Dragon Games

2016. január 14., csütörtök

16. Rész

Cián:
Mire odaértünk Hibbantra, teljesen ki voltam Starfire-től. Egész úton veszekedtünk, és Búzáék meg nevettek rajtunk. Észre sem vettem, de amikor leszálltunk a Nagyterem előtt, már sötét volt. Senki sem járkált a szigeten, mindenki aludt.
- Hol aludhatnánk? - gondolkodott Búza hangosan.
- Gyertek hozzánk! - mondta Viki, és elindult a háza felé (gondolom), Star pedig utána. A gazdám rám nézett.
- Mit gondolsz cián?  - kérdezte, én pedig a fejemmel Vikiék felé böktem. - Akkor menjünk. - És elindultunk utánuk. Meg kell vallani, telt ház volt. Amikor beléptünk, Fluttershy ugrott Búzára, és összenyalta. Körbenéztem. Volt ott összesen hét sárkány (velem együtt). Név szerint: Vadóc, Gyümi, Cukorka, Koda, Starfire, Flutty meg én. A lányok elmentek aludni az emeletre. Már én is épp aludni akartam, amikor Vadóc megszólalt:
- Hé! Cián! - mire felnéztem. Vadóc egy fojtó halál volt, vagyis szörnyen hosszú farokkal rendelkezett. A farka épp tojás alakban fel volt tekeredve.
- Igen?
- Tudod miért jöttetek ide?
- Egy levelet kapott a gazdám Hablatytól, hogy valamilyen probléma van.
- Itt van nálam a probléma - mondta és letekerte a farkát. Alatta egy kék viharszelő tojás volt.
- Mi van vele?
- Zápor apja beledobta a tengerbe, miközben azt mondta "Olyan leszel, mint a nővéred!". Áramlat nagyi mentette ki, és idehozta.
- Akkor Zápor kistestvére lenne?
- Igen. - bólintott, aztán felkapta a fejét. - A lányok felkeltek!
- Vadóc? Cián? Mi folyik itt? - kérdezte Viki. - És mi az a tojás?

Búza:
A két sárkány nézte, ahogy lemegyünk a lépcsőn. Leguggoltunk a tojás mellé. Kék színű volt, és viharszelő fajba tartozott. Megsimogattam a tojást, és nagyon furcsa dolog történt. A tojás kifehéredett! Ránéztem a többiekre, de ők is meg voltak lepődve.
- Szerintem hagyjuk ezt a tojást, és menjünk aludni.  - mondtam, és felmentem. Ezután egyszerű volt aludni.


** álom **


A hóviharban álltam. Mentem pár lépést, és a lábam beleütközött valamibe. Lenéztem és megláttam a fehér tojást. Úgy éreztem, hogy hozzám tartozik, úgyhogy leguggoltam mellé. Aztán meghallottam egy hangot. Egy óriási fehér sárkány szállt le mellém. Egy fehér éjfúria! Ráadásul ötször akkora, mint Fogatlan. A hátáról egy fiú ugrott le, és megszólalt:
- Szia! Hogy hívnak?
- Öööö. Búza. Téged?
- John. Ő pedig Jázmin. - mutatott az éjfúriára.
- És mit kerestek itt?
- Téged? - erre elkerekedett a szemem.
- Engem? De miért?
- Mert őrző vagy.
- Ééés az mit jelent?
- Hogy te és a kiválasztott sárkány több száz évig fogtok élni, és békét hoztok a világra.
- Milyen egy kiválasztott sárkány?
- Kék a szeme, fehér a pikkelye, és egy nap alatt megnő teljes méretére. - válaszolta John. Ekkor eszembe jutott a tojás.
- Ő lenne a kiválasztott...
- Van nyakláncod? - kérdezte hirtelen.
- Van. - és előhúztam a pólóm alul. Egy világrémét ábrázoló medál volt rajta.
- Ez egy őrző medálja. Honnan szerezted? - kérdezte John.
- Hát nem a Duna Plázában...
- ???
- Családi örökség. Egész pontosan a dédmamám végrendeletében volt, hogy én kapjam meg.
- És milyen volt a dédmamád?
- Nagyon szerette a sárkányokat. Mindig azt mesélte, hogy ez a nyaklánc addig öröklődni, amíg valaki - ekkor megakadt a nyelvem - Amíg valaki őrző nem lesz.
- Bizony. - bólintott John. - Viszont már mennem kell. Viszlát Búza! - mondta, és felült Jázmin hátára.
- Viszlát John! - integettem neki, miközben elrepült.


