
 Egy ki idő múlva Hablaty elmosolyodott.
-Fogatlan?-kérdezte a sárkányától, aki erre ránézett.-Megpróbáljuk mégegyszer?-Fogatlan olyan arcot vágott, ami biztos nemet jelent.
-Ugyan pajti, most itt van Cián is. Majd ő megment.-a sárkányom erre felmordult, mintha azt akarná mondani, hogy "a saját nevedben beszélj".
-Jaj, Cián... Hablaty, nem vállalunk felelősséget azért, ha bajod esik.-szólaltam meg én is.
-Akkor én mentem is!-és rögzítette a műfarkat, majd leugrott.
-Repülő viking!- ért mellénk Zápor és Ride, mögöttük pedig Valka és Felhőugró jött.
-Ti honnan tudtátok hogy a fiam tud repülni?-csodálkozott Felhőugró lovasa. Megvontuk a vállunkat, majd Ride válaszolt:
-A hírek gyorsan terjednek. Ismered Kalmár Johannt.
-De nézzük meg, hogy van a "repülő viking". Gyerünk, kislány!-mondtam, és megnyomtam a sárkány nyakán egy pontot, amitől a háttüskéi szó szerint megkétszereződtek. Rám nézett boldogan, és egymásnak ütögette őket. Diadalüvöltést hallatott, és megindult. "Ez ám az élet!", gondoltam.