5. Rész

Cián:
Teljes gyorsasággal repültünk. A két lány, akikben még egyik sárkány se bízott legjobb barátként (mint ahogy én bízok Búzában) Záporra ült, Ride mögé. Egyszer csak Astrid hangját hallottam:
-RidingLove, milyen sárkányok voltak?
-Egy cipzárhát és egy szénkarom.
-Szénkarom mit keres itt?-kérdezte a hátamról Búza.
-Néhány sárkány itt maradt, miután a gnúvad és Drago elment.-észrevettem, hogy a vikingek megrázkódnak. Emlékszem a gonosz gnúvadra, de amint a régi alfa meghalt, elmenekültem.
-Szerintem menjetek előre, éjfúriák.-kiáltott Viharbogár. Egymásra néztünk Fogatlannal, majd előrelendültünk.
-Legközelebb szólj, jó?-ordított a menetszélbe Búza. Bocsánatkérően ránéztem.
-Nincs baj. Figyelj az útra.-nyugtatott meg. A következő pillanatban megláttuk Hibbantot, és a két sárkányt.
-Furcsa...-mondta Hablaty-mintha a Jorgenson házt támadnák, de közben egymással harcolnak...
-Állj!-kiáltott Búza. Megálltam, és egyhelyben repültem.
-Mi az?-kérdezte Ride, amint utolértek minket.
-Rájöttem, miért harcolnak!
-Bökd már ki!-mondta Kőfej.
-Sárkánygumó!

Búza:
Amint kimondtam, Cián elszántan rám nézett.
-Nem lehet kislány. A sárkánygumó téged is megőrjít.-látszott rajta, hogy nem érdekli.
-A sárkányok elég elszántak.-mondta Astrid, és Fogatlan felordított. Mindegyik hátas követte a példáját, majd egyszerre feltüzeltek. Magnézium, plazmabombák... kész tűzijáték.
-Nagyon elszántak.-mondta Hablaty komoran.-De ez nem változtat semmin. Szálljunk le ott.-és az utca Jorgenson ház távoli részére mutatott.
Miután sikeresen landoltunk, és lekászálódtunk sárkányainkról, Hablaty elkezdett beszélni:
-Ha Búzának igaza van, és ez tényleg sárkánygumó, ki kell szednünk onnan, és elvinni. Kőfej, Fafej, menjetek körbe a faluban, és hívjátok ide az összes gronkelt. Astrid, RidingLove, keressétek meg anyát. Halvér, hívd ide Gothit. Lehet hogy kelleni fog a tudása. És ha Bélhangos is ott van, neki is szóljatok. Ikrek, ha egyikőtök meglátja Eretet, hívja ide őt és Fejtörőt.-osztotta ki a feladatokat.
-És mi?-kérdezte Mériem.
-Nekünk rá kell jönnünk, miért pont ott nőtt ki.
-Hogyan nő egy sárkánygumó?-gondolkodtam hangosan. Erre Zsófi felelt:
-Elültetik, utána 10 év, mire kifejti hatását, majd egyre növekszik a hatóköre.
-Takonypóc.-néztem rá.
-Hm?
-Véletlenül nem te ültetted azt a növényt?-kérdeztem. Meghallottam, hogy a sárkányom halkan morog. A fejére tettem a kezem, hogy ne menjen el.
-De igen.-nyögte ki kelletlenül.-De az még akkor volt, amikor harcoltunk a sárkányok ellen! Azóta nem tudtam eltávolítani!
-Takonypóc, fuss.-mondtam, majd felemeltem a kezem, erre Cián meglódult. Körbeüldözte a mellettünk lévő ház körül vagy ötször, amikor végül Kampó szájával megfogta Takonypócot, az éjfúriám pedig boldogan odasétált mellém.
-Értem, honnan, kapta, a, nevét, huhh.-lihegett a megkergetett, miután a sárkánya kiköpte.
-Nem szereti a sárkánygumót.-vontam meg a vállam.
-Kiélted magad?-nézett Hablaty Ciánra, mire ő bólintott.-Jó. Búza, nekünk el kell kergetnünk a sárkányokat a ház közeléből, de nem mehetünk közel. Ha jól céloznak az éjfúriák,-Fogatlan és a sárkányom közelebb jött-akkor plazmabombákkal arréb ijeszthetjük őket. És itt jöttök ti a képbe, Zsófi és Mériem.-fordult a két lányhoz.-Nektek kell lenyugtatni a sárkányokat. És ha sikerrel jártok, saját hátasotok is lesz.-bólintottak.
-És én?-kérdezte Takonypóc.
-Ha bárki idejönne, állítsd meg. Ha a vártak közül valaki, akkor ismertesd a tervet.
-Értettem.
-Mehetünk?-nézett rám.
-Igen.
-Akkor gyere pajti.-és felült Fogatlanra, miközben én felpattantam Ciánra.
-Gyerünk!-kiáltottuk egyszerre, és a sárkányaink kilőttek az égbe.

4. Rész

Elnézést mindenkinek, hogy eddig tartott az új rész megírása, de a másik bloggal voltam elfoglalva. De most már itt van. Jó olvasást!

Cián:
Amikor megláttam a szigetet, elfogott a boldogság. Mennyi-mennyi sárkány van itt is! Önkéntelenül de boldogan felkiáltottam, mire Búza megsimogatott (legalább tudom hogy hívják).
-Bizony kislány, itt fogunk lakni.-ránéztem, mire elmosolyodott. Utána a másik éjfúria tűnt fel mellettem. A hátán ülő viking megszólalt:
-Búza, megmutatnám a medencét. Jöttök?
-Cián, mit szólsz?-"igent!" bólintottam.-Akkor kérdezzük meg a többieket.-megálltam, és megfordultam. Fogatlan (asszem, de igen érdekes név) követte a példámat. Mögöttünk Zápor és az idegen viharszelő közeledett. Ránéztem az utóbbira, és felismertem. Felhőugró!
-Mit szólnátok egy kis kiruccanáshoz?
-Én benne vagyok, ha Zápor is.-nézett a barátomra, mire ő a kelleténél nagyobbatt csapott a szárnyaival. Emiatt persze Ride nagyot ugrott, és nevetve visszahuppant a pikkelyekre.
-Ezt igennek veszem, te szárnyas gyík.-ütögette meg a "szárnyas gyíkot" lovasa.
-Én visszamegyek a faluba. Felhőugró még semmit sem evett tegnap óta.-szólt Valka.
-Jó. Ride, Búza, gyertek!-intett Hablaty, majd elváltak útjaink.

Amint odaértünk a medencéhez, leszálltunk, és a lovasok elindultak. Megálltak a tavacska szélén, mi pedig elkezdtünk beszélgetni.
-Szóval... ti mindketten azt hittétek, hogy ti vagytok az utolsók?-kérdezte Zápor. Bólintottunk.
-És téged tényleg Fogatlannak hívnak?-szóltam a fajtársamhoz.
-Igen.-válaszolt, és felhúzta az orrát.-De ha bajod van vele...
-Nem. Csak biztos akartam benne lenni, hogy jól tudom.
-És te pedig Cián lennél.
-Igen.-és akkor meghallottuk Ride-ot.
-Én teszek pár kört. Zápor!
-Bocsi,mennem kell. Viszlát!
-Viszlát!-integettünk Fogatlannal. És elindultunk a lovasaink felé. Meghallottam Hablatyot:
-Ha Fogatlan nem lenne, a sárkányokkal még mindig harcban állnánk.
-Hablaty.-szólalt meg Búza, és megsimogatta a fejem.-Szerénykedhetsz, de kimondom: te is tettél valamit. Hibbant hőse lettél. Megváltoztattad mindenki gondolkodását.
-Majdnem.-mondta, és kérdőn nézett rám.
-Sajnos. Nyápic szigeten még mindig ellenségesek a sárkányokkal.
-Vissza akarsz menni?
-Egyáltalán nem. Nem volt olyan családom, amit hiányolni lehetne. És csak bántanák Ciánt.-megnyaltam a kezét. Szeretem, ha törődnek velem.
-Hablaty!
-Búza!
Egyszerre fordultak meg. Majd Búza megrökönyödve, Hablaty pedig mosolyogva néztek a felszólókra. Egy cipzárhát, egy gronkel, egy szörnyennagy rémség, és egy siklósárkány landolt a medencében. Amint a lovasok leszálltak, Fogatlan odafutott, és elkezdett játszani a siklóval. "Jó barátok lehetnek."gondoltam, és amint megláttam, hogy mindegyik viking idefut, védencem elé ugrottam, és felordítottam. Azok azonnal megtorpantak.
-Cián!-nevetett rám Búza.-Nyugi! Barátok.-Azonnal meghunyászkodtam, de furcsa érzés futott át rajtam. Fogatlanra néztem. Ő volt. Ha nem tartom magam kordában, majd ő fog. Tényleg ő az alfa. Visszanéztem a vikingekre, de Hablaty figyelte hova nézegetek, és ráripakodott a sárkányára:
-Fogatlan! Te is tudod milyen érzés! Ne kínozd őt!-Hű. Értelmes viking. Lehet hogy a szemem összehúzódott egy pillanatra.
-Hablaty?-egy szőke, bundás ruhájú lány nézett a törzsfőre.
-Fogatlan próbálgatja az alfaképességeit.
-És ez az éjfúria?
-Fogatlan.-mondta egy lány és egy fiú. De nagyon hasonlítottak. Búza erre a kijelentésre vett egy nagy levegőt, és kimondta ami a szívén volt:
-Kő, Fa, Astrid rá gondolt-tette a fejemre a kezem. Kérdőn néztem rá. Most kit hogy hívnak?-Ő Cián. Cián, ők Kőfej és Fafej, Halvér, Takonypóc, Astrid, Zsófi és Mériem.-mutatott végig a vikingeken. Majd az utolsó kettőhöz szólt:
-Nem találtatok jó sárkányt?-szomorúan rázták a fejüket. De a következő pillanatban felkaptuk a fejünket, mivel nagy szárnysuhogásra lettünk figyelmesek. Zápor leszállt, Ride pedig futott felénk.
-Baj van! Két sárkány épp le szándékozik rombolni a falut!

3. Rész

Búza:
Miután Felhőugró lepattant arról az ellenséges viharszelőről, és az elordította magát, megremegett a föld, és a jég rám zuhant. De csak majdnem. Miután a robaj elállt, felnéztem. A fejem fölött egy fekete szárny volt. Az éjfúria. Amikor leugrottam Valka sárkányáról, akkor is megvédett, és most is. Összerogyott. A jég fölöttünk kicsit repedezett volt, de nem gondoltam, hogy ránk omlik. A sárkányra néztem; erősen lihegett, és a hátából jégszilánkok álltak ki. Felemelte a fejét, és rám nézett. Elfordultam, és odanyújtottam a kezem. Nézegette, majd az orrát belenyomta a tenyerembe. Visszafordultam, és belenéztem a szemébe. Most vettem csak észre, de a szeme lila volt, nem úgy mint Fogatlannak.
-Cián.-mondtam neki.-Ciánnak foglak hívni. Beleegyezéseként bólintott.
-Hadd segítsek.-újra bólintott, majd szemével követte a kezem. Odanyúltam a hátához, és megnéztem a jégdarabokat.
-Az éjfúriáknak gyógyító nyála van-motyogtam. Felnyögött, és leejtette a fejét.
-Nem te vagy az utolsó.-néztem rá. Elmosolyodott. A fejével előre bökött, mintha azt akarná, hogy meséljek neki arról, amit tudok.
-Egyet ismerek. Fogatlannak hívják, fiú. Te lány vagy?-kérdeztem. Bólintott. Folytattam.-Fogatlan az alfa.-Erre olyan fejjel nézett rám, hitetlenkedett.-Bizony. A legjobb barátja Hablaty, aki pedig a törzsfőnök.-Erre az "én ezt már tényleg nem hiszem el" arcot felvette.-Ha nem hiszel nekem, majd meglátod. De hadd húzzam ki a jégtüskéket a hátadból.-mondtam, és elkezdtem húzogatni őket. Sikeresen kiszedtem mindet, ő pedig nyalogatta őket. Robaj. Újra. És a fal kéken világított a sárkány farkánál.
-Cián. Ezt nézd.-felemelte a fejét, majd odahúzott a feje mellé.
-Fogatlan kiás minket.-jöttem rá. Cián megfordult, és úgy állt, hogy ráülhessek. Nem tétováztam.
-Neked már van terved, hogy jutunk ki, mi?-kérdeztem, és megsimogattam a fejét. Rám nézett, és boldogan morgott. Amikor a robaj nagyon hangos lett, lőtt egy plazmabombát, lelapult, és a hirtelenjében keletkezett lyukon kirepült. Fel, az égig.
-Szabadok vagyunk!-kiáltottam.-Szép volt Cián.-és megsimogattam. Rám mosolygott.
Egyhelyben megállt, és hátrafordult.
-Rar?-valami ilyesmi hangot adott ki, amikor meglátta a felénk repülő sárkányokat. Egy ismerős hangot hallottam.
-Nézd, Zápor, túlélték!-A viharszelő repült felém, a hátán pedig... RidingLove?!?
-Ride?-kérdeztem megrökönyödve, majd muszáj volt rászólnom a sárkányomra:
-Cián, nyugi!
-Szia, Cián!-köszönt az éjfúriámnak Ride.-Ő pedig Zápor.
-Helló, Zápor!-majd valami eszembe jutott.-Hol van Hablaty?
-Megmentésed után meglátta az éjfúriát, és...
-Nem hiszek a szememnek!-közeledett hozzánk Hablaty.
-Graww!-mondta egyszerre Fogatlan és Cián. Ők sem hittek a sajátjuknak.
-Hablaty, Fogatlan, bemutatom Ciánt. Cián, ők Hablaty és Fogatlan.
-Menjünk vissza Hibbantra.-mondta még mindig csodálkozva, és elindultunk.
 Egy ki idő múlva Hablaty elmosolyodott.
-Fogatlan?-kérdezte a sárkányától, aki erre ránézett.-Megpróbáljuk mégegyszer?-Fogatlan olyan arcot vágott, ami biztos nemet jelent.
-Ugyan pajti, most itt van Cián is. Majd ő megment.-a sárkányom erre felmordult, mintha azt akarná mondani, hogy "a saját nevedben beszélj".
-Jaj, Cián... Hablaty, nem vállalunk felelősséget azért, ha bajod esik.-szólaltam meg én is.
-Akkor én mentem is!-és rögzítette a műfarkat, majd leugrott.
-Repülő viking!- ért mellénk Zápor és Ride, mögöttük pedig Valka és Felhőugró jött.
-Ti honnan tudtátok hogy a fiam tud repülni?-csodálkozott Felhőugró lovasa. Megvontuk a vállunkat, majd Ride válaszolt:
-A hírek gyorsan terjednek. Ismered Kalmár Johannt.
-De nézzük meg, hogy van a "repülő viking". Gyerünk, kislány!-mondtam, és megnyomtam a sárkány nyakán egy pontot, amitől a háttüskéi szó szerint megkétszereződtek. Rám nézett boldogan, és egymásnak ütögette őket. Diadalüvöltést hallatott, és megindult. "Ez ám az élet!", gondoltam.

2. Rész

Búza:
 Az aréna itt tényleg teljesen más volt, mint nálunk. Először is, a ketrecekben, az ajtók mögött nem voltak sárkányok. Másodszor pedig, nem volt teteje. Sokkal barátságosabb volt, nem voltak fegyverek, és a sárkányok nyugodtan jöttek be. Otthon itt mind rettegtek, kivéve talán a szörnyennagy rémségek. Nekik Thor kétszer annyi bátorságott adományozott, vagy valami ilyesmi lehet. De itt nem voltak mások, csak mi.
-Hablaty?
-Igen, Búza?
-Sárkányokat mikor szelidíthetünk?
-Itt, Hibbanton még van néhány sárkány,de ha akartok, elmehettek a jéghegyhez.
-Én szeretnék.
-Én is.-szólt RidingLove.
-Akkor már csak azt kell kitalálni, hogyan juttok oda.-mondta, majd beletúrt a hajába.
-Azzal ott?-mondta Fafej, és felmutatott az égre. Egy óriási sárkány közeledett.
-Az milyen sárkány?-kérdeztem, és hunyorítottam.
-Viharszelő.-válaszolt egyszerre Hablaty és Ride. Összenéztek, és elnevették magukat.
-Fának igaza van!-kiáltottam fel, és amikor rámnéztek, elmagyaráztam.-Ha Valka megengedi, ráülünk Felhőugróra, és elmegyünk a jéghegyhez.
-Hogyan nem fogunk leesni?-kérdezte az én gyakorlatias barátnőm.
-Nem tudom. Kérdezzük meg a lovasát.-és Valkára mutattam, aki idő közben ideért, és leszállt a sárkányáról.
-Szervusztok. Láttam, ahogy a sárkányomra mutogattok. Miről lenne szó?
-Anya, eltudnád vinni őket-rám és Ride-ra mutatott-a jéghegyhez?
-Persze. És ne féljetek, nem fogtok leesni.-és közben kimentünk hárman az aréna elé. Felhőugró csendben nézegetett minket, és amikor odaértünk elé, a szárnyait behúzta. Valka megszokottan felmászott, majd felsegített minket. Egyet-kettőt rázott a botján, (úgy látszik, ezt magával hordja) és elindultunk. A biztonság kedvéért egy-egy háttüskéjét megfogtuk.
Amikor odaértünk a jéghegyhez, egy kérdést vezetőnkhöz:
-Mikor voltál itt utoljára?
-Miután a gnúvad elhagyta Hibbantot, idejöttem, hogy megnézzem, mi történt itt. A sárkányok visszajöttek, sőt, most már vannak itt rövidszárnyú sárkányok.
-Úgy érted, fiatal sárkányok?
-Igen, de már majdnem felnőttek. És egyiküket sem láttam még ezelőtt.
-Olyan sárkányok, akik nem bújtak eddig elő?
-Igen.
-Valka,Búza, azt nézzétek!-kiáltott Ride, miközben odamutatott a jéghegy egyik kilógó, havas teraszszerűségére.-Az a Viharszelő két sárkányra morog!
Erre Felhőugró magától lekanyarodott röppályájáról, és elindult arrafelé.
-Nem hiszek a szememnek-suttogta Valka-az csak nem...
-De.-válaszoltam kikerekedett szemekkel. Hárman, egyszerre mondtuk azt a csodát, ami a szemünk elé tárult:
-Éjfúria.

Cián:
Igazából az egész úgy kezdődött, hogy a viharszelő barátommal játszottunk. A baj csak akkor lett, amikor megjött az apja.
-Leányom.-szólt-ideje hazamenni.
-Megyek. Viszlát.-emelte fel egyik szárnyát. Én a mancsommal visszaintegettem.
-És még egy lenne. Ne játsz többé ezzel az...árvával.
-Na azt már nem!-torpant meg.-Ő a legjobb barátom, és az egyetlen, akiben rajtad kívül megbízok.
-Leányom. Ez egy utolsó. Az ő faja már majdnem kihalt. Az utolsók beleőrülnek a gondolatba, hogy nincs társuk.
-Nem őrültem meg!-ordítottam. Ha a sárkányra azt mondják, őrült, nem sokáig bírja magában tartani a véleményét.
-Tényleg nem!-emelte fel hangját a fiatal viharszelő, és elém hátrált.-Megvédem a barátnőm!
-Te akartad, leányom...-mondta ijesztően nyugodt hangon, majd ránk morgott. De mi kiálltunk, és visszamorogtunk. Erre felugrott, és ránk vetette volna magát, de hirtelen egy másik viharszelő teljes erőből nekirepült, három valami meg leugrott a hátáról. Az egyik simán landolt volna, a két kisebb viszont rendesen meg fogja magát ütni. Elkezdtem futni, és elkaptam az egyiket, a barátom pedig másikat.
-Köszönöm.-mondta, és hálásan rám nézett. Leugrott rólam, és elkezdett futni a másik kisebb felé. Én meg persze utána. Érdekelt, mi az furcsa érzés, amit ez a nádszáltermetű valami iránt éreztem. A józan eszem szerint ugyanaz, amit viharszelő barátom iránt éreztem. De az lehetlen. Ez egy viking, vagy mi. Egy üvöltés megrázta a hegyet, és a felettünk lévő több kilós jégdarab elkezdett zuhanni. Én nem tudtam mit csináljak, úgyhogy odaugrottam a viking felé, szárnyaimat kiterjesztettem, és vártam a becsapódást és a fájdalmat.

1. Rész

Na, kész ez első rész.

Astrid-Búza:

 Már délután volt, de megérkeztünk. Erről a szigetről származik a sárkányszelidítés, és én örültem, hogy végre én is kaphatok egy életre szóló barátot. Meg amúgy is el akartuk hagyni Nyápic-szigetet, én és a barátaim. A vikingek általában nem szeretik elhagyni a hazájukat, főleg nem a 12 évesek. Itt csak az volt a baj, hogy mi igazából itt születtünk, Hibbanton. A vezér, Tollaskígyó utálja a sárkányokat, úgyhogy 6 évvel ezelőtt fogott minket, és egy eddig lakatlan szigetre települtünk. De csak a felnőttek osztoztak a véleményében, gyereke ugye meg nincs. Úgyhogy mi, a tíz Nyápic-szigeti ifjú viking fogtuk a sátorfánkat, és Kalmár Johannak köszönhetően itt vagyunk. De elkalandoztam. Itt a fogadóbizottság, gyerünk!

-Hű! Ez a hely...valami eszméletlen! Nézzétek, mennyi sárkány!-szólt RidingLove, a legjobb barátnőm.

-És gondolj bele, Ride. Itt fogunk lakni. Sárkányok társaságában! Ez több, mint eszméletlen!-mondtam, hisz tényleg fantasztikus.

-Jó ötlet volt idejönni!-kiáltottuk egyszerre, majd egymásnak nyomtuk ökleinket.

-Bütyök, lassíts!

-Viharbogár, rajta!

-Fa, Kő, mikor cseréltetek fejet?

-Hablaty! Látogatók!-hallatszott a tenger felől. Oda fordultunk, és megláttuk Hibbant hőseit!

 Meg kellett vallani, bár van köztünk 9 év, egész jól kijöttünk egymással. Mivel mi tizen voltunk, ők pedig öten (az ikreket egynek számítottuk, hisz a sárkányukat csak nem szakíthatják ketté!), mindegyikük kettőt-kettőt kísért közölünk. Engem és Ride-ot speciel Astrid. Hofferson Astrid. Na igen. Az az egészben a vicces, hogy Hofferson Astrid-Halász Astrid. A nevünk igen nagyon hasonlít, úgyhogy mindenkinek szóltam, hívjon nyugodtan Búzának. Ahogy itt hívott az apám, mielőtt Tollaskígyó Nyápicra vitt volna minket. Akkor vissza a tárgyra: Astrid körbevezetett minket.

-Astrid?

-Igen?

-Lehet hogy nagyon türelmetlen vagyok, de mikor kapjuk meg a sárkányunkat?

-Ez engem is érdekel.-csatlakozott hozzám RidingLove.

-Én nem tudom. De kérdezzétek meg Hablatytól. Ő a sárkányiskola vezetője.

-Megnézhetem Viharbogárt?

-Búza, micsoda kérdés ez! Hát persze hogy megnézheted!

Így hát hátrafordultam, és bevártam a mögöttünk sétáló siklósárkányt. Viharbogár amúgy szerintem a legszebb sikló. Elsétáltam a feje mellett, és megnéztem a tüskéket a hátán. A sárkány nézegetett közben. Végül miután megvizsgáltam, a gerincére tettem a kezem.

-Nem vagy semmi, Viharbogár!

Válaszként az orrát odadörgölte a karomhoz.

-Ééss... van egyikőtöknek testvére?

-Nekem. Halláb a neve, tíz éves, és ugye az öcsém.

-Halász Halláb?-hitetlenkedett Astrid-és még azt hittem, Hablaty kapott szerencsétlen nevet!

És beszélgettünk egy kicsit a lökött nevekről.

-És ő nem jön át?

-Nem tudom. Ugye két évvel fiatalabb, és egyenlőre még apánkra hallgat. De egyszer megtámadott minket egy cipzárhát, és amikor a szomszéd majdnem megölte a sárkányt, odakiáltott neki, hogy elvonja a figyelmét, és szegény pára elrepült. Ugyanezt megtette már másik cipzárhátokkal és prémvadászokkal.

-Ezek szerint lehet, hogy szereti a többfejű sárkányokat?

-Aha. Pedig épp azok nagyon akaratosak, és ő nem éppen olyan, aki több helyre tud figyelni.

-Itt vagyunk.

-Ez lenne a sárkányiskola?

-Igen, miért? Baj van vele?-Astrid mintha ideges lett volna.

-Nem.-mondta Ride a gondolataimat.-Épp csak az, hogy hallottunk róla, hogy az arénából alakították át.

-Igen.

-Nálunk az aréna nagyobb, és nagyon sok fegyver van benne.-szóltunk egyszerre.

-Hablaty! Itt vagyunk!-kezdett vezetőnk integetni. Arra fordultunk, és megláttuk Hablatyot Zsófi és Mériem társaságában. Erről a két lányról annyit kell tudni, hogy nagyon jó barátnők, bár gyakran összevesznek. Most is éppen valamin hajba kaptak, Fogi és lovasa pedig csak forgatta a szemét.

-Mi a témájuk?-kérdeztem a törzsfőnöktől.

-Hogy Fogatlant melyikük gondolja kedvesebbnek.

-Ffh.-és ránéztem az éjfúriára. Csak kapkodta a szemét, nem tudta, melyikükre nézzen.Végül lefeküdt, és elkezte a fejét markolászni kétségbeesésében.
Megvártuk, amíg a többiek megjönnek, majd bementünk az arénába.

Kéritek a folytatást?

Beköszönök

Itt vagyok, ragyogok!
A nevem Halász Astrid, de szólítsatok csak Búzának. Ezen a blogon a történetem szeretném elmesélni, és hogyan ismerkedtem meg Cián nevű sárkányommal, aki igazi cicafúria, olyan aranyos. Írónak készülök, de ez nem jelenti azt, hogy..... Cián, hagyj már, menj az udvarra!... Elnézést, csak a sárkányom nem hagy békén. Na mindegy. A másik blogomnak, ami minden másról szól, itt a linkje:
katt ide
Barátnőm blogja:
most ide kattints
Ennyi.Viszont írásra!