11. Rész

Búza:
Arra ébredtem, hogy a rettenetes rémem a padomon dalol.
Fluttershy: Csupa apróság, amiért élni jó.
                A pozitív energia tapintható.
                Örömmel élem át, ettől vagyok boldog!
                Feldobnak engem a szimpla dolgok!
Link, mivel videót ehhez nem találtam
-Neked is jó reggelt Fluttershy.-dörzsöltem meg a szemem, mire elhallgatott.-Szépen énekelsz. De honnan ismered ezt a dalt?
Fluttershy: Nézelődtem azon a videós honlapon...
-YouTube.
Fluttershy: Az. És akkor találtam pár olyan videófeltöltőt...
-YouTuber-t.
Fluttershy: YouTuber-t, aki olyan videókat csinál, amiben benne van valaki a szigetről.
-Te mennyit aludtál?
Fluttershy: Egy-két órácskát talán... kevés?
-Ha te kipihented magad.-legyintettem. És ekkor beugrott, hogy:
- Ma megyünk Írországba! - sikítottam örömömben. Erre a sárkányom felreppent a polc tetejére, Anya pedig benyitott:
- Csendesen, felébreszted az öcséidet! Meg át is öltözhetnél, ha már ébren vagy. Nem tudom mikor akarnak Zitáék indulni.
- Oké - mondtam, és odadobtam Fluttynak egy labdát, hogy ellegyen vele miközben átöltözök. Utána intéztem egy kérdést az én kis postasárkányomhoz:
- És melyik Youtube felhasználók tetszettek?
- Igazából négy jött be igazán.
- ?
- Halász Astrid.
- Az vagyok én xD.
- Akkor tök jó dalokat ismersz.
Köszi.
- Megy a HTTYD Fogatlan Sárkány chatje. Oké, hogy csak kitalálta, de attól még...
-  Sárkányisztikus :)
- Azonkívül az a Nina Kuhar Spoof-jai. Írtó jót röhögtem rajtuk!
- És mi az a maradék egy?
- Arra azért találtam rá, mert felismertem Star-t.
- Starfire-t ??
- Aha. Miért? - és félrebillentett fejjel nézett rám, aki körbe-körbe ugráltam a szobában.
-Starfire létezik! Starfire létezik!
- És a gazdája az a Viktória - ezzel csak ártott magának.
- Találkozni fogok Vikivel íííí! - szerencse, hogy Flutty még fenn volt a szekrény tetején, mivel Anya bejött. Megint.
- Astrid, nem megmondtam, hogy maradj csendben! - én behúztam a nyakam.
- Bocsi Anyu.
- Na mindegy. - legyintett - Gyere reggelizni.
- Oké - és mentem utána. Megreggeliztem, és szerencsére nem kellett sokat várnom, mivel reggeli után még pár dolgot csináltam, aztán Ride, Zita és az apjuk kopogott az ajtón, hogy indulhatunk. Még elmentünk Ludmilláért, utána pedig a reptérre. Közben pedig itt-ott láttam egy rózsaszín pöttyöt, egy világoskék szemet vagy egy sárga testet az ablakból. Tudom, hogy Fluttershy követett minket. Nem semmi a kislány, még egy rettenetes rémhez képest sem. Én meg miközben Ride-al beszélgettem, belül tiszta ideg voltam , hogy mikor szúrja ki valaki Flutty-t. De úgy látszik Odin megkegyelmezett nekünk, mivel senki nem vette észre a kis tűzokádót. Bár még sosem láttam tüzet okádni, szerencsére.

Cián:
- Még mindig nem jött vissza a kis rettenetes rém. - gondolkodtam hangosan. Nem messze voltunk a jéghegytől, én és a barátnőm.Ő a nemrég halászott halakból evett, én pedig fel-alá járkáltam.
- Túl ideges vagy - nézett rám a viharszelő - Baj van?
- Nincs - legyintettem, de nem hitte el.
- Hé, nekem elmondhatod. - vizslatta az arcom.
- Ezt úgy mondod, mint Áramlat nagyi.
- Meglehet - vigyorgott - Na, mondd már el - jött mellém, és elkezdett bökdösni.
- Bocsi, nem lehet. - ráztam a fejem. És ekkor eszembe jutott valami.
- Te meg hová mész? - nézett Zápor távolodó alakom felé.
- Elmegyek a rettenetes rém után! - kiáltottam vissza. Szerencsére nem jött utánam. Zavaró tényezőnek a Hibbant felett elrepülés után kicsivel majdnem összeütköztem egy sárkánylovassal. Úgy volt, hogy repültem az erőmet tartalékolva, amikor meghallottam egy egyre erősödő hangot:
"Feels like I'm walking on air,
Feels like I'm flying,
Feels like I'm walking on air,
Feels like I'm... Starfire ááállj!

Na igen, akkor kis híján nekimentem egy zöld-piros siklónak. Hallottam, hogy a hátán ülő lány megszólal:
- Az nem egy éjfúria? Star, kövesd! - ekkor begyorsítottam, és fajtámat átkozva lehagytam őket. Az út ezután nyugodt volt, viszont egyszer csak elfogott egy érzés, hogy tovább nem mehetek. De megráztam a fejem, és előrelöktem magam a levegőben. Innentől az egész kész rémálom volt. Óriási fehér valamik jöttek szembe/hátulról kezdtek üldözni. Azóta megtudtam, hogy ezek repülőgépek voltak és teljesen ártalmatlanok, ha kikerülöm őket. De akkor még nem tudtam, úgyhogy szörnyen meg voltam ijedve. De végül megnyugodtam, és elkezdtem énekelni.
"On top of the world,
On top of it all,
Trying to feel invincible"

És akkor közeledő fehér izén megláttam a rettenetes rémet.
- Szia Cián! Köszönt rám miután leszálltam  mellé - Búza elnevezett Fluttershy-nak.
- Akkor szia Fluttershy! Búza hol van?
- A repülőgépben, valahol errefelé!
- Köszi! - mondtam, és elmentem megkeresni.