** álom vége **

Amikor felkeltem még sötét volt. Kiszálltam az ágyból, és körülnéztem. Viki a másik ágyon aludt még, úgyhogy inkább lementem a lépcsőn. Odalent a sárkányok négy kupacban aludtak. Cukorka és Fluttershy egymás hegyén-hátán. Vadóc a farkával húzta magához a tojást és Kodát (bébi homokszellem). Gyümi (gyümölcsvámpír) fejjel lefelé lógott a plafonról. Aztán megláttam Ciánt, és elmosolyodtam. Cián és Starfire egymás mellett feküdtek teljes békében. A sárkányok között kisétáltam a házból. Majdnem becsuktam az ajtót, amikor egy éjfúria megállította. Kitártam az ajtót, hogy a sárkányom kijöhessen, de után tényleg becsuktam. Cián rámnézett, aztán fogatlan szájával ásított egy nagyot.
- Neked is jó reggelt! - nevettem. És mintha csak a szavaimat akarná bizonyítani, a nap lassan felkelt a látóhatáron, és szépen megvilágította Hibbantot. Gyönyörű látvány volt, azt meg kellett vallani. Nemsokára elkezdtek felkelni a falusiak, én pedig Ciánnal elindultam az arénához őtközben pedig köszöntem azoknak, akiket ismertem:
- Szia Bélhangos!
- Helló Búza! - köszönt vissza a kovács.
- Jó reggelt Néma Swen!
- Már akinek jó... - motyogta az orra alatt.
- Szép nap ez a birka cipelésére, nem Kübli?
- Minden nap szép a birkacipelésre!
- Szia Hanna! - köszöntem az erdőből kijövő lányak, aki erre összerezzent.
- Öööö. Szia Búza! Hová mész?
- Az arénába. Jössz?
- Aha. Helló Cián! - vakargatta meg a sárkányom állat, mire az boldogan feldorombolt. Hanna visszanézett az erdőbe, ahonnan mintha egy kék szempár nézett volna minket. De először a viharszelőtojás, aztán ez a titkos sárkány.

És így a végére:
Ne keressetek többé a Minden ami ÍNAS-on. A Fúriák Éjszakáján leszek, mivel az előzőt nehéz volt fenntartani. Na pá

2016. január 8., péntek

15. Rész

Na, végre valahára meghoztam az új részt! De olvassátok csak!

Búza:
Vagyis csak majdnem zuhant rám. Az utolsó pillanatban Cián felfogta az ütést. Amikor felnéztem, az éjfúria rám mosolygott. Odanyújtottam a kezem, ő pedig megszagolta, majd belenyomta az orrát.
- Jó látni téged, Cián. Hiányoztál! - mondtam, mire megnyalt. Elnevettem magam, és gyorsan letöröltem az arcomról a nyálat. Aztán eszembe jutott, hogy lehet, hogy megsebesült.
- Megnézhetem a hátad?
Cián: Persze. - és miután kimásztam a szárnya alól, lefeküdt. Három kicsi szilánk volt belemélyedve a bőrébe, úgyhogy azokat kihúztam. Majd megkértem, hogy nyalja meg a kezem, amit meg is tett. Így az éjfúria nyálat, ami csöpögött a kezemről rákentem a sebeire, majd a nadrágomba töröltem.
Cián: És most várhatjuk, amíg lesznek szívesek kiszabadítani minket.
- Addig felmászhatok a hátadra?
Cián: Aha - mondta, úgyhogy feltornáztam magam rá. Nemsokára hirtelen egy nagy lyuk keletkezett a jégen amin kirepültünk.

*****

Ezután az történt, amit megálmodtam. Csakhogy Scar elment egy másik szigetre, így nem rabolta el Ciánt és Fogatlant. Viszont az őszi szünetnek nagyon gyorsan vége lett. Cián és Zápor hazavitt engem és Ride-ot, és megbeszéltük, hogy ők utána visszamennek Hibbantra. Fluttershy velünk jött, és Ride rettenetes réme is, Cikkcakkocskának hívták, nőstény. Kék pikkelyei és rózsaszín szemei voltak. Amikor hazaértünk, gyorsan leraktak minket Záporék, majd visszafordultak. A mancsaikból lerakták a kézipoggyászainkat és a bőröndjeinket, amiket Johann hajóján találtunk meg. Úgyhogy a kézipoggyászunkba beraktuk a rémeket, majd elindultunk a második emeletre. Az ajtók előtt elbúcsúztunk, majd bekopogtam.
- Szia Astrid! - köszönt Halláb.- Hol voltál?
- Hibbanton. - súgtam oda neki, hogy más se hallja meg. A szeme először elkerekedett, majd utána elvigyorodott.
- Hol van Fluttershy? - kérdezte.
- A kézipoggyászban. Hol vannak Anyáék?
- A Lidlben. Elmeséled mi volt? - bólintottam, majd elkezdtem.
- Az egész úgy kezdődött, hogy a gépnek üzemanyaghiány miatt le kellett szállnia.

