Cián:
Arra keltem fel reggel, hogy furcsa érzésem volt. Aztán rájöttem: ma fogok találkozni Búzával! Ez a reggeli boldogság után megreggeliztem, aztán elmentem a barátnőmmel játszani. Ma semmi sem törheti le a kedvem!
Búza:
Ennél rosszabb Hablaty kedve már nem lehet.
- Nem és nem! Semmi szükségünk nincs még több egrire! - kiabált a törzsfő.
- Speciel budapestiek vagyunk, senki nem ismeri otthon a sárkányokat. - mondtam.
- Akkor még inkább nem! - és ekkor vetettem be a bociszemeket. Vikivel letérdeltünk elé.
- Légyszi, hadd maradhassunk Hibbanton!
- Légyszi maradhassanak! - köszi Viki!, gondoltam.
- Nem biztos, hogy olyan jó a szigetnek, ha még többen jönnek a modern korból! Emlékszel Fafej távirányítós pókjára? - igen, Astrid kitörte az egyik lábát.
- Nem mondjuk el senkinek! - esküdöztem.
- Sziasztok! Hol vagyok? - jött le Ride az emeletről. Bár mivel ott volt Flutty a fejemen, és Hablaty és Johann is itt volt, szerintem teljesen tisztában van vele.
- Ez itt Hibbant-sziget. - mondta a törzsfő narrátori hangon, szinte mintha az egyik film elején lennénk.
- Tényleg? Maradhatunk? Légyszike! - ez hallgatózott. Tuti.
- Mióta vagy ébren? - kérdeztem.
- Háááát... - válaszolt értelmesen.
- Átfogalmazom: mióta hallgatózol? - mondta Hablaty. Nagy köztünk az egyetértés.
- Valahonnan Astrid könyörgésétől...
- Astrid? Nincs is itt! - nem szokott hozzá a nevemhez, úgy látszik.
- De itt van, csak nem a Hofferson - bökött felém RidingLove.
- Akkor ki kell találni egyikünk egy becenevet! - végre!
- De ha most azon töröd a fejed, hogy hogyan különböztessük meg az Astridokat, az azt jelenti, hogy maradhatunk? - filózott a barátnőm.
- Talán. - mondta, és sejtelmesen mosolygott.
- Légyszi! - kérleltük egyszerre mindhárman.
- Hablaty úrfi! Tessék beadni a derekát a hölgyeknek! Ha szükséges, egész éjszaka önt fogják nyaggatni! - mondta Johann, mire mi hevesen bólogattunk.
- Jó, akkor maradjatok. - adta fel Hablaty.
- Kösziiii... - ugrottam Viki nyakába, Ride Hablatyéba, Fluttershy pedig Johannéba, aki ettől felsikított. Úgy látszik, fél a sárkányoktól. Én gyorsan leszedtem róla a rettenetes rémemet, és észrevettem, hogy közben RidingLove megtanult repülni. Ez azt jelenti, hogy vagy egy métert ugrott hátra Hablatytól. Végül is, még nem is ismerik egymást.
- Téged hogy is hívnak? - kérdezte Hablaty kedvesen a barátnőmet.
- Dragon RidingLove, de szólíthatsz Ride-nak. - válaszolt.
- Oké. Gyertek az arénába, és ha szeretnétek, anya elvisz titeket a Jéghegyhez. - ííííí, kezdődik!
A törzsfő kinyitotta az ajtót, mire azonnal egy pikkelyes macska leterítette. Bár kicsit nagy macskának.
- Fogatlan, ne most... - de már késő volt. - nyalj össze. Most már mindegy. Induljunk. Ki ül mögöttem és ki Viki mögött? - a kérdés gyorsan eldöntődött, mivel Fogatlan odajött hozzám és nekem dörgölőzött. Engem szeretnek az éjfúriák, vagy mi van?
- Kérdés eldöntve! - nevetett Ride. Kimentünk a házból, majd felültem Hablaty mögé. Felszálltunk, de olyan hirtelen, hogy majdnem leestem.