Bocsi ha néha kicsit zavaros, remélem elég jó lett. Szeretnétek tesztet? Azt talán tudok adni. És amúgy köszönöm akik kommentelnek! Mert három dolgot szeretnék elérni:
1. Hogy tetszen nektek a Cicafúria
2. Sok feliratkozó
3. Kommentek! A véleményetek érdekel

Kis mondanivaló+10. Rész

Odinra, ez már a tizedik rész!? Higgyétek el, ez nekem sokat jelent! Mindjárt kapjátok a részt, csak még van egy kicsi mondanivalóm:
-Ha valaki benne akar lenni a történetben, nyugodtan szóljon bármikor! Sosem lesz olyan hogy nem jön jól az új szereplő :)
-Komiba véleményt kérek!

Búza:
- Juhú! Megyünk Írországba! - ugráltam körbe-körbe RidingLove körül. Ő meg nevetett rajtam, de úgy éreztem, semmi nem törheti le a kedvem.
- Mentem pakolni! - futottam be a szobámba. Pakolás közben hallottam, hogy Ride kimegy, és becsukja maga után az ajtót. Csak az volt az érdekes, hogy hangosan gondolkoztam, mit rakjak el, meg hogy folyton eszembe jutott még egy valami hiperfontos. Kb. ez volt amit mondtam:
- Könyvek pipa, Fogatlan plüss pipa, INAS vonalzó... várjunk, azt minek? Na mindegy... pipa, jegyzetfüzet pipa, rotring pipa, ruhák pipa, telefon pipa, töltő pipa... minden megvan. -mosolyodtam el, és bepakoltam a kézipoggyászomba és a bőröndbe. De a telómat még előkaptam, és chaten írtam Ride-nak:
Astrid: Ride, vagy?
RidingLove: Vagyok :) Zitáék bekapcsolódhatnak?
Astrid: Aha. (Ehhez tudni kell, hogy Dragon Zita Ride nővére. Az ő BFF-e pedig Ludmilla)
Zita: Helló!
Ludmilla: Sziasztok!
Astrid: Hi! Hányan is megyünk Írbe?
Ludmilla: Asszem csak mi négyen.
Zita: Bizony!
RidingLove: El sem hiszem, hogy elengednek!
Astrid: Engem is csak Zita meg Ludmilla miatt mondták, hogy mehetek.
Zita: Még szerencse, hogy itt vannak az erős nagyok!
Ludmilla: Meg hogy szépek.
Astrid: Meg hogy szerények xD.
RidingLove: Az egyszer biztos. xD Holnap indulunk?
Zita: A gépünk indul holnap, mi csak felszállunk rá.
RidingLove: Ezt igennek veszem.
- Astrid gyere! - hallottam meg, hogy Anya kiabál, úgyhogy gyorsan egy mondatot begépeltem még:
Astrid: Mennem kell Gézára vigyázni, pá!
Zita: Pá!
Ludmilla: Pá!
RidingLove: Pá!
Az én családom öttagú. Anya, Apa, jómagam, és két öcsém. Az idősebbik Halláb, tízéves. A fiatalabbik Géza, másfél éves. Ezért néha az a (RidingLove szerint) megtiszteltetés ér, hogy vigyázhatok, nehogy véletlenül ártson magának.
- Gézára kell vigyáznod! - mondta Anya.
- Hol van? - kérdeztem, mert na, nagy a lakásunk.
- Az egyik hálószobában! - oké, akkor körülnézek. És ott volt Halláb szobájában, de úgy, hogy egyszerűen nem hittem a szememnek. A kisöcsém egy igazi rettenetes rém farkát fogta! Szegény kissárkány szörnyen meg volt ijedve, ezért megfogtam egy plüsskutyát, és letérdeltem Gézához.
- Csere? - nyújtottam felé. Megnézte, és elvette. Ennek köszönhetően ki tudtam szabadítani a rémet. Leraktam a szőnyegre, és megsimogattam. Így jobban meg tudtam nézni. Citromsárga pikkelyei voltak. Eddig csukva volt a szeme, de most kinyitotta. Sárga helyett világoskék szeme volt, és a hátsó lába fölött volt mindkét oldalon egy rózsaszín folt. "Mintha szépségjegye lenne, mint az Én Kicsi Pónim-ban." gondoltam. És ekkor eszembe jutott, hogy nem tudom ez a sárkány meg van-e szelídítve.
- Hé kicsike - szóltam hozzá, és odanyújtottam a kezem. A rettenetes rém megszagolta a kezem majd belerakta az orrát. És már tudtam is mi lesz a neve.
- Fluttershy lesz a neved. Mit szólsz? - kérdeztem, mire boldogan felrikkantott.
- Ne, csönd! - mondtam, de már késő volt. Lépteket hallottam, úgyhogy fogtam a kis rémet és amilyen gyorsan csak lehetett, bedugtam jó mélyen az ágy alá. Persze nyavalygott, de szerencsére nem mászott ki.
- Ez mi volt? - kérdezte a belépő Halláb.
- Mire gondolsz? - érdekes pofát vághattam.
- Hát ez a sárkányhang.
- Ja, hogy az! Én! - mert most mit mondjak?
- Te ? - hitetlenkedett, és mögém nézett.
- Miért, nem gondoltad?
- Nem. De ok, csak azt hittem ő volt. - mutatott Fluttershy-ra, aki ezt észrevéve elkezdett morogni.
- Fluttershy, ő barát! - mondtam. Mindkét öcsém kb most fogta fel, hogy mit látnak.
- Gaga! - mondta Géza. Nála ez a dragon-t akarja jelenteni.
- Egy igazi rettenetes rém! - mondta Halláb.
- Halláb, bemutatom Fluttershy-t. Fluttershy, ő az öcsém Halláb, ez a kicsi meg Géza. Halláb, szerintem te most menj ki innen, és senkinek ne szólj Flutty-ról. Megbízhatok benned? - néztem rá. Megértette, hogy ez számomra nagyon fontos.
- Oké, de ha megtalálod Hibbant- szigetet, szólj!
- Értettem! - vágtam magam haptákba, miközben kiment.
- Leszel az üzenősárkányom Flutty? - kérdeztem. És az volt az érdekes, hogy értettem mire gondol. Nem vagyok gondolatolvasó, nehogy azt higgyétek! Egyszerűen az arckifejezéséből rá tudok jönni.
Fluttershy: Leszek. Hoztam üzenetet.
- Mit? - kerekedett el a szemem.
Fluttershy: Valami Cián nevű sárkány üzeni, hogy szerinte létezik Búza/Astrid.
- Harapj meg, hogy nem álmodom!
Fluttershy: Biztos? Nem akarok ártani Neked. Aúúú!
- Géza! Hagyd békén!
- Gaga!
- Tudom, hogy sárkány, de attól még nem kell megcsapkodni! Hé, engem se kell! Na jó, ez eléggé fájt, nem kell megharapnod Flutty.
Fluttershy: Huh.
- Amúgy milyen nemű vagy?
Fluttershy: Nőstény. Amúgy honnan tudta a fajom? Mármint Halláb.
- Hú, ez hosszú történet lesz.
Fluttershy: Van időm :)
- Figyi, inkább megmutatom. - és én átrohantam Ride-hoz elkunyerálni a tabletét. Kicsit gyanakvóan nézett rám, de odaadta. Úgyhogy miközben én Gézára vigyáztam, vacsoráztam, aludtam, Flutty megnézte az INAS 1-et, INAS 2-t, a Hős 6-ost, meg az Én Kicsi Pónim Rainbow Rocks-t. Hogy mikor aludt, azt nem tudom.