*****

- és akkor itt vagyok. - fejeztem be. Halláb gondolkozott, miközben Flutty-t simogatta. A sárkányom nem bírta sokáig a táskábanlétet, elég gyorsan kikéreckedett. Nemsokára az öcsém megszólalt:
- Csinálj blogot!
- Miii? - néztem rá.
- Írd meg, mint fanfiction! Szerintem sok embernek tetszene - és ekkor született meg a Cicafúria. Megcsináltam a blogot, miközben Halláb feltett pár kérdést, amire válaszolgattam. Az utolsó kérdésre viszont már tényleg felkaptam a fejem.
- Atiéknak milyen sárkánya van?
- Atinak kecske, egy prickleboggle. Mériemnek Páfrány, egy szénkarom, Zsófinak Zafír és Párduc, egy cipzárhát. Scar elment egy másik szigetre, szóval neki nem tudom. Hannának pedig nincs sárkánya. - itt valami eszembe jutott. - Hanna nagyon sokat volt az erdőben, és mintha valamit el akart volna titkolni... vagy valakit...
- Mire gyanakszol? - kérdezte.
- Hogy Hannának van sárkánya, de valamiért nem akarja elmondani! Ezt majd egyszer megkérdezem tőle. - gondolkodtam hangosan. Nemsokára anyáék is hazaértek. Ezután nem sok érdekes dolog történt decemberig  azon kívül, hogy nem tudtunk sokáig titkot tartani. A szüleim és Ride családtagjai is tudtak Hibbantról. Igazából ennek volt annyi jó része, hogy sokszor elengedtek minket hétvégén Hablatyékhoz. Sajnos viszont Hanna nem akarta megmondani mit rejteget, így elég unalmasak voltak a napok. Aztán egyszer találtam egy levelet a postaládában.
"Szia Búza!
Arról van szó, hogy el tudnál jönni ide? Van egy kis probléma, és hátha te rájössz mit kell csinálni.
Írok levelet Vikinek és Ride-nak is. Kérlek siess!
III. Hablaty Haddock"
Probléma? Mi? Azonnal futottam Anyához.
- Anyaaa!
- Mi az?
- Mehetek Hibbantra?
- De csak azért, mert péntek van! Vasárnap viszont haza kell jönnöd! - vasárnap lesz december hatodika. Bólintottam, majd kifutottam a házból. Két perc sétára van egy kis "senki földje", úgyhogy odafutottam. Éjfúriahívást hallattam, és nemsokára Cián le is szállt mellettem.
- Szia kislány! - vakargattam meg a fejét. - Flutty hol van?
Fluttershy: Itt vagyok! - ugrott elő a fák közül. - Megyünk Hibbantra.
- Aha. Előremennél szólni Hablatynak, hogy indulunk?
Fluttershy: Persze! - és elrepült. Én egy kis ideig néztem, aztán felültem Ciánra.
Cián: Indulás! - és kilőttünk az égbe. Nemsokára találkoztunk Vikivel és Starral.
Mindenki: Sziasztok! - és elnevettük magunkat.
- Megkaptad Hablaty levelét? - kérdezte Viki.
- Aha
- És mit gondolsz róla?
- Nem tudom. Érdekel mi a probléma. Hátha egy sárkány amit meg lehet szelídíteni... - álmodoztam, mire Cián megütött a fülével. - Aúúú!
Starfire: Egy egytől tízes skálán értékeld a fájdalmadat!
- Nulla. - mondtam.
Starfire: Leszkennelem a tested.
- Ne merészeld!
Starfire: Szekennelés kész.
- Ejjj....
Starfire: Enyhe sérülést érzékelek a fejben.
- Aha, mert agybajt kapok tőled. - néztem rá.
Cián: Hehe.
Starfire: Mi van?
Cián: A szövegelésedbe bele lehet halni.
Starfire: Újraélesztésre is képes vagyok!
Cián: Nehogy hozzám érj, te tuttifrutti csirke!
Starfire: Hé! Hím vagyok! Te agyilag is olyan sötét vagy, mint a pikkelyed?
Cián: Jaj, a kakaskodó. Sajnálom Vikit, hogy ilyen szamáron kell lovagolnia...
És ez egészen addig folytatódott, míg oda nem értünk Hibbantra. Nem volt unalmas az út :)

2016. január 2., szombat

Élek

Sziasztok!
Iszonyúan sajnálom, hogy már dec. 7-e óta nem volt rész, csakhogy karácsony, meg szilveszter, és semmi időm. megpróbálok minél hamarabb részt hozni.
Istenem de szégyenlem magam... :(