- Fogatlan... - dohogott Hablaty. Miközben az aréna felé repültünk, ő a nyálat próbálta eltávolítani.
- Ugyan, szerintem csak gyógyított. - vigyorogtam.
Fogatlan: Biza! Az elmebaját gyógyítottam.
- Hé! - de már mindegy volt, hisz odaértünk. Hablaty bement Valkával beszélni, én pedig követtem, hogy odabent várjam meg Starfire-t, Vikit és Ride-ot. Mikor odaértek, a törzsfő felkiáltott.
- Astrid, gyere ide! - mire odamentünk Astriddal. Lehet, hogy nem rám gondolt, de minden ami biztos .- Uh, még elfelejtettük a becenevet!
- Mi lenne, ha Búzának hívnátok? - kérdeztem, de nem nagyon értették. Szinte láttam a fejük a felett a kérdőjelet. - Búzaszőke haj. Meg az jutott eszembe... - csak nem mondhattam el nekik, hogy megálmodtam?!
- Oké, szóval én Búzát hívtam, és nem téged Astrid. Bocs a téves riasztásért! - mondta Hablaty.
- Rendben, akkor megyek vissza szekercét dobálni! - mondta Astrid, és visszament gyakorolni. Ekkor Ride is odajött.
- Megbeszéltem anyával, és azt mondta, el tud vinni titeket a jéghegyhez. Felhőugró elég nagy három ember szállítására. - magyarázta a törzsfő.
- Te nem jössz? - kérdezte RidingLove.
- Még befejezek néhány papírmunkát. Tudod, főnöki dolgok... - forgatta a szemét. - Utána megyek.
- És mi lesz a csapattal? - kérdezett újra a barátnőm, mivel mindenki ott volt az arénában.
- Valószínűleg szétzavarom a csoportot, szabadfoglalkozás gyanánt. - vonta meg a vállát.
- Na, akkor indulhatunk? - jött oda hozzánk Valka, mire bólogattunk. Erre előhúzta a botját és megrázta. Nemsokára leszállt mellénk Felhőugró (ekkor már az aréna előtt voltunk). Ride elámult, hisz viharszelő fan :). Én egyszerűen nem bírtam megszólalni. Felhőugró életben óriási! És ez a gyönyörű taraj és a szarvrendszer a fején! És a karmai, tüskéi! De a legjobb a szeme volt. Láttam az értelmet és a jóindulatot benne. Aztán ránéztem Valkára, aki addigra feltornázta magát a sárkány hátára. Odamentem, és segített felmászni, majd Ride-t is feltámogatta. Aztán amikor mind elhelyezkedtünk, Felhőugró elindult. Nemsokára odaértünk a jéghegyhez. Körülnéztem Ciánt és Záport keresve, és megpillantottam őket egy kiugró teraszszerűségen, a vad viharszelő társaságában.
- Nem hiszek a szememnek. - mondta Ride.
- Az csak nem.. - hüledezett Valka.
- Egy éjfúria. - bólintottam.
- Meg kell védenünk őket tőle! - mondta Ride, amikor a vad sárkány elkezdett morogni.
- Felhőugró, támadás! - kiáltotta Valka. A viharszelő egy ordítással ráugrott az idegen sárkányra, mi pedig leestünk, de Cián elkapott.
- Köszi. - mondtam, mire rám mosolygott. És ekkor meghallottam egy robajt. A jég rám zuhant. Megint.
Dragon Games
2015. december 7., hétfő
2015. december 1., kedd
13. Rész
Ma kaptok két részt is, de ne éljétek bele magatokat! Ez most különleges, szóval kaptok Starfire-ről egy gifet:
Igazából nem tudom mire gondol...
Nem én csináltam, hanem Viki
Búza:
Arra keltem fel, hogy Flutty morog. Ahogy körülnéztem öt személy felé fordította a tekintetét. Hát mégis itt vannak. De hogy? És Hanna nem is volt benne az álmomban, erre tisztán emlékeztem.
- Ti mit kerestek itt? - álltam fel, és a sárkányom a vállamról morgott tovább - Nyugi Fluttershy.
