4. Rész

Elnézést mindenkinek, hogy eddig tartott az új rész megírása, de a másik bloggal voltam elfoglalva. De most már itt van. Jó olvasást!

Cián:
Amikor megláttam a szigetet, elfogott a boldogság. Mennyi-mennyi sárkány van itt is! Önkéntelenül de boldogan felkiáltottam, mire Búza megsimogatott (legalább tudom hogy hívják).
-Bizony kislány, itt fogunk lakni.-ránéztem, mire elmosolyodott. Utána a másik éjfúria tűnt fel mellettem. A hátán ülő viking megszólalt:
-Búza, megmutatnám a medencét. Jöttök?
-Cián, mit szólsz?-"igent!" bólintottam.-Akkor kérdezzük meg a többieket.-megálltam, és megfordultam. Fogatlan (asszem, de igen érdekes név) követte a példámat. Mögöttünk Zápor és az idegen viharszelő közeledett. Ránéztem az utóbbira, és felismertem. Felhőugró!
-Mit szólnátok egy kis kiruccanáshoz?
-Én benne vagyok, ha Zápor is.-nézett a barátomra, mire ő a kelleténél nagyobbatt csapott a szárnyaival. Emiatt persze Ride nagyot ugrott, és nevetve visszahuppant a pikkelyekre.
-Ezt igennek veszem, te szárnyas gyík.-ütögette meg a "szárnyas gyíkot" lovasa.
-Én visszamegyek a faluba. Felhőugró még semmit sem evett tegnap óta.-szólt Valka.
-Jó. Ride, Búza, gyertek!-intett Hablaty, majd elváltak útjaink.

Amint odaértünk a medencéhez, leszálltunk, és a lovasok elindultak. Megálltak a tavacska szélén, mi pedig elkezdtünk beszélgetni.
-Szóval... ti mindketten azt hittétek, hogy ti vagytok az utolsók?-kérdezte Zápor. Bólintottunk.
-És téged tényleg Fogatlannak hívnak?-szóltam a fajtársamhoz.
-Igen.-válaszolt, és felhúzta az orrát.-De ha bajod van vele...
-Nem. Csak biztos akartam benne lenni, hogy jól tudom.
-És te pedig Cián lennél.
-Igen.-és akkor meghallottuk Ride-ot.
-Én teszek pár kört. Zápor!
-Bocsi,mennem kell. Viszlát!
-Viszlát!-integettünk Fogatlannal. És elindultunk a lovasaink felé. Meghallottam Hablatyot:
-Ha Fogatlan nem lenne, a sárkányokkal még mindig harcban állnánk.
-Hablaty.-szólalt meg Búza, és megsimogatta a fejem.-Szerénykedhetsz, de kimondom: te is tettél valamit. Hibbant hőse lettél. Megváltoztattad mindenki gondolkodását.
-Majdnem.-mondta, és kérdőn nézett rám.
-Sajnos. Nyápic szigeten még mindig ellenségesek a sárkányokkal.
-Vissza akarsz menni?
-Egyáltalán nem. Nem volt olyan családom, amit hiányolni lehetne. És csak bántanák Ciánt.-megnyaltam a kezét. Szeretem, ha törődnek velem.
-Hablaty!
-Búza!
Egyszerre fordultak meg. Majd Búza megrökönyödve, Hablaty pedig mosolyogva néztek a felszólókra. Egy cipzárhát, egy gronkel, egy szörnyennagy rémség, és egy siklósárkány landolt a medencében. Amint a lovasok leszálltak, Fogatlan odafutott, és elkezdett játszani a siklóval. "Jó barátok lehetnek."gondoltam, és amint megláttam, hogy mindegyik viking idefut, védencem elé ugrottam, és felordítottam. Azok azonnal megtorpantak.
-Cián!-nevetett rám Búza.-Nyugi! Barátok.-Azonnal meghunyászkodtam, de furcsa érzés futott át rajtam. Fogatlanra néztem. Ő volt. Ha nem tartom magam kordában, majd ő fog. Tényleg ő az alfa. Visszanéztem a vikingekre, de Hablaty figyelte hova nézegetek, és ráripakodott a sárkányára:
-Fogatlan! Te is tudod milyen érzés! Ne kínozd őt!-Hű. Értelmes viking. Lehet hogy a szemem összehúzódott egy pillanatra.
-Hablaty?-egy szőke, bundás ruhájú lány nézett a törzsfőre.
-Fogatlan próbálgatja az alfaképességeit.
-És ez az éjfúria?
-Fogatlan.-mondta egy lány és egy fiú. De nagyon hasonlítottak. Búza erre a kijelentésre vett egy nagy levegőt, és kimondta ami a szívén volt:
-Kő, Fa, Astrid rá gondolt-tette a fejemre a kezem. Kérdőn néztem rá. Most kit hogy hívnak?-Ő Cián. Cián, ők Kőfej és Fafej, Halvér, Takonypóc, Astrid, Zsófi és Mériem.-mutatott végig a vikingeken. Majd az utolsó kettőhöz szólt:
-Nem találtatok jó sárkányt?-szomorúan rázták a fejüket. De a következő pillanatban felkaptuk a fejünket, mivel nagy szárnysuhogásra lettünk figyelmesek. Zápor leszállt, Ride pedig futott felénk.
-Baj van! Két sárkány épp le szándékozik rombolni a falut!