9. Rész

Búza:
- Astrid, kelj fel! - hallottam, és felugrottam. Mit keres Astrid a házamban?
- Végre ébren vagy! Gépezünk?
- ? - és körbenéztem. A szobámban voltam, és ez megrémisztett. Az asztalon lámpa, a polcon sárkányfigurák, a falon pedig egy éjfúria rajza. Feltápászkodtam, és odamentem a rajzhoz. Egy kis felirat volt rajta: "Álomsárkányom, Cián".
- Hát csak álom lett volna? - motyogta. De a hang tulajdonosa, egész pontosan az öcsém elém ugrott.
- Na?
- Kezd el, én is mindjárt megyek.
- Oké. - és már ment is ki a számítógép elé a nappaliba. Én még mindig nem hittem el. Ez az egész csak álom volt? Minden? Zápor, Páfrány, még Cián is? Annyi kérdésem volt, hogy inkább átöltöztem és kimentem Halláb háta mögé.
- Mit játszol?
- School of Dragons. És kiszúrtam a szomszédot.
- Tényleg. - mondtam. Egy zöld gronkel körözött Halláb éjfekete morajszarvja, Shadow (Árnyék) körül. Felismertem Greeny-t, a viking fölé pedig oda volt írva a neve: DragonRidingLove.
- Átmegyek, és akkor hárman egyszerre játszhatunk, ok? - kérdeztem.
- Aha - mondta az öcsém. Úgyhogy fogtam magam, futottam a bejárati ajtóhoz, és egy "Ha anyáék keresnek, ott vagyok Ride-éknál"-al kirontottam a folyosóra, mivel mi emeletes házban lakunk. Bekopogtam a legközelebbi ajtón. Ride nővére nyitott ajtót.
- Szia Astrid! - hú de elszoktam ettől a névtől! - Ride-hoz jöttél?
- Igen.
- Szia! - köszönt RidingLove. A számítógépük előtt ült, és tényleg Shadow körül körözött.
- Használhatom a tabletet SoD-ozásra?
- Persze, mindjárt előkerítem. - és bement a szobájába. Én meg utána. A szobájában lovak és INAS-os sárkányok képei voltak. Egy kis üvegtárolóban apró lószobrok voltak. Ezt mindig láttam, de most megakadt a szemem egy kis pej lovon. Egész pontosan a névtábláján, amin ez állt: "Zápor".
- Jé, Zápor - mondtam akaratlanul.
- Lovastáboros ló. Kanca. Ha lenne egy sárkányom, tuti ez lenne a neve - hát, mondhatni igen letört lettem. Tényleg csak álmodtam. Ezt a barátnőm is észrevehette, mivel a tablet megtalálása után rám szólt.
- Hé Astrid! Úgy állsz ott, mint aki összeveszett Aurórával! - ránéztem és elmosolyodtam. (Ennek értéséhez annyit kell tudni, hogy:
1. Ha egy világréme leokád, nem tudsz mozogni.
2. Egyikünk se kedveli a világrémét.
3. Kivéve Aurórát, akit imádunk.)
- Nem, csak elgondolkodtam.
- Majd elgondolkozol a SoD-ban. Na, gyere már! - és visszarángatott a nappaliba. Én meg beletörődtem a sorsomba, de valami még akkor is azt súgta nekem, hogy Cián igenis létezik. De most inkább játszok, aztán bizonyítok!