- Te Én Kicsi Pónimról nevezted el azt a dögöt? - röhögött Attila, mire mindketten rondán néztünk rá. - Nem szóltam.
- Megláttuk, hogy felszálltok RidingLove-val erre a hajóra, és követtünk titeket. Ugyanazzal a repülőgéppel jöttünk - mondta Zsófi.
- Miért, zavarunk? - nézett rám Scar. A szoba sötét részében a falnak támaszkodva állt. "Ő ejtette el Ciánt az álmomban, ha minden igaz." gondoltam - Hm?
- Nem. De. Nem tudom! - kiáltottam és megfogtam a fejem. Hanna odajött hozzám, és megsimogatta a rettenetes rémem, aki erre elkezdett valami dorombolásszerű hangot kiadni.
- Ki a kapitány? - kérdezte Mériem.
- Kalmár Johann. - sóhajtottam. - Gyertek menjünk fel a kapitányi fülkébe. Aztán Johannak megvolt a véleménye.
- Astrid kisasszony, ők kicsodák?
- A barátaim - vakargattam a fejem. Azt nem mesélem el mi történt, mert elmentem aludni. Amikor felkeltem, már a Barbár szigetvilág vizeit szeltük Johann hajójával. Nem hinném, hogy átszálltunk, inkább azt tudom elképzelni, hogy van valami határ a 21. század és a HTTYD világ között, ami modernizálta a hajót. Nem éppen észérv, de lehetséges. Körülnéztem az égen miközben felültem. És megláttam két ismerős sárkányt.
- Az ott nem Starfire és Viharbogár? - kérdeztem.
- De, úgy látszik. - hunyorított arra Johann. - És közelednek, ha jól látom. - Jól látta. Nemsokára odaértek hozzánk.
- Sziasztok! Honnan jöttetek? - kérdezte a Starfire hátán ülő lány, akiben felismertem Vikit. Azután végignézett a ruhánkon, és leesett az álla.
- A 21. század Magyarországból.
- Akkor jól láttam a ruhátokat. Fanok vagytok?
- Ő nem. - mutattam Attilára - Mi többiek igen.
- És vele mi van? - mutatott Viharbogár hátáról Astrid Ride-ra. Ejj, át kéne magam nevezni. Bár ez az igazi világban érdekes lesz.
- Elájult. - válaszolt Johann, és ez sikeresen kizökkentett a gondolkodásból.
- El kéne vinni Hibbantra - gondolkodott Viki hangosan.
- Rawk! - szól Viharbogár, mire mind ránéztünk.
Viharbogár: Én két embert is el tudok vinni!
- Jó ötlet! - mondta Viki - Én pedig el tudok valakit még vinni.
- Vidd Astridot! - mutatott rám Hanna, mire Astridnak kikerekedett a szeme.
- Téged is Astridnak hívnak?
- Aha. - mondtam, miközben megpróbáltam feltornázni magam Starfire hátára. De nem nagyon sikerült sajna. Ezt Viki is észrevehette, mivel segített felkászálódni a sárkányra.
- Köszi!
- Mi a teljes neved?
- Halász Astrid. - válaszoltam. Eközben a többiek felrakták Ride-ot Viharbogárra, úgyhogy indultunk is. Úgy félúton Astridnak eszébe jutott valami:
- Amúgy nem jöttetek túl jó pillanatban.
- Téényleg. - fancsalodott el Viki.
- Mi az? - kérdeztem.
- Hablaty mostanában eléggé ideges amiatt, hogy az emberek átjönnek a 21. századból Hibbantra, úgyhogy nem biztos, hogy maradhattok - mondta mire eléggé elkámpicsorodtam.
- Ne már! - nyavalygottam.
- Mindjárt ott vagyunk! - mutatott előre Astrid. És tényleg. A következő pillanatban megláttam Hibbant-szigetet. Meg kell vallani, gyönyörű látvány volt! És a jeget is eltakarították. Bár az igaz, hogy volt rá idejük :).
