5. Rész

Cián:
Teljes gyorsasággal repültünk. A két lány, akikben még egyik sárkány se bízott legjobb barátként (mint ahogy én bízok Búzában) Záporra ült, Ride mögé. Egyszer csak Astrid hangját hallottam:
-RidingLove, milyen sárkányok voltak?
-Egy cipzárhát és egy szénkarom.
-Szénkarom mit keres itt?-kérdezte a hátamról Búza.
-Néhány sárkány itt maradt, miután a gnúvad és Drago elment.-észrevettem, hogy a vikingek megrázkódnak. Emlékszem a gonosz gnúvadra, de amint a régi alfa meghalt, elmenekültem.
-Szerintem menjetek előre, éjfúriák.-kiáltott Viharbogár. Egymásra néztünk Fogatlannal, majd előrelendültünk.
-Legközelebb szólj, jó?-ordított a menetszélbe Búza. Bocsánatkérően ránéztem.
-Nincs baj. Figyelj az útra.-nyugtatott meg. A következő pillanatban megláttuk Hibbantot, és a két sárkányt.
-Furcsa...-mondta Hablaty-mintha a Jorgenson házt támadnák, de közben egymással harcolnak...
-Állj!-kiáltott Búza. Megálltam, és egyhelyben repültem.
-Mi az?-kérdezte Ride, amint utolértek minket.
-Rájöttem, miért harcolnak!
-Bökd már ki!-mondta Kőfej.
-Sárkánygumó!

Búza:
Amint kimondtam, Cián elszántan rám nézett.
-Nem lehet kislány. A sárkánygumó téged is megőrjít.-látszott rajta, hogy nem érdekli.
-A sárkányok elég elszántak.-mondta Astrid, és Fogatlan felordított. Mindegyik hátas követte a példáját, majd egyszerre feltüzeltek. Magnézium, plazmabombák... kész tűzijáték.
-Nagyon elszántak.-mondta Hablaty komoran.-De ez nem változtat semmin. Szálljunk le ott.-és az utca Jorgenson ház távoli részére mutatott.
Miután sikeresen landoltunk, és lekászálódtunk sárkányainkról, Hablaty elkezdett beszélni:
-Ha Búzának igaza van, és ez tényleg sárkánygumó, ki kell szednünk onnan, és elvinni. Kőfej, Fafej, menjetek körbe a faluban, és hívjátok ide az összes gronkelt. Astrid, RidingLove, keressétek meg anyát. Halvér, hívd ide Gothit. Lehet hogy kelleni fog a tudása. És ha Bélhangos is ott van, neki is szóljatok. Ikrek, ha egyikőtök meglátja Eretet, hívja ide őt és Fejtörőt.-osztotta ki a feladatokat.
-És mi?-kérdezte Mériem.
-Nekünk rá kell jönnünk, miért pont ott nőtt ki.
-Hogyan nő egy sárkánygumó?-gondolkodtam hangosan. Erre Zsófi felelt:
-Elültetik, utána 10 év, mire kifejti hatását, majd egyre növekszik a hatóköre.
-Takonypóc.-néztem rá.
-Hm?
-Véletlenül nem te ültetted azt a növényt?-kérdeztem. Meghallottam, hogy a sárkányom halkan morog. A fejére tettem a kezem, hogy ne menjen el.
-De igen.-nyögte ki kelletlenül.-De az még akkor volt, amikor harcoltunk a sárkányok ellen! Azóta nem tudtam eltávolítani!
-Takonypóc, fuss.-mondtam, majd felemeltem a kezem, erre Cián meglódult. Körbeüldözte a mellettünk lévő ház körül vagy ötször, amikor végül Kampó szájával megfogta Takonypócot, az éjfúriám pedig boldogan odasétált mellém.
-Értem, honnan, kapta, a, nevét, huhh.-lihegett a megkergetett, miután a sárkánya kiköpte.
-Nem szereti a sárkánygumót.-vontam meg a vállam.
-Kiélted magad?-nézett Hablaty Ciánra, mire ő bólintott.-Jó. Búza, nekünk el kell kergetnünk a sárkányokat a ház közeléből, de nem mehetünk közel. Ha jól céloznak az éjfúriák,-Fogatlan és a sárkányom közelebb jött-akkor plazmabombákkal arréb ijeszthetjük őket. És itt jöttök ti a képbe, Zsófi és Mériem.-fordult a két lányhoz.-Nektek kell lenyugtatni a sárkányokat. És ha sikerrel jártok, saját hátasotok is lesz.-bólintottak.
-És én?-kérdezte Takonypóc.
-Ha bárki idejönne, állítsd meg. Ha a vártak közül valaki, akkor ismertesd a tervet.
-Értettem.
-Mehetünk?-nézett rám.
-Igen.
-Akkor gyere pajti.-és felült Fogatlanra, miközben én felpattantam Ciánra.
-Gyerünk!-kiáltottuk egyszerre, és a sárkányaink kilőttek az égbe.