Cián:
- Kelj már fel, te éjfúria!!!
- Mi? Ki? Hogyan? - kaptam fel a fejem.
- Huh, még szerencse, hogy felébredtél. - mondta a mellettem ülő Zápor.
- Zápor... - próbáltam megkérdezni, hogy mit keresek itt.
- Mi? Esik az eső? - kérdezte és odament a barlangom bejáratához. Körbenézett, és visszajött.
- Nem is záporozik. Baj van? - kérdezte.
- Nincs, csak... - leeresztettem a fejem - szép álmom volt. És megzavartál te pikkelyes bagoly. - vigyorodtam el a végére. Erre a barátnőm szája megindult, és meg se állt amíg nem ért el a füléig.
- Ó, te most kihívsz engem? :)
- Valami olyasmi. Miért, félsz, hogy legyőzlek?
- Ja, hú de félek. Na gyere és harcolj, te mihaszna hüllő! - és kiröppent a barlangól, én pedig utána. És elkezdtem fenyegetni:
- Én vagyok a villám és a halál istentelen ivadéka! Engem nem tudsz legyőzni!
- De, ha továbbra is egy gronkel sebességével repülsz, te sötét!
- Gnúvad mondja fanyesőnek, hogy nagyra nőtt! - és egy zuhanórepüléssel lehagytam.
- Kerülj csak a karmaim közé! - kiabálta a hátam mögül. Csak hogy kicsit szenvednie kelljen, kicsi lyukakon repültem át, amiken egy viharszelő nem fér át. Ebben a stratégiában csak annyi a bökkenő, hogy a barátnőm fióka kora óta itt él, így csak nagyon kicsit maradt le. És egyszer csak előttem tűnt fel, és én meg véletlenül nekirepültem, aminek következményeként mindketten zuhanni kezdtünk. De egyszer csak elkapott engem egy, Záport pedig kettő forrkatlan. Felnéztem, és meglepődtem.
- Csókolom, Áramlat nagyi! Hogyhogy itt tetszik lenni? - köszöntem az idős sárkányra.
- Nem is tudtad, éjcsillag? Kisunokám születik! - mosolyodott el. Áramlat nagyi öreg forrkatlan néni, de nagyon kedves és segítőkész, úgyhogy mindenki a nagymamájának érzi. De igazi unokája nem volt, és ezért jött ide. Mivel igazából Hónaaljnyalin él, és egy ilyen öreg sárkány számára nagyon hosszú és fárasztó tud lenni mind az úszás, mind a repülés. Amint Áramlat nagyi lerakott, és a barátnőm is földet ért, megígértük, hogy jobban vigyázunk, és folytattuk a játékot. Estig játszottunk.

Külső szemszög:
A világ két különböző pontján, a Skócia környékén lévő egyik szigeten és Magyarországon egy-egy lány ment az otthona erkélyére. Egy éjfúria és egy ember. Cián és Búza. Mindketten egyedül érezték magukat, és tudták, hogy a másik társaságára lenne szükségük. És egyszer csak mindketten elkezdtek énekelni:
Some legends are told
Some turn to dust and to gold
But you will remember me
Remember me for centuries
And just one mistake
Is all it will take
Go down in history
Remember me for centuries
dal itt

8. Rész

Búza:
Éppen újdonsült szomszédommal RidingLove-val beszélgettem, amikor Attila, Zsófi unokatestvére futott felénk, egy fehér és a szarvain sötétbarna prickleboggle-el a háta mögött.
- Nem láttátok Scar-t? - kérdezte.
- Nem - válaszoltuk kórusban, majd a barátnőm hozzátette:
- A sárkányod  ugye csak a fajtája miatt lehet kint. - de ezt kijelentve.
- Ööö, gondolom. De biztos nem láttátok?
- Biztos.
- Ó a francba - és felugrott a sárkányára - Kecske, fel!
- Az Ati volt? - sétált mellénk Zsófi.
- Aha. Láttad már a prickleboggle-jét? - kérdeztem tőle, mire bólintott.
- Néma Siven bárányai között feküdt, és ő kecskének nézte. Az unokatestvérem bement és megszelídítette.
- Rossz lehet ilyen rokonsággal - fordultam felé.
- Az is! Otthon annyit káromkodik, hogy arra nincsen szó. Még mindig Scar-t keresi?
- Igen. Miért?- mondtuk egyszerre.
- Emlékeztek, miket csinált Nyápic-szigeten?
- Azt hirdette, hogy megszelídít egy.... - és itt abbahagytam - ugye nem azt akarod mondani, hogy van neki egy...
- Suttogó halálja - rettent meg Ride. És ekkor meghallottunk egy kiáltást, amire elkezdtünk futni az aréna felé.
- Búza, ez mi? - futott mellém Zsófi.
- Éjfúria hívóhangja, de ötletem sincs miért! Az arénában vannak Fogatlanék, úgyhogy oda kell mennünk! - oda is értünk. Astrid ott állt a bejárat előtt, láthatóan ránk várt.
- Cián és Fogatlan eltűnt! - mondta, mire lefagytam. De gyorsan feleszméltem és berohantam Hablaty mellé, aki egy lyuk mellett térdelt. Felnézett rám és kimondta legnagyobb rémálmomat:
- Ez egy suttogó halál ürege. - és eddig bírtam... Lerogytam, Huligánhoz nem méltóan elkezdtem sírni. Az lehetetlen! Nem! Cián akár magától ment le, akár valami levitte, szörnyen veszélyes!
- Nee...- nyögtem, Hablaty pedig a vállamra tette a kezét. Ránéztem és megpróbáltam teljesen abbahagyni a zokogást, de csak annyira sikerült, hogy már csak hüppögtem.
- Meg fogjuk őket keresni, de előbb alszunk. - igaza volt. Észre sem vettem, mennyire eltelt az idő, hiszen már napnyugta volt. Kitöröltem az utolsó könnycseppeket a szememből és feltápászkodtam. A törzsfő pedig kiadta az utasítást:
- Mindenki vigye haza a sárkányát! Most már tudjuk, miért voltak idegesek. Ha ez tényleg egy suttogó halál, és magától vájta át a sárkánysuli alját, jobb, ha velünk lesznek - majd úgy, hogy csak én és Astrid hallja, hozzátette - Fogatlan nélkül egyikünk sincs biztonságban.- majd kiment az arénából, hogy értesítsen mindenkit. Mi Astriddal egymásra néztünk, majd mi is elmentünk Hablatynak segíteni.

Cián:
- Jól van?
- Igen, csak fel kéne ébrednie. Cián!
- Hagyj már békén Fogatlan... - motyogtam, de ő nem tágított. Addig bökdösött, amíg kinyitottam a szemem, és körülnéztem. És azonnal halálra rémültem.
- Gyászdal? - sikítva ugrottam a sarokba. És csak most vettem észre még egy dolgot. - Dutyiban vagyunk!
- Cián, mindjárt megsüketülök! Ne legyél ennyire vészmadár! - füstölgött az alfa.
- Adagio-tól (ejtsd Ádádzsó) pedig nem kell félni. Csakis halat eszik
- Ja, ok. - nyugodtam meg, és jobban szemügyre vettem zárkatársunkat. Olyan volt, mint egy normális gyászdal, csak az ő szeme vérvörös volt.
- Szia, én Adagio vagyok. Téged hogy hívnak? - kérdezte. Ezek szerint barátságos is.
- Cián a nevem. Bocsánat a sikításért, csak kiskoromban volt egy kellemetlen tapasztalatom  egy gyászdalfalkával.
- Falkával? - nézett furcsán Fogatlan. - Én úgy tudtam, a gyászdalok magányosan élnek.
- A hímek élnek magányosan, a nőstények falkában. Ettől változik az énekünk. Mi, nőstények többes számban dalolunk.
- Ééés... fogsz énekelni? - kérdeztem félve.
- Igen. De tudok úgy is, hogy rátok ne hasson. - mosolyodott el.
- Juppí! - kiáltottam.
- Jön! - mondta Fogatlan, mire azonnal elhallgattam. És tényleg, a suttogó halál bekúszott a zárka elé. Adagio azonnal elkezdett énekelni gúnyosa:
"Ó ugye, téged nem rettent el a bukás?
Tudod már azt, hogy nem szégyen a futás.
Harcolj! Ha győzni akarsz!
Kemény a csata, sárkányok között."
Amikor Halloween megrázta a fejét, új dalba kezdett, ezúttal hangosabban és egy számomra ismeretlen nyelven:
"We've got the music,
makes you move it.
Got the song
that makes you lose it
We say jump, you say how high?
Put your wings up to the sky."
Erre suttogó halál elkezdte a fejét verni a zárkánk ajtajába, hogy odajusson Adagio-hoz, amikor egy fiúhang bekiáltott.
- Halloween! - mire az ajtócsapkodást abbahagyva a sárkány felfigyelt és válaszolt.
- Itt vagyok gazdám? - amit ugye ő nem érthetett, de így is rájött honnan jön a hang. A zárka elé érkezett fiúnak barna haja volt és egy hosszú vágás az arcán. Adagio abbahagyta az éneklést és elkezdett morogni. Én és Fogatlan követtük a példáját.
- Ugyan már. - nevette el magát a fiú - Csak nem hiszitek, hogy megijedek ennyitől? - nem hittem, úgyhogy lőttem felé egy plazmabombát. De a rács nem tört el tőle!
- Csak nem hiszed, hogy ez beválik, éjfúria? - és megint csak nevetett. - először végzek mindhármótokkal, akkor Halloween lesz az alfa. És majd én leszek a törzsfő, ha már Hablaty sincs - vigyorgott. Ez annyira szörnyűnek hangzott, ott a sötétben, hogy elájultam. Megint.

A dalok igazából nem eredetiek, kicsit átírtam a szövegüket. Az első dal itt. A második dal itt. És a második dal magyarul itt. Én is szeretek énekelni, na. A kérdésem az lenne, hogy a dalokat a végére rakjam a cikknek, vagy közben?
Ha tetszik a történet, pls iratkozzatok fel! Viszlát!

Hírek 2.0

Hílo!
Csak annyit szeretnék mondani, hogy egyszer azt mondtam, hogy a Halloweeni különkiadásra azt mondtam, extra hosszú rész lett. Na, a változás annyi, hogy mostantól minden cikk olyan hosszú lesz, mint a 7. rész. Ja, meg egy kis Spoiler. DragonRidingLove lehet hogy csinálni fog egy saját "történetem"-es blogot, amibe  én is benne leszek. Ez mind az édesanyjától függ. Úgyhogy őt kérem szépen, engedje meg! "kiskutyaszemek, bár tudom hogy nem válik be"
És mindenki becsülje meg ezt a cikket, mivel informatikaóra kellős közepén írtam meg, miközben Ride-al osztozunk egy széken, én gépelek, ő meg mittomén mit ír.

