15. Rész

Na, végre valahára meghoztam az új részt! De olvassátok csak!

Búza:
Vagyis csak majdnem zuhant rám. Az utolsó pillanatban Cián felfogta az ütést. Amikor felnéztem, az éjfúria rám mosolygott. Odanyújtottam a kezem, ő pedig megszagolta, majd belenyomta az orrát.
- Jó látni téged, Cián. Hiányoztál! - mondtam, mire megnyalt. Elnevettem magam, és gyorsan letöröltem az arcomról a nyálat. Aztán eszembe jutott, hogy lehet, hogy megsebesült.
- Megnézhetem a hátad?
Cián: Persze. - és miután kimásztam a szárnya alól, lefeküdt. Három kicsi szilánk volt belemélyedve a bőrébe, úgyhogy azokat kihúztam. Majd megkértem, hogy nyalja meg a kezem, amit meg is tett. Így az éjfúria nyálat, ami csöpögött a kezemről rákentem a sebeire, majd a nadrágomba töröltem.
Cián: És most várhatjuk, amíg lesznek szívesek kiszabadítani minket.
- Addig felmászhatok a hátadra?
Cián: Aha - mondta, úgyhogy feltornáztam magam rá. Nemsokára hirtelen egy nagy lyuk keletkezett a jégen amin kirepültünk.

*****

Ezután az történt, amit megálmodtam. Csakhogy Scar elment egy másik szigetre, így nem rabolta el Ciánt és Fogatlant. Viszont az őszi szünetnek nagyon gyorsan vége lett. Cián és Zápor hazavitt engem és Ride-ot, és megbeszéltük, hogy ők utána visszamennek Hibbantra. Fluttershy velünk jött, és Ride rettenetes réme is, Cikkcakkocskának hívták, nőstény. Kék pikkelyei és rózsaszín szemei voltak. Amikor hazaértünk, gyorsan leraktak minket Záporék, majd visszafordultak. A mancsaikból lerakták a kézipoggyászainkat és a bőröndjeinket, amiket Johann hajóján találtunk meg. Úgyhogy a kézipoggyászunkba beraktuk a rémeket, majd elindultunk a második emeletre. Az ajtók előtt elbúcsúztunk, majd bekopogtam.
- Szia Astrid! - köszönt Halláb.- Hol voltál?
- Hibbanton. - súgtam oda neki, hogy más se hallja meg. A szeme először elkerekedett, majd utána elvigyorodott.
- Hol van Fluttershy? - kérdezte.
- A kézipoggyászban. Hol vannak Anyáék?
- A Lidlben. Elmeséled mi volt? - bólintottam, majd elkezdtem.
- Az egész úgy kezdődött, hogy a gépnek üzemanyaghiány miatt le kellett szállnia.

*****

- és akkor itt vagyok. - fejeztem be. Halláb gondolkozott, miközben Flutty-t simogatta. A sárkányom nem bírta sokáig a táskábanlétet, elég gyorsan kikéreckedett. Nemsokára az öcsém megszólalt:
- Csinálj blogot!
- Miii? - néztem rá.
- Írd meg, mint fanfiction! Szerintem sok embernek tetszene - és ekkor született meg a Cicafúria. Megcsináltam a blogot, miközben Halláb feltett pár kérdést, amire válaszolgattam. Az utolsó kérdésre viszont már tényleg felkaptam a fejem.
- Atiéknak milyen sárkánya van?
- Atinak kecske, egy prickleboggle. Mériemnek Páfrány, egy szénkarom, Zsófinak Zafír és Párduc, egy cipzárhát. Scar elment egy másik szigetre, szóval neki nem tudom. Hannának pedig nincs sárkánya. - itt valami eszembe jutott. - Hanna nagyon sokat volt az erdőben, és mintha valamit el akart volna titkolni... vagy valakit...
- Mire gyanakszol? - kérdezte.
- Hogy Hannának van sárkánya, de valamiért nem akarja elmondani! Ezt majd egyszer megkérdezem tőle. - gondolkodtam hangosan. Nemsokára anyáék is hazaértek. Ezután nem sok érdekes dolog történt decemberig  azon kívül, hogy nem tudtunk sokáig titkot tartani. A szüleim és Ride családtagjai is tudtak Hibbantról. Igazából ennek volt annyi jó része, hogy sokszor elengedtek minket hétvégén Hablatyékhoz. Sajnos viszont Hanna nem akarta megmondani mit rejteget, így elég unalmasak voltak a napok. Aztán egyszer találtam egy levelet a postaládában.
"Szia Búza!
Arról van szó, hogy el tudnál jönni ide? Van egy kis probléma, és hátha te rájössz mit kell csinálni.
Írok levelet Vikinek és Ride-nak is. Kérlek siess!
III. Hablaty Haddock"
Probléma? Mi? Azonnal futottam Anyához.
- Anyaaa!
- Mi az?
- Mehetek Hibbantra?
- De csak azért, mert péntek van! Vasárnap viszont haza kell jönnöd! - vasárnap lesz december hatodika. Bólintottam, majd kifutottam a házból. Két perc sétára van egy kis "senki földje", úgyhogy odafutottam. Éjfúriahívást hallattam, és nemsokára Cián le is szállt mellettem.
- Szia kislány! - vakargattam meg a fejét. - Flutty hol van?
Fluttershy: Itt vagyok! - ugrott elő a fák közül. - Megyünk Hibbantra.
- Aha. Előremennél szólni Hablatynak, hogy indulunk?
Fluttershy: Persze! - és elrepült. Én egy kis ideig néztem, aztán felültem Ciánra.
Cián: Indulás! - és kilőttünk az égbe. Nemsokára találkoztunk Vikivel és Starral.
Mindenki: Sziasztok! - és elnevettük magunkat.
- Megkaptad Hablaty levelét? - kérdezte Viki.
- Aha
- És mit gondolsz róla?
- Nem tudom. Érdekel mi a probléma. Hátha egy sárkány amit meg lehet szelídíteni... - álmodoztam, mire Cián megütött a fülével. - Aúúú!
Starfire: Egy egytől tízes skálán értékeld a fájdalmadat!
- Nulla. - mondtam.
Starfire: Leszkennelem a tested.
- Ne merészeld!
Starfire: Szekennelés kész.
- Ejjj....
Starfire: Enyhe sérülést érzékelek a fejben.
- Aha, mert agybajt kapok tőled. - néztem rá.
Cián: Hehe.
Starfire: Mi van?
Cián: A szövegelésedbe bele lehet halni.
Starfire: Újraélesztésre is képes vagyok!
Cián: Nehogy hozzám érj, te tuttifrutti csirke!
Starfire: Hé! Hím vagyok! Te agyilag is olyan sötét vagy, mint a pikkelyed?
Cián: Jaj, a kakaskodó. Sajnálom Vikit, hogy ilyen szamáron kell lovagolnia...
És ez egészen addig folytatódott, míg oda nem értünk Hibbantra. Nem volt unalmas az út :)