- És ott van Hablaty. - mutatott Viki a Nagyterem lépcsőire. Hablaty a lépcsőn ült, és Fogatlan simogatta. Végül a Haddock-ház mögött szálltunk le. Egy rózsaszín rettenetes rém közeledett hozzánk rettenetes rém: Vikíííí!
A kis sárkány ráugrott az említett lányra és képen nyalta. Azután ismét felkiáltott, de most ez valami diadalüvöltés volt, és a hátam mögött ugrott rá valakire. Megfordultunk, és azt láttuk, hogy a rózsaszín rém Flutty-val bunyózik. Ekkor ismertem fel Cukorkát a 2. világ-ból. Ez egy blog, amit én is ismerek és Ride is, de azt hittük, hogy csak kitalálta Viki, a blog írója. Amint kijátékharcolták magukat, Cukorka és Starfire elmentek Viki házába, mi pedig elindultunk Hablatyhoz. Közben Fluttershy felmászott a fejemre. Örültem, hogy nincs akkora súlya. Hátulról settenkedtünk a törzsfőhöz és az alfához. Hallottam, ahogy Hablaty a sárkányához szól:
- Ha továbbra is ennyi papírmunka lesz Fogatlan, akkor elmegyük Hónaaljnyalire pihenni. Mit szólsz?
- Rorrr.
- Én sem örülök, de tényleg nem szólhatunk senkinek. Főleg Astridnak és Vikinek nem.
- Rarrr?
- Astridnak azért nem, mert visszarángatna, hogy csináljam meg a főnöki munkát. - Astridra néztem, aki bólintott. - Viki pedig velünk akarna jönni. - Vikire néztem, aki bólogatott, mint az őrült.
- Megijesztjük kicsit az uraságot? - súgta Astrid.
- Aha. - súgtuk vissza. Astrid előhúzta a szekercéjét, és Fluttershy odarepült a fejemről Fogatlan és Hablaty elé. Astrid pedig odadobta a szekercét Fluttershy mellé, hogy csak egy centi választotta el a sárkánytól.
- Sárkányvadászok! - ugrott fel a törzsfő és felénk fordult. Olyan képet vágott, hogy elröhögtük magunkat. Még maga Fogatlan is nevetett!
- Köszönöm szépen, te mihaszna hüllő. Na mi van? Te ki vagy? - nézett rám. Aztán észrevette a Viharbogáron fekvő Ride-ot. - És vele mi történt?
Igazából nem tudom mire gondol...
Nem én csináltam, hanem Viki
Búza:
Arra keltem fel, hogy Flutty morog. Ahogy körülnéztem öt személy felé fordította a tekintetét. Hát mégis itt vannak. De hogy? És Hanna nem is volt benne az álmomban, erre tisztán emlékeztem.
- Ti mit kerestek itt? - álltam fel, és a sárkányom a vállamról morgott tovább - Nyugi Fluttershy.
- Te Én Kicsi Pónimról nevezted el azt a dögöt? - röhögött Attila, mire mindketten rondán néztünk rá. - Nem szóltam.
- Megláttuk, hogy felszálltok RidingLove-val erre a hajóra, és követtünk titeket. Ugyanazzal a repülőgéppel jöttünk - mondta Zsófi.
- Miért, zavarunk? - nézett rám Scar. A szoba sötét részében a falnak támaszkodva állt. "Ő ejtette el Ciánt az álmomban, ha minden igaz." gondoltam - Hm?
- Nem. De. Nem tudom! - kiáltottam és megfogtam a fejem. Hanna odajött hozzám, és megsimogatta a rettenetes rémem, aki erre elkezdett valami dorombolásszerű hangot kiadni.
- Ki a kapitány? - kérdezte Mériem.
- Kalmár Johann. - sóhajtottam. - Gyertek menjünk fel a kapitányi fülkébe. Aztán Johannak megvolt a véleménye.
- Astrid kisasszony, ők kicsodák?
- A barátaim - vakargattam a fejem. Azt nem mesélem el mi történt, mert elmentem aludni. Amikor felkeltem, már a Barbár szigetvilág vizeit szeltük Johann hajójával. Nem hinném, hogy átszálltunk, inkább azt tudom elképzelni, hogy van valami határ a 21. század és a HTTYD világ között, ami modernizálta a hajót. Nem éppen észérv, de lehetséges. Körülnéztem az égen miközben felültem. És megláttam két ismerős sárkányt.