Pá!
(Szerintem az ilyen híres cikkekben lesznek gifek. Nézzetek rá az előzőre, hátha oda is raktam!)

2. Rész második fele, 3. Rész-RidingLove

Helló mindenki!
Arról lenne szó, hogy én még mindig nem írtam. Kérdezitek:
"Akkor ez mi?" Arról van szó, hogy ezt DragonRidingLove írta, a saját sárkánya szempontjából. Úgyhogy, itt van!

Zápor:
Éppen az éjfúria barátnőmmel játszottam a jéghegy egy kiugró, laposabb "teraszszerűségén". Csakhogy megjött az apám...
-Leányom,-mondta.-ideje hazamenni.
-Megyek. Viszlát!-köszöntem el a BDFF-emtől (Best Dragon Friends Forever).
-És még egy lenne. Ne játsz többé ezzel az...árvával.-szólt apa, mire barátnőm és én is bedühödtünk.
-Na azt már nem!-mondtam. Hogy mondhatott ilyet az én apám? Nem szegény barátnőmnek a hibája, hogy nincs több éjfúria!-Ő a legjobb barátom, és az egyetlen, akiben rajtad kívül megbízok.-mondtam, bár abban nem voltam biztos, hogy ebben a pillanatban megbíznék az apámban. Hiába az apám!
-Leányom. Ez egy utolsó. Az ő faja már majdnem kihalt. Az utolsók beleőrülnek a gondolatba, hogy nincs társuk.-erre azt gondoltam magamban,hogy ha hagyná, én lennék a társa. És akkor nem lenne magányos sem!
-Nem őrültem meg!-ordította a megemlített. Egyet értettem vele. A reakciójában is. Nem szeretik a sárkányok, ha őrültnek mondják őket. Legfőképp, ha a legjobb barátnőjük apja állítja e hamis tényt.
-Tényleg nem!-mondtam teljesen határozottan-Megvédem a barátnőm!-és ha lehet, ezt még határozottabban próbáltam mondani.
-Te akartad, leányom...-klassz! Már csak az hiányzott, hogy az apam által haljak meg e csodás napon. Mindenesetre visszamorogtunk. Erre ránk akart ugrani, szerintem valami széttépő szándékkal, de a semmiből egy számomra ismeretlen viharszelő nekiugrott, és erre három fogalmam sincs micsoda leugrott a hátáról. Csak annyit láttam belőlük, hogy nincsen semmilyen szárnyszerűségük, amivel felemelkedhettek volna. Az egyiknek nem lett volna komolyabb baja a becsapódástól (gondolom ő a viharszelő tulajdonosa, ha már ilyenekre fel van készülve), a két másiknak viszont már komolyabb baja lesz az érkezéssel. Erre én és barátnőm elkezünk repülni feléjük és sikerült elkapni mindkettőt.
-Köszi.-mondta hálásan az elkapott. A következő pillanatban felénk láttuk futni a másikat, mögötte az éjfúria barátnőmmel. Pár pillanat múlva a viharszelő-harc közben felhallatszott egy óriási üvöltés, melyet szerintem apa adott ki. Nem tudtam megnézni ki áll nyerésre, ugyanis elkezdett egy nagyobb jégtömb zuhanni…egyenesen a másik kétlábúra(annyi darab volt neki). A következő pillanatban méginkább meglepődtem: a barátnőm kitárta a szárnyát, nehogy baja legyen a lánynak.
A jég rájuk zuhant.
A mellettem álló vikingpalánta és én lefagytunk a gondolattól, hogy mindkettőnk barátnője (úgy nézett rá, mintha barátnők lennének, innen gondolom) befagyott. A mellettem álló lány gondolkodás nélkül megölelt és elkezdett sírni. Szerintem fel sem fogta mit csinált. Én se voltam olyan lelkiállapotban, hogy jelezzek neki, ismeretlen, vad viharszelőket nem ölelgetünk csak úgy. Őszintén, még jól is esett és megnyugtatott, már amennyire ilyen helyzetben lehet.
Körülnéztem, nehogy ezt apám véletlenül is meglássa, és egy éjfúriára lettem figyelmes az égen. Fura volt, mert az egyik faroklapátja piros volt, valami mintával. Jobban megnéztem és ült rajta valaki. Az éppen engem ölelgető személy felfigyelt arra, hogy nagyon az eget bámulom.
- HABLATY!! FOGATLAN!! SZÁLLJ IDE LE!-ordibálta, ugyanis elég magasan repkedtek.
Leszálltak és az én szemem oda tapadt a barátnőm fajtársára.
- Mit bámulsz?-kérdezte.
- Te éjfúria vagy, ugye?
- Igen. Elvileg az egyetlen, ugyanis még soha nem találtunk Hablattyal másikat.
- Ki az a Hablaty?
- Aki próbálja vígasztalni Ride-ot.
- És ki az a Ride?-kérdeztem elég értetlenül.
- Az a lány.-mondta higgadtan, és a szárnyával oda bökött a síró lány felé, aki az imént megölelt.
Csodálom, hogy nem idegesítettem fel a tömérdek kérdésemmel.
- Ha segítesz nekem, akkor nem te leszel az egyetlen éjfúria!-mondtam reménnyel a hangomban, hogy meg tudja menteni a barátnőm.
- Mit kell segíteni?-kérdezte felvidulva.
- Kiolvasztani azt a jégtömböt!
- Haaaablaaaaaty! Gyeeereee iiiideee!-nyújtotta a mondatot, mire az idejött. Szerintem csak a morgást értette, de a lényeg, hogy itt van.
- Mi az pajti?-kérdezte Hablaty.
Fogatlan (asszem így hívják) a jégtömb felé bökött a fejével.
- Akkor olvasztásra fel!-mondta a fiú.
Kiderült, hogy Fogatlan az alfa, ezért tud világítani, de ez jelen szituban nem érdekes.
Lőtt pár plazmabombát, ami igaz hangos volt, de a jég fogyatkozott. Ekkor belülről robbant a lövedék és a bentrekedtek kilődtek az égbe.
Úgy fordultam, hogy Ride (mostmár ugye tudom a nevét) felüljön. Megértette és követte célzásomat.
- Szabadok vagyunk!-kiáltotta a kiszabadult lány.- Szép volt Cián.-és megsimogatta.
De szép nevet kapott!
Amint észrevette közeledtünket megállt és megfordult felénk.
- Hát te?-kérdezte Cián. Válaszolni azonban nem tudtam, mert a hátamon ülő Ride felkiáltott.
- Nézd, Zápor, túlélték!-Zápor a nevem? Ez tetszik!
A lány Cián hátáról furán kémlelte a hátam.
- Ride?-kérdezte.- Cián, nyugi!
- Szia, Cián!-köszönt a barátnőmnek Ride.- Ő pedig Zápor.
- Helló, Zápor!-majd még valami eszébe jutott- Hol van Hablaty?
- Megmentésed után meglátta az éjfúriát, és...
- Nem hiszek a szememnek!-ámuldozott a Hablatynak nevezett.
- WOW-mondta egyszerre Fogatlan és Cián. Nem hittek a szemüknek.
- Hablaty, Fogatlan, bemutatom Ciánt. Cián, ők Hablaty és Fogatlan.
- Menjünk vissza Hibbantra.-mondta Hablaty, mire elkezdtem gondolkodni azon, hogy jártam e már ott. Szerintem nem.
Egy kicsivel később Hablaty arcán huncut mosoly jelent meg.- Fogatlan?-kérdezte a sárkányától- Megpróbáljuk mégegyszer?-Fogatlan próbált erős "NEM"-et sugározni, de nem jött össze neki.
- Ugyan pajti, most itt van Cián is. Majd ő megment.-persze, kend másra ha meghalsz.
- Jaj, Cián... Hablaty, nem vállalunk felelősséget azért, ha bajod esik.-mondta Cián lovasa (még mindig nem tudom a nevét)
- Akkor én mentem is!-és rögzítette a műfarkat (mint közbe kiderült, ezért piros) , majd leugrott.
- Repülő viking!-repültünk Ciánék mellé, mögöttünk a másik viharszelő jött.
- Ti honnan tudtátok hogy a fiam tud repülni?-csodálkozott a nő az ismeretlen fajtársamon. A hátunkon ülők megrántották a vállukat.
- A hírek gyorsan terjednek. Ismered Kalmár Johannt.
-De nézzük meg, hogy van a "repülő viking". Gyerünk, kislány!-mondta Cián gazdája, majd megnyomott valamit a sárkánya nyakán, amitől kettesével álltak a pikkelyek a hátán. Nagyon boldognak látszott. Összeütöggette őket.
Nekem miért nincs ilyen? Majd megkérdezem Ride-ot!

7. Rész - Halloweeni különkiadás

Na, itt a beígért hosszú rész. Olvassátok, élvezzétek!

Cián:
Miután Búzával körberepültük vagy háromszor a szigetet, leszálltunk a Nagyterem előtt. Mériem futott felénk, háta mögött Páfrány, aki nagyon furcsán nézett rám.Szinte... megvetően.
-Gyere Búza, megmutatom hol laksz!- és elkezdte húzni lovasomat, ő viszont megállt és visszafordult.
-Cián, gyere!
-Ő nem jöhet.
-Mi van!?
-Hááát... a sárkányoknak az arénában kell lenniük. Én is épp oda vittem Páfrányt, amikor megláttalak.-ránéztem Búzára, ő pedig rám. Letérdelt, és megsimogatta az övével egy magasságban lévő fejem. Még mindig térdelve felnézett a másik vikingre, és kimondta azt a szót, ami mindkettőnk fejében volt:
-Miért?-Mériem felsóhajtott, és elmondta:
-Mostanában egyre több földrengést észlelnek a felnőttek, és a sárkányok(?) pedig idegesek. Bélhangos javasolta, hogy zárjuk be őket, amíg a kedélyek megnyugodnak.-mintha csak a szavait akarná alátámasztani, a föld megmozdult a lábunk alatt. Én még a négy mancsommal stabilan álltam, de a vikingek nem. A lovasom nekem esett. Mériem pedig a földön végezte volna, de Páfrány nyaka megállította.
-Köszi.-simogatta meg a zöld pikkelyeket. Egyszer csak meghallottam egy suttogó sárkányhangot:
-Eljövök érted, éjfúria, és nem leszel boldog...-kezdtem kényelmetlenül érezni magam. Mivel Búza már felállt, megböktem az orrommal a kezét, és ijedten néztem rá.
- Mi az Cián? Félsz? - bólintottam, mire megsimogatott.
- Vigyük az arénába a sárkányokat. Ott biztonságban lesznek. - Mondta Mériem, és Páfránnyal együtt elindult.
- Gyere kislány. Igaza van, ott nem lesz mitől félned. Meg amúgy is. Én vonzom a bajt, nem te. - elmosolyodott, majd elindultunk.
Az aréna már szinte tele volt, amikor odaértünk. Mindenki ott volt: Zápor, Fogatlan, Viharbogár, Kampó.... várjunk csak! Hol van Felhőugró?
- Hol van Felhőugró? - kérdeztem Bütyöktől. A gronkel bűnbánóan nézett fel.
- Valkával elmentek a Jéghegyhez, hogy biztosítsák, senki ne jöhessen ide. Cián, ugye nem haragszol, amiért elragadtam a lovasodat...
- Dehogy! Sőt, köszönöm. Ha te és Halvér nem lennétek, lehet, hogy véletlen fájdalmat okoztam volna neki. És azt nem bocsátanám meg magamnak - néztem Búzára, aki éppen a sárkánylovasokkal beszélgetett. Hablaty egyszer csak a nevemet kiáltotta, mire odamentem.
- Figyelj Cián, tudom, hogy nincs ínyedre, - mire megmutattam a fogaimat egy "az nem kifejezés" hangot kiadva - jó, nagyon nem jön be az ötlet, de értsd meg. Amint vége a földrengésnek ismét szabadok lesztek. Tudom, hogy érted, mire célzok. - lehajtottam a fejem, majd bólintottam - Köszönöm - és elmentek. Én pedig odamentem Záporékhoz. A viharszelő barátnőm, Viharbogár és Fogatlan egymás mellett ült.
- Kínszenvedés lesz ez az itt töltött idő, én mondom. - nyögött fel Zápor. - Mintha nem bírnánk repülni - a fajtársam felsóhajtott - Hopp, bocsi Fogatlan.
- Ugyan. Én csak attól félek, hogy nélkülünk nem tudják megoldani az ügyet.
- Cián? - bökte meg valaki a szárnyamat. Hátrafordultam, és Páfrány állt a hátam mögött.
- Igen?
- Az előbb azért néztem rád megvetően, mert azt hittem, hogy az éjfúriák kényesek és többre tartják magukat a többi fajnál. De rájöttem, hogy ez nem igaz. Te is, az alfa is jó fejek vagytok.
- Köszi. Nem, egyáltalán nem haragszom.
- Ööö, Fogatlan? - közeledett Kampó - Baj van.
- Mi? - pattant fel. Egyszer csak Viharbogár felállt, és elkezdett hátrálni. Odanéztem, amerre figyelt. Nem láttam semmi ijesztőt, és csak egy sárkány jött felénk. Egész pontosan egy sárga-lila szörnyennagy rémség.
- Sziasztok! - köszönt.
- Szia Pamkó! - tört le Viharbogár, Kampó és a fajtársam. Nem értettem miért szomorodtak el ennyire, úgyhogy köszöntem neki.
- Szia. Az én nevem Cián, ő pedig Zápor.
- Sziasztok. Én Pamkó vagyok - és körbenézett. Csak ekkor vette észre a kék siklósárkányt - Viharbogár! Észre se vettelek! - és fellángolt. Véletlenül egy kis darab ráesett Fogatlan műfarkára, aki ezt nem vette észre. Én bezzeg igen. Felugrottam, át Fogi (nem tudom, mért becézem, de másokat is fogok) feje felett, és rá a műfarokra. Na, most áldottam Thort, hogy tűzálló pikkelyeim vannak! Különben tuti összeégett volna a mancsom.
- Jaj Fogatlan, annyira sajnálom! - szólt Pamkó. És hát nem még egyszer fellángolt? De. Csak most a tűz az én farkamon landolt, az megy ugye tűzálló. Úgyhogy egy "Húzz. El" pillantással és egy plazmabomba befenyegetésével el sikerült kergetnem.
- Cián, el sem hiszed mennyi bajtól óvtál meg minket - szusszant Viharbogi :).
- A végén még nem is fogjátok bánni, hogy itt vagyok - mosolyodtam el.
- Ó, de. Más éjfúria aratja le a babérokat - vigyorgott Fogatlan.
- Hogy halj bele! - vágott vissza Zápor.
- Ez lesz a nagy alfa vége! Jön egy lány, és elcsavarja a fejét! - mondta Kampó és fülig ért a szája. Nem érdekelte, hogy sokkal fiatalabb vagyok Foginál.
- Egyetértek veled - nézett ránk Páfrány. Erre a fajtársam rám nézett. Mindketten kint lévő fogakkal elmosolyodtunk, és nagyon sunyin néztünk a két legutóbb megszólalóra, mire azok elkezdtek hátrálni.
- Ti akartátok.... - suttogtuk, és én Páfrány, társam pedig Kampó után lódult. Óriási kergetőzés vette kezdetét, mindenki futott, nevetett, menekült és megállt. Furcsa hangok szűrődtek felfelé, és mind hegyeztük a fülünket.
- Ez az a hely, gazdám, itt vannak a sárkányok - nagyon megijedtünk. Ekkor egy ember szólalt meg:
- Halloween, hozd ide az éjfúriát! - a suli kőpadlóját áttörve egy suttogó halál tört közénk. Fogait forgatta, és látszott, hogy nem bírja eldönteni, hogy engem vagy Fogatlant vigyen el. Így hát a fajtársamnak a műfarkát a szájába vette, de úgy, hogy az anyagot a fogai átszúrták az anyagot, az én nyakam köré meg odatekerte a farkát, majdnem megfojtott, és minket elrántva lement a lyukba. A következő pillanatban a levegőhiány miatt elájultam.

Lesz még ennek a Halloweeni különkiadásnak folytatása, de még csak eddig írtam, és nem akarlak titeket nagyon megvárakoztatni.