16. Rész

Cián:
Mire odaértünk Hibbantra, teljesen ki voltam Starfire-től. Egész úton veszekedtünk, és Búzáék meg nevettek rajtunk. Észre sem vettem, de amikor leszálltunk a Nagyterem előtt, már sötét volt. Senki sem járkált a szigeten, mindenki aludt.
- Hol aludhatnánk? - gondolkodott Búza hangosan.
- Gyertek hozzánk! - mondta Viki, és elindult a háza felé (gondolom), Star pedig utána. A gazdám rám nézett.
- Mit gondolsz cián?  - kérdezte, én pedig a fejemmel Vikiék felé böktem. - Akkor menjünk. - És elindultunk utánuk. Meg kell vallani, telt ház volt. Amikor beléptünk, Fluttershy ugrott Búzára, és összenyalta. Körbenéztem. Volt ott összesen hét sárkány (velem együtt). Név szerint: Vadóc, Gyümi, Cukorka, Koda, Starfire, Flutty meg én. A lányok elmentek aludni az emeletre. Már én is épp aludni akartam, amikor Vadóc megszólalt:
- Hé! Cián! - mire felnéztem. Vadóc egy fojtó halál volt, vagyis szörnyen hosszú farokkal rendelkezett. A farka épp tojás alakban fel volt tekeredve.
- Igen?
- Tudod miért jöttetek ide?
- Egy levelet kapott a gazdám Hablatytól, hogy valamilyen probléma van.
- Itt van nálam a probléma - mondta és letekerte a farkát. Alatta egy kék viharszelő tojás volt.
- Mi van vele?
- Zápor apja beledobta a tengerbe, miközben azt mondta "Olyan leszel, mint a nővéred!". Áramlat nagyi mentette ki, és idehozta.
- Akkor Zápor kistestvére lenne?
- Igen. - bólintott, aztán felkapta a fejét. - A lányok felkeltek!
- Vadóc? Cián? Mi folyik itt? - kérdezte Viki. - És mi az a tojás?

Búza:
A két sárkány nézte, ahogy lemegyünk a lépcsőn. Leguggoltunk a tojás mellé. Kék színű volt, és viharszelő fajba tartozott. Megsimogattam a tojást, és nagyon furcsa dolog történt. A tojás kifehéredett! Ránéztem a többiekre, de ők is meg voltak lepődve.
- Szerintem hagyjuk ezt a tojást, és menjünk aludni.  - mondtam, és felmentem. Ezután egyszerű volt aludni.

** álom **

A hóviharban álltam. Mentem pár lépést, és a lábam beleütközött valamibe. Lenéztem és megláttam a fehér tojást. Úgy éreztem, hogy hozzám tartozik, úgyhogy leguggoltam mellé. Aztán meghallottam egy hangot. Egy óriási fehér sárkány szállt le mellém. Egy fehér éjfúria! Ráadásul ötször akkora, mint Fogatlan. A hátáról egy fiú ugrott le, és megszólalt:
- Szia! Hogy hívnak?
- Öööö. Búza. Téged?
- John. Ő pedig Jázmin. - mutatott az éjfúriára.
- És mit kerestek itt?
- Téged? - erre elkerekedett a szemem.
- Engem? De miért?
- Mert őrző vagy.
- Ééés az mit jelent?
- Hogy te és a kiválasztott sárkány több száz évig fogtok élni, és békét hoztok a világra.
- Milyen egy kiválasztott sárkány?
- Kék a szeme, fehér a pikkelye, és egy nap alatt megnő teljes méretére. - válaszolta John. Ekkor eszembe jutott a tojás.
- Ő lenne a kiválasztott...
- Van nyakláncod? - kérdezte hirtelen.
- Van. - és előhúztam a pólóm alul. Egy világrémét ábrázoló medál volt rajta.
- Ez egy őrző medálja. Honnan szerezted? - kérdezte John.
- Hát nem a Duna Plázában...
- ???
- Családi örökség. Egész pontosan a dédmamám végrendeletében volt, hogy én kapjam meg.
- És milyen volt a dédmamád?
- Nagyon szerette a sárkányokat. Mindig azt mesélte, hogy ez a nyaklánc addig öröklődni, amíg valaki - ekkor megakadt a nyelvem - Amíg valaki őrző nem lesz.
- Bizony. - bólintott John. - Viszont már mennem kell. Viszlát Búza! - mondta, és felült Jázmin hátára.
- Viszlát John! - integettem neki, miközben elrepült.

** álom vége **

Amikor felkeltem még sötét volt. Kiszálltam az ágyból, és körülnéztem. Viki a másik ágyon aludt még, úgyhogy inkább lementem a lépcsőn. Odalent a sárkányok négy kupacban aludtak. Cukorka és Fluttershy egymás hegyén-hátán. Vadóc a farkával húzta magához a tojást és Kodát (bébi homokszellem). Gyümi (gyümölcsvámpír) fejjel lefelé lógott a plafonról. Aztán megláttam Ciánt, és elmosolyodtam. Cián és Starfire egymás mellett feküdtek teljes békében. A sárkányok között kisétáltam a házból. Majdnem becsuktam az ajtót, amikor egy éjfúria megállította. Kitártam az ajtót, hogy a sárkányom kijöhessen, de után tényleg becsuktam. Cián rámnézett, aztán fogatlan szájával ásított egy nagyot.
- Neked is jó reggelt! - nevettem. És mintha csak a szavaimat akarná bizonyítani, a nap lassan felkelt a látóhatáron, és szépen megvilágította Hibbantot. Gyönyörű látvány volt, azt meg kellett vallani. Nemsokára elkezdtek felkelni a falusiak, én pedig Ciánnal elindultam az arénához őtközben pedig köszöntem azoknak, akiket ismertem:
- Szia Bélhangos!
- Helló Búza! - köszönt vissza a kovács.
- Jó reggelt Néma Swen!
- Már akinek jó... - motyogta az orra alatt.
- Szép nap ez a birka cipelésére, nem Kübli?
- Minden nap szép a birkacipelésre!
- Szia Hanna! - köszöntem az erdőből kijövő lányak, aki erre összerezzent.
- Öööö. Szia Búza! Hová mész?
- Az arénába. Jössz?
- Aha. Helló Cián! - vakargatta meg a sárkányom állat, mire az boldogan feldorombolt. Hanna visszanézett az erdőbe, ahonnan mintha egy kék szempár nézett volna minket. De először a viharszelőtojás, aztán ez a titkos sárkány.

És így a végére:
Ne keressetek többé a Minden ami ÍNAS-on. A Fúriák Éjszakáján leszek, mivel az előzőt nehéz volt fenntartani. Na pá