- Az ott nem Starfire és Viharbogár? - kérdeztem.
- De, úgy látszik. - hunyorított arra Johann. - És közelednek, ha jól látom. - Jól látta. Nemsokára odaértek hozzánk.
- Sziasztok! Honnan jöttetek? - kérdezte a Starfire hátán ülő lány, akiben felismertem Vikit. Azután végignézett a ruhánkon, és leesett az álla.
- A 21. század Magyarországból.
- Akkor jól láttam a ruhátokat. Fanok vagytok?
- Ő nem. - mutattam Attilára - Mi többiek igen.
- És vele mi van? - mutatott Viharbogár hátáról Astrid Ride-ra. Ejj, át kéne magam nevezni. Bár ez az igazi világban érdekes lesz.
- Elájult. - válaszolt Johann, és ez sikeresen kizökkentett a gondolkodásból.
- El kéne vinni Hibbantra - gondolkodott Viki hangosan.
- Rawk! - szól Viharbogár, mire mind ránéztünk.
Viharbogár: Én két embert is el tudok vinni!
- Jó ötlet! - mondta Viki - Én pedig el tudok valakit még vinni.
- Vidd Astridot! - mutatott rám Hanna, mire Astridnak kikerekedett a szeme.
- Téged is Astridnak hívnak?
- Aha. - mondtam, miközben megpróbáltam feltornázni magam Starfire hátára. De nem nagyon sikerült sajna. Ezt Viki is észrevehette, mivel segített felkászálódni a sárkányra.
- Köszi!
- Mi a teljes neved?
- Halász Astrid. - válaszoltam. Eközben a többiek felrakták Ride-ot Viharbogárra, úgyhogy indultunk is. Úgy félúton Astridnak eszébe jutott valami:
- Amúgy nem jöttetek túl jó pillanatban.
- Téényleg. - fancsalodott el Viki.
- Mi az? - kérdeztem.
- Hablaty mostanában eléggé ideges amiatt, hogy az emberek átjönnek a 21. századból Hibbantra, úgyhogy nem biztos, hogy maradhattok - mondta mire eléggé elkámpicsorodtam.
- Ne már! - nyavalygottam.
- Mindjárt ott vagyunk! - mutatott előre Astrid. És tényleg. A következő pillanatban megláttam Hibbant-szigetet. Meg kell vallani, gyönyörű látvány volt! És a jeget is eltakarították. Bár az igaz, hogy volt rá idejük :).
- És ott van Hablaty. - mutatott Viki a Nagyterem lépcsőire. Hablaty a lépcsőn ült, és Fogatlan simogatta. Végül a Haddock-ház mögött szálltunk le. Egy rózsaszín rettenetes rém közeledett hozzánk rettenetes rém: Vikíííí!
A kis sárkány ráugrott az említett lányra és képen nyalta. Azután ismét felkiáltott, de most ez valami diadalüvöltés volt, és a hátam mögött ugrott rá valakire. Megfordultunk, és azt láttuk, hogy a rózsaszín rém Flutty-val bunyózik. Ekkor ismertem fel Cukorkát a 2. világ-ból. Ez egy blog, amit én is ismerek és Ride is, de azt hittük, hogy csak kitalálta Viki, a blog írója. Amint kijátékharcolták magukat, Cukorka és Starfire elmentek Viki házába, mi pedig elindultunk Hablatyhoz. Közben Fluttershy felmászott a fejemre. Örültem, hogy nincs akkora súlya. Hátulról settenkedtünk a törzsfőhöz és az alfához. Hallottam, ahogy Hablaty a sárkányához szól:
- Ha továbbra is ennyi papírmunka lesz Fogatlan, akkor elmegyük Hónaaljnyalire pihenni. Mit szólsz?
- Rorrr.
- Én sem örülök, de tényleg nem szólhatunk senkinek. Főleg Astridnak és Vikinek nem.
- Rarrr?
- Astridnak azért nem, mert visszarángatna, hogy csináljam meg a főnöki munkát. - Astridra néztem, aki bólintott. - Viki pedig velünk akarna jönni. - Vikire néztem, aki bólogatott, mint az őrült.
- Megijesztjük kicsit az uraságot? - súgta Astrid.
- Aha. - súgtuk vissza. Astrid előhúzta a szekercéjét, és Fluttershy odarepült a fejemről Fogatlan és Hablaty elé. Astrid pedig odadobta a szekercét Fluttershy mellé, hogy csak egy centi választotta el a sárkánytól.
- Sárkányvadászok! - ugrott fel a törzsfő és felénk fordult. Olyan képet vágott, hogy elröhögtük magunkat. Még maga Fogatlan is nevetett!
- Köszönöm szépen, te mihaszna hüllő. Na mi van? Te ki vagy? - nézett rám. Aztán észrevette a Viharbogáron fekvő Ride-ot. - És vele mi történt?
12. Rész
Búza:
Érdekes volt az utunk az autótól a repülőig. Szép kezdésként elsőre eltévesztettük a terminált, vagyis eltévedtünk. Utána kiderült, hogy Ride bőröndje és az enyém is túl nehéz. Következésképpen a Cressida Crowelll-féle INAS könyveket, szám szerint hatot-hatot plusz a Sárkányok Könyvét átpakoltuk a kézipoggyászunkba, és így már nem volt túlsúlyos egyik sem :). És innentől sima út vezetett a gépünkig. Bár meg kell valljam, kicsit féltem attól, hogy valaki meglátja Fluttershy-t. El sem tudom képzelni, mi lenne akkor. De komolyan nem tudom elképzelni, pedig valami elképzelése az esetek 90 %-ban sikerül. Ezt meg még mindig nem megy. De térjünk vissza a repülőtérre. Amikor viszont felszálltunk a gépre, Ride elkezdett kérlelni.
- Astrid! Légyszi-légyszi hagy' üljek az ablakhoz! - na ezt akartam elkerülni.
- Most nem ülhetnék én? Majd visszafele te ülsz. - próbálkoztam. Ha Fluttershy elkezd repkedni, és észreveszi... ajj! Miközben gondolkoztam, Ride beült az ablak mellé. Vonakodva leültem mellé, hisz mit tehettem volna? Ekkor megszólalt a szokás hang és felszállt a repülőgép. Én már ültem repülőn, Ride viszont nem. Nagyon tetszett neki a repülés. Amikor felértünk a felhők fölé, még én is elámultam a látványtól.
- Tiszta Romantic Flight, mi? - kérdeztem tőle. Mosolyogva bólintott, és néztünk ki az ablakon.
Aztán egyszer csak ásítottam egyet, mire a barátnőm elnevette magát.
- Te sem tudtál este az izgalomtól aludni?
- Nem. - ráztam a fejem. Azután beszélgettünk olyan dolgokról, minthogy miket fogunk csinálni Írországban, és az átlag téma is előjött az Ínasvfcvcxcs5. Miközben Ínas könyvet olvastunk kinéztem az ablakon, és nagyot dobbant a szívem. Cián nézett rám az ablak mögül! És mosolygott! Tudtam hogy létezik, de élőben! Cián már feljebb repült, de én még mindig kifele néztem CIÁNT LÁTTAM A SAJÁT SZEMEMMEL!!! Nem bírtam egyszerűen felfogni.
- Astrid! Mit nézel annyira az ablakban? - kérdezte Ride, majd odafordult, de Cián már ugye elment. Látszott rajta, hogy gyanakszik. - Astrid? Mond már el mi bajod van! - én pedig nem bírtam magamban tartani:
- Az történt, hogy ...
- Kérjük kapcsolják be az öveket! Benzinhiány miatt leszállunk Brüsszelben! - mentett meg a hangosbemondó. - Kérjük, hagyják el a gépet! Tovább szállíthatjuk Önöket busszal és hajóval! - szuper. Bár, ha sikerülne Flutty-t elküldeni Hibbantra... nagyