18. rész

Luna:
Miután abbahagytam a sírást, elindultam a fák között. Így, hogy már Lélek sem volt velem, nem nagyon tudtam mit kerestem én ott. Nem vagyok én evilági, csak a sárkányok miatt jöttem! Aztán eszembe jutott John és Jázmin. Meg kell keresnem a tojást! Úgyhogy folytattam az utamat az erdőben, és nemsokára morgásszerű hangokra lettem figyelmes. Felreppentem a fák koronái közé, és lassan szállva megközelítettem, a forrásukat.  Két sárkány volt az, egy fekete pikkelyű felemásszemű, és egy narancssárga kardfogú. Hihettek nekem, szörnyű látvány volt. Tépték-harapták egymást, és én nem tudtam megakadályozni. Hát igen, akkor szembesültem először harccal, ami életre-halálra megy. De meg akartam őket állítani, szóval közéjük ugrottam, és reménykedtem hogy nem engem fognak kinyiffantani. Szerencsém volt, mivel megálltak.
-Tűnj el innen angyalka! Ehhez semmi közöd!- ordított rám a felemásszemű. Bár nem vagyok sem sárkány, sem madár, értettem a nyelvüket.
- Hadd segítsek! - kérleltem őket, de a fekete rámugrott, és begyújtotta a száját. Le akart lőni. De egyszercsak a másik beleharapott, fogai mélyen belefúródtak a felemásszemű vállába, mire az felordított és elrepült.
- Vissza fog jönni. - nézett a narancssárga az égre. Aztán rámnézett. - Jól vagy?
- Persze. - bólintottam, majd feltápászkodtam. - Hogy hívnak? És milyen nemű vagy? Milyen fajhoz tartozol? Sokat kérdezek?
- Miracle, hím, keverék és nem.- nevetett. - Na pattanj fel! Indulunk!
- Máris megbízol bennem? - csodálkoztam, miközben felültem a hátára.
- Hát, nagyon nem árthatsz nekem.
- És hova megyünk?
- A barátom, egy siklósárkány megsérült, úgyhogy biztonságba kell vinnünk. - és elindultunk.

Búza:
Amikor Cián elkezdte rázni a fejét, tudtam, hogy Fogatlan az alfaerejét használja. Felálltam a sárkányom hátán, és levetettem magam. Úgy éreztem, hogy Fogatlan elkap, és Álomfogóék el tudnak menekülni, de nem vált be. Zuhantamban ráestem egy sárkányra. Megnéztem a megmentőmet, fekete volt, és...
- Egy éjfúria!? - kiáltottam fel ijedtemben. Erre a fúria hátranézett. A jobb szeme olyan volt, mint egy éjfúriának, az írisze pedig piros színű. Viszont a bal szeme teljesen fekete volt, mintha kitágult volna a pupillája.
Sárkány: Nem éjfúria, rémfúria.
- Rémfúria? Még sosem hallottam a fajtádról.
Rémfúria: Mivel csak százévente születik egy példány. Egy világréme és egy éjfúria gyermeke. De elég is ennyit tudnod.
- Mit keresünk itt? És hogy hívnak? - kérdeztem, mivel kezdett ereszkedni.
Rémfúria: Vérszemnek hívnak. És itt van egy sebesült sikló, akin segítened kéne.
- Oké. - és letett a földre. - Viszlát Vérszem! És a nevem Búza!
Vérszem: Viszlát Búza! - és elrepült. Én pedig elkezdtem sétálgatni és megláttam a siklót, akit a rémfúria emlegetett.Viszont ott állt előtte Luna és egy ismeretlen sárkányfaj! Hát Hibbanton tényleg mindig történik valami. Mindenesetre odamentem melléjük.
- Helóka! - köszöntem rájuk. - A nevem Búza.
- Öööö... szia! Én Luna vagyok, ő pedig Miracle. Van ötleted, hogy lehetne rajta segíteni?- mutatott a lány a siklóra. Közelebb mentem és letérdeltem mellé. Körülbelül akkora volt, mint Viharbogár. Alhasa és pikkelyei narancssárgák voltak, sötétkék szarván és tüskéin pedig megcsillant a napfény. Vért nem láttam sehol, viszont nehezen lélegzett. Hallottam, hogy Miracle mond valamit sárkányul.
- Miracle azt mondja, hogy lezuhant. - fordított Luna.
- Te értesz sárkányul? - csodálkoztam, mire bólintott. Közelebb mentem, és hozzáértem a lábához, mire megrándult, és kinyitotta a szemét. Összeszűkült pupillával figyelte, ahogy átmentem a szárnyához. Meg akartam nézni, hogy nem tört-e el, de elkezdett morogni. Viszont a hangja halk és gyenge volt.
- Csak segíteni akarok. - súgtam. Újra elkezdtem közelíteni, és már nem morgott. Jól gondoltam, a jobb szárnya el volt törve.
- El van törve a szárnya. - néztem fel. Luna kicsit gondolkozott, aztán felmutatott az égre.
- Ők talán tudnának segíteni! - megnéztem mire gondol. Hála Thornak, Hablaty és Ride volt. Gondolom engem kerestek. Szerencsére észrevettek, és elkezdtek közeledni.
- Te jó Odin, vele meg mi történt? - nézett rám RidingLove. - És mit keres itt Luna?
- És ki volt az a másik éjfúria Hannával a hátán? - folytatta Hablaty.
- Milyen éjfúria? - értetlenkedett a barátnőm.
- Nagyon hosszú történet. - válaszoltam. - De most el kéne vinni ezt a szegény párát Gothihoz. Zápor és Fogatlan együtt elbírnák. - a két említett sárkány bólintott. Nemsokára már Hibbanton voltunk, és Gothi a siklót vizsgálta. Tíz perc múlva felállt, és elkezdett a homokba rajzolni. Bélhangos meg fordított.
- Azt mondja, hogy nem tört el a csend- erre Gothi rávágott a bottal a fejére. - Aú! Vagyis nem tört el a csontja, csak lebénult. Mintha egy világréme hányta aúúú! Okádta volna le a szárnyát. De valami erős, nagyon erős, úgyhogy pár napig lihegnie áuuu! Gothi, hagyj már! Aú! Na szóval, pár napig pihennie kell. - mondta, majd a fejét vakargatva visszament a kovácsműhelybe.
- Búza, tudnál rá vigyázni? Cián úgyis elment a másik éjfúriával. - mondta Hablaty.
- Cián elment? Majd visszajön... Te pedig mit szólnál a Flash névhez? - néztem a siklóra, aki bólintott. - Hát akkor üdvözöllek Hibbanton, Flash! - simogattam meg.

Hát, szerintem ez nem éppen megfelelő befejezés így a blognak. De tervben van hogy egy újat kezdek. Az esélye hogy ezt a posztot látni fogja bárki közelít a nullához... na mindegy. Pá gyerekek

17. Rész

Nincs mentségem hogy miért késtem ennyi időt a résszel. Remélem nem pártoltatok még mindannyian el tőlem, és meg tudtok bocsátani.

Búza:
Amikor odaértem az arénába, már Ride és Hablaty is ott volt. Meg a sárkányaik is.
- Hílo emberek! - köszöntem nekik. - Szia Zápor! Helló Fogatlan! - simogattam meg őket, mire doromboltak, majd Ciánt is köszöntötték, és a három sárkány elkezdett kergetőzni.
- Szia Búza! - intett Hablaty - Most érkeztél?
- Nem. Tegnap este értem ide Vikivel.
- És te Hanna?
- Én is tegnap jöttem.
- És hol aludtatok?
- Én Vikinél.
- Én az erdőben.
- Mi?! - kerekedett el Hablaty szeme. - A vad sárkányok között?! Meg is ölhettek volna! Még sárkányod sincs, hogy megvédjen!
- Az most mindegy hogy éltem túl. - legyintett Hanna. - Viszont találtam egy haldokló világrémét!
- Mi!? Meg kell mentenünk! Légyszi Hablaty!
- Jól van, de siess vissza!
- Köszi! Cián, ide! - hívtam a sárkányom, aki azonnal odafutott hozzám! Felugrottam a hátára, majd Hanna is felült mögém. Nemsokára beértünk a Hibbanti rengetegbe, ahol Hanna mutatta, hogy merre menjünk. Fél óra után megtaláltuk a világrémét, aki tényleg szörnyen nézett ki. Egyáltalán nem világított. Viszont ekkor meghallottam egy hangot, mintha valaki közeledne. Behúzódtunk a fák mögé, és nemsokára egy lány jött elő, és sírva borult a sárkány elé.
- Lélek! Lélek! Szólj hozzám, mondd hogy élsz! - ekkor a világréme felemelte a fejét és megnyalta a lányt.
Lélek: Szia Luna!
- Jól vagy?
Lélek: Még bírom, de már nem sokáig.
- Nem halhatsz meg! - eredt el megint a könnye.
Lélek: Menj Luna, kérlek!
- Oké! - törölte meg a szemét, majd elrepült. Mi?! Elrepült?! Igen, mivel kis angyalszárnyak voltak a hátán. Valahonnan nagyon ismerős volt, de nem tudtam honnan. Az viszont biztos, hogy nem evilági. De mit keresett itt?  Bár, ha Hibbant-sziget létezik, más világok miért ne létezhetnének?Hanna bökdösése ébresztett ki a mély gondolkodásomból.
- Menjünk már oda! - súgta. Bólintottam, majd odamentünk a sárkányhoz, miközben Cián hátramaradt.
- Hogy segíthetnénk rajtad? - gondolkoztam hangosan.
Lélek: Rakd a kezed az orromra! Bízol bennem?
- Igen. - mondtam, mivel láttam, hogy a Luna nevű lány hogy kötődött hozzá. Odaraktam a kezem, és felkiáltottam.
"Köszönöm, hogy megmentetted az életem" - halottam egy hangot, majd elvesztettem az eszméletemet.


                                                              *****

Arra ébredtem fel, hogy Cián arcon nyal.
- Hé! - ugrottam fel. Aztán láttam, hogy a sárkányom összehúzza magát. - Semmi baj Cián. Köszönöm, hogy felkeltettél! - vakargattam meg az állát, mire boldogan dorombolt. Aztán felnéztem Hannára. - Mennyi ideig voltam eszméletlen? -
- Két percig. - mondta, miközben segített felállni. De a következő pillanatban Cián megbökött minket.
- Mi az kislány?
Cián: Valaki van ott. - mutatott az orrával a fák közé. És tényleg: ugyanaz a kék szempár vizslatott minket. Nagyon ismerős volt a szemek alakja. Ezt láttam:





Hannára néztem, aki teljesen nyugodt volt.
- Miért titkoltad, hogy van sárkányod? - kérdeztem tőle.
- Felismered a faját? -sóhajtott. A szemekre néztem, aztán Ciánra. Ezt nem hiszem el!
- Egy éjfúria. - mondtam, mire rábólintott.
- Álomfogó! Gyere, nincs baj! Búza és Cián megbízhatóak, nem kell félni! - térdelt le. Kis idő múlva Álomfogó legyőzte félelmét, és előrelépett az árnyékból. Cián teljesen meglepődött, és lefagyott. Aztán lassan közeledett egymáshoz a két éjfúria.
- Mi a neme? - kérdeztem.
- Nőstény. - válaszolta a másik éjfúrialovas, miközben felállt. A két sárkány csodálkozva nézett egymásra.


Cián:
Nem hittem a szememnek!
- Hugi? - kérdeztem.
- Hugi! - visított a testvérem, majd leterített. Egy kicsit birkóztunk, majd magam alá tepertem. Már mindketten lihegtünk egy kicsit, hiszen egyszerre keltünk ki, így az erőviszonyaink egyenlőek.
- Kergetőzünk kicsit a levegőben? - néztem a testvéremre.
- Aha. - bólintott.- Hannáékkal?
- Persze! - válaszoltam, majd jeleztem Búzának, hogy üljön fel.
- Mire készülsz Cián? - kérdezte, miközben elhelyezkedett. Bátorítóan néztem rá. - Jól van, menjünk. - úgyhogy kilőttünk a fák fölé-
- Téged hogy neveztek el? - jutott eszembe.
- Álomfogó. Téged?
- Cián.
- Akkor kapj el Cián! - vigyorgott Álomfogó, és meglendült a levegőben, én pedig utána. Búza igen gyorsan ráérzett a játékra, úgyhogy kicsit megnyomkodta gerincemen egy pontot, amitől a háttarajaim szétváltak. Megnéztem a hugicám tarajait és neki egyenlőre nem voltak szétválva. Ezt a lovasom és láthatta, mivel megveregette a nyakam, és elmondta a tervet.
- Jól van, Ciánkám! Hannáék még nem tudnak a tarajelválasztásról, szóval előnyben vagyunk. Gyorsan kapjuk el őket, aztán húzzuk el a csíkot! Mit szólsz? - mondta a gazdám, mire boldogan felkiáltottam - Oké, indulás! - úgyhogy fogtam magam, és a lehető legnagyobb sebességgel siklottam a testvérem felé. Búza lehajolt, majd rácsapott Hanna vállára.
- Te vagy a fogó! - nevetett. Aztán ijedten a fülembe súgott. - Fordulj vissza! Gyorsan! - megfordultam, Álomfogó meg utánam.
- Mi az? - kérdezte Hanna, miután mellénk értek.
- Hablaty és Ride! Észrevettek minket!
- Meglátták Álomfogót? - kérdezte ijedten.
- Igen. - nyögte ki a lovasom. Hanna elsápadt.
- Álomfogó, siess! Gyorsan! - és ekkor meghallottam egy rezgő hangot. Ne, az alfát ne!

Nemtommi

Hílo mindenki!

Nagyon sajnálom, de egyszerűen nem tudom folytatni a blogot. Nem fér bele az időmbe. Talán majd nyáron. Addig is, hogy valamivel elfoglaljátok magatokat:

Létszi nézzétek meg! Natyon fontos nekem :)
A viszont írásra:

megérdemlem...

Sorry!

Hát, most se tudok részt adni.
Meg sem merem nézni, mikor volt utolsó.
Sajnálom!
Egyszerűen semmi időm legépelni, és most egy másik bloggal vagyok elfoglalva. Nem tudom mikor lesz új rész, de a közeljövőben nem hinném.
A viszont írásra!

16. Rész

Cián:
Mire odaértünk Hibbantra, teljesen ki voltam Starfire-től. Egész úton veszekedtünk, és Búzáék meg nevettek rajtunk. Észre sem vettem, de amikor leszálltunk a Nagyterem előtt, már sötét volt. Senki sem járkált a szigeten, mindenki aludt.
- Hol aludhatnánk? - gondolkodott Búza hangosan.
- Gyertek hozzánk! - mondta Viki, és elindult a háza felé (gondolom), Star pedig utána. A gazdám rám nézett.
- Mit gondolsz cián?  - kérdezte, én pedig a fejemmel Vikiék felé böktem. - Akkor menjünk. - És elindultunk utánuk. Meg kell vallani, telt ház volt. Amikor beléptünk, Fluttershy ugrott Búzára, és összenyalta. Körbenéztem. Volt ott összesen hét sárkány (velem együtt). Név szerint: Vadóc, Gyümi, Cukorka, Koda, Starfire, Flutty meg én. A lányok elmentek aludni az emeletre. Már én is épp aludni akartam, amikor Vadóc megszólalt:
- Hé! Cián! - mire felnéztem. Vadóc egy fojtó halál volt, vagyis szörnyen hosszú farokkal rendelkezett. A farka épp tojás alakban fel volt tekeredve.
- Igen?
- Tudod miért jöttetek ide?
- Egy levelet kapott a gazdám Hablatytól, hogy valamilyen probléma van.
- Itt van nálam a probléma - mondta és letekerte a farkát. Alatta egy kék viharszelő tojás volt.
- Mi van vele?
- Zápor apja beledobta a tengerbe, miközben azt mondta "Olyan leszel, mint a nővéred!". Áramlat nagyi mentette ki, és idehozta.
- Akkor Zápor kistestvére lenne?
- Igen. - bólintott, aztán felkapta a fejét. - A lányok felkeltek!
- Vadóc? Cián? Mi folyik itt? - kérdezte Viki. - És mi az a tojás?

Búza:
A két sárkány nézte, ahogy lemegyünk a lépcsőn. Leguggoltunk a tojás mellé. Kék színű volt, és viharszelő fajba tartozott. Megsimogattam a tojást, és nagyon furcsa dolog történt. A tojás kifehéredett! Ránéztem a többiekre, de ők is meg voltak lepődve.
- Szerintem hagyjuk ezt a tojást, és menjünk aludni.  - mondtam, és felmentem. Ezután egyszerű volt aludni.

** álom **

A hóviharban álltam. Mentem pár lépést, és a lábam beleütközött valamibe. Lenéztem és megláttam a fehér tojást. Úgy éreztem, hogy hozzám tartozik, úgyhogy leguggoltam mellé. Aztán meghallottam egy hangot. Egy óriási fehér sárkány szállt le mellém. Egy fehér éjfúria! Ráadásul ötször akkora, mint Fogatlan. A hátáról egy fiú ugrott le, és megszólalt:
- Szia! Hogy hívnak?
- Öööö. Búza. Téged?
- John. Ő pedig Jázmin. - mutatott az éjfúriára.
- És mit kerestek itt?
- Téged? - erre elkerekedett a szemem.
- Engem? De miért?
- Mert őrző vagy.
- Ééés az mit jelent?
- Hogy te és a kiválasztott sárkány több száz évig fogtok élni, és békét hoztok a világra.
- Milyen egy kiválasztott sárkány?
- Kék a szeme, fehér a pikkelye, és egy nap alatt megnő teljes méretére. - válaszolta John. Ekkor eszembe jutott a tojás.
- Ő lenne a kiválasztott...
- Van nyakláncod? - kérdezte hirtelen.
- Van. - és előhúztam a pólóm alul. Egy világrémét ábrázoló medál volt rajta.
- Ez egy őrző medálja. Honnan szerezted? - kérdezte John.
- Hát nem a Duna Plázában...
- ???
- Családi örökség. Egész pontosan a dédmamám végrendeletében volt, hogy én kapjam meg.
- És milyen volt a dédmamád?
- Nagyon szerette a sárkányokat. Mindig azt mesélte, hogy ez a nyaklánc addig öröklődni, amíg valaki - ekkor megakadt a nyelvem - Amíg valaki őrző nem lesz.
- Bizony. - bólintott John. - Viszont már mennem kell. Viszlát Búza! - mondta, és felült Jázmin hátára.
- Viszlát John! - integettem neki, miközben elrepült.

** álom vége **

Amikor felkeltem még sötét volt. Kiszálltam az ágyból, és körülnéztem. Viki a másik ágyon aludt még, úgyhogy inkább lementem a lépcsőn. Odalent a sárkányok négy kupacban aludtak. Cukorka és Fluttershy egymás hegyén-hátán. Vadóc a farkával húzta magához a tojást és Kodát (bébi homokszellem). Gyümi (gyümölcsvámpír) fejjel lefelé lógott a plafonról. Aztán megláttam Ciánt, és elmosolyodtam. Cián és Starfire egymás mellett feküdtek teljes békében. A sárkányok között kisétáltam a házból. Majdnem becsuktam az ajtót, amikor egy éjfúria megállította. Kitártam az ajtót, hogy a sárkányom kijöhessen, de után tényleg becsuktam. Cián rámnézett, aztán fogatlan szájával ásított egy nagyot.
- Neked is jó reggelt! - nevettem. És mintha csak a szavaimat akarná bizonyítani, a nap lassan felkelt a látóhatáron, és szépen megvilágította Hibbantot. Gyönyörű látvány volt, azt meg kellett vallani. Nemsokára elkezdtek felkelni a falusiak, én pedig Ciánnal elindultam az arénához őtközben pedig köszöntem azoknak, akiket ismertem:
- Szia Bélhangos!
- Helló Búza! - köszönt vissza a kovács.
- Jó reggelt Néma Swen!
- Már akinek jó... - motyogta az orra alatt.
- Szép nap ez a birka cipelésére, nem Kübli?
- Minden nap szép a birkacipelésre!
- Szia Hanna! - köszöntem az erdőből kijövő lányak, aki erre összerezzent.
- Öööö. Szia Búza! Hová mész?
- Az arénába. Jössz?
- Aha. Helló Cián! - vakargatta meg a sárkányom állat, mire az boldogan feldorombolt. Hanna visszanézett az erdőbe, ahonnan mintha egy kék szempár nézett volna minket. De először a viharszelőtojás, aztán ez a titkos sárkány.

És így a végére:
Ne keressetek többé a Minden ami ÍNAS-on. A Fúriák Éjszakáján leszek, mivel az előzőt nehéz volt fenntartani. Na pá

15. Rész

Na, végre valahára meghoztam az új részt! De olvassátok csak!

Búza:
Vagyis csak majdnem zuhant rám. Az utolsó pillanatban Cián felfogta az ütést. Amikor felnéztem, az éjfúria rám mosolygott. Odanyújtottam a kezem, ő pedig megszagolta, majd belenyomta az orrát.
- Jó látni téged, Cián. Hiányoztál! - mondtam, mire megnyalt. Elnevettem magam, és gyorsan letöröltem az arcomról a nyálat. Aztán eszembe jutott, hogy lehet, hogy megsebesült.
- Megnézhetem a hátad?
Cián: Persze. - és miután kimásztam a szárnya alól, lefeküdt. Három kicsi szilánk volt belemélyedve a bőrébe, úgyhogy azokat kihúztam. Majd megkértem, hogy nyalja meg a kezem, amit meg is tett. Így az éjfúria nyálat, ami csöpögött a kezemről rákentem a sebeire, majd a nadrágomba töröltem.
Cián: És most várhatjuk, amíg lesznek szívesek kiszabadítani minket.
- Addig felmászhatok a hátadra?
Cián: Aha - mondta, úgyhogy feltornáztam magam rá. Nemsokára hirtelen egy nagy lyuk keletkezett a jégen amin kirepültünk.

*****

Ezután az történt, amit megálmodtam. Csakhogy Scar elment egy másik szigetre, így nem rabolta el Ciánt és Fogatlant. Viszont az őszi szünetnek nagyon gyorsan vége lett. Cián és Zápor hazavitt engem és Ride-ot, és megbeszéltük, hogy ők utána visszamennek Hibbantra. Fluttershy velünk jött, és Ride rettenetes réme is, Cikkcakkocskának hívták, nőstény. Kék pikkelyei és rózsaszín szemei voltak. Amikor hazaértünk, gyorsan leraktak minket Záporék, majd visszafordultak. A mancsaikból lerakták a kézipoggyászainkat és a bőröndjeinket, amiket Johann hajóján találtunk meg. Úgyhogy a kézipoggyászunkba beraktuk a rémeket, majd elindultunk a második emeletre. Az ajtók előtt elbúcsúztunk, majd bekopogtam.
- Szia Astrid! - köszönt Halláb.- Hol voltál?
- Hibbanton. - súgtam oda neki, hogy más se hallja meg. A szeme először elkerekedett, majd utána elvigyorodott.
- Hol van Fluttershy? - kérdezte.
- A kézipoggyászban. Hol vannak Anyáék?
- A Lidlben. Elmeséled mi volt? - bólintottam, majd elkezdtem.
- Az egész úgy kezdődött, hogy a gépnek üzemanyaghiány miatt le kellett szállnia.

*****

- és akkor itt vagyok. - fejeztem be. Halláb gondolkozott, miközben Flutty-t simogatta. A sárkányom nem bírta sokáig a táskábanlétet, elég gyorsan kikéreckedett. Nemsokára az öcsém megszólalt:
- Csinálj blogot!
- Miii? - néztem rá.
- Írd meg, mint fanfiction! Szerintem sok embernek tetszene - és ekkor született meg a Cicafúria. Megcsináltam a blogot, miközben Halláb feltett pár kérdést, amire válaszolgattam. Az utolsó kérdésre viszont már tényleg felkaptam a fejem.
- Atiéknak milyen sárkánya van?
- Atinak kecske, egy prickleboggle. Mériemnek Páfrány, egy szénkarom, Zsófinak Zafír és Párduc, egy cipzárhát. Scar elment egy másik szigetre, szóval neki nem tudom. Hannának pedig nincs sárkánya. - itt valami eszembe jutott. - Hanna nagyon sokat volt az erdőben, és mintha valamit el akart volna titkolni... vagy valakit...
- Mire gyanakszol? - kérdezte.
- Hogy Hannának van sárkánya, de valamiért nem akarja elmondani! Ezt majd egyszer megkérdezem tőle. - gondolkodtam hangosan. Nemsokára anyáék is hazaértek. Ezután nem sok érdekes dolog történt decemberig  azon kívül, hogy nem tudtunk sokáig titkot tartani. A szüleim és Ride családtagjai is tudtak Hibbantról. Igazából ennek volt annyi jó része, hogy sokszor elengedtek minket hétvégén Hablatyékhoz. Sajnos viszont Hanna nem akarta megmondani mit rejteget, így elég unalmasak voltak a napok. Aztán egyszer találtam egy levelet a postaládában.
"Szia Búza!
Arról van szó, hogy el tudnál jönni ide? Van egy kis probléma, és hátha te rájössz mit kell csinálni.
Írok levelet Vikinek és Ride-nak is. Kérlek siess!
III. Hablaty Haddock"
Probléma? Mi? Azonnal futottam Anyához.
- Anyaaa!
- Mi az?
- Mehetek Hibbantra?
- De csak azért, mert péntek van! Vasárnap viszont haza kell jönnöd! - vasárnap lesz december hatodika. Bólintottam, majd kifutottam a házból. Két perc sétára van egy kis "senki földje", úgyhogy odafutottam. Éjfúriahívást hallattam, és nemsokára Cián le is szállt mellettem.
- Szia kislány! - vakargattam meg a fejét. - Flutty hol van?
Fluttershy: Itt vagyok! - ugrott elő a fák közül. - Megyünk Hibbantra.
- Aha. Előremennél szólni Hablatynak, hogy indulunk?
Fluttershy: Persze! - és elrepült. Én egy kis ideig néztem, aztán felültem Ciánra.
Cián: Indulás! - és kilőttünk az égbe. Nemsokára találkoztunk Vikivel és Starral.
Mindenki: Sziasztok! - és elnevettük magunkat.
- Megkaptad Hablaty levelét? - kérdezte Viki.
- Aha
- És mit gondolsz róla?
- Nem tudom. Érdekel mi a probléma. Hátha egy sárkány amit meg lehet szelídíteni... - álmodoztam, mire Cián megütött a fülével. - Aúúú!
Starfire: Egy egytől tízes skálán értékeld a fájdalmadat!
- Nulla. - mondtam.
Starfire: Leszkennelem a tested.
- Ne merészeld!
Starfire: Szekennelés kész.
- Ejjj....
Starfire: Enyhe sérülést érzékelek a fejben.
- Aha, mert agybajt kapok tőled. - néztem rá.
Cián: Hehe.
Starfire: Mi van?
Cián: A szövegelésedbe bele lehet halni.
Starfire: Újraélesztésre is képes vagyok!
Cián: Nehogy hozzám érj, te tuttifrutti csirke!
Starfire: Hé! Hím vagyok! Te agyilag is olyan sötét vagy, mint a pikkelyed?
Cián: Jaj, a kakaskodó. Sajnálom Vikit, hogy ilyen szamáron kell lovagolnia...
És ez egészen addig folytatódott, míg oda nem értünk Hibbantra. Nem volt unalmas az út :)

Élek

Sziasztok!
Iszonyúan sajnálom, hogy már dec. 7-e óta nem volt rész, csakhogy karácsony, meg szilveszter, és semmi időm. megpróbálok minél hamarabb részt hozni.
Istenem de szégyenlem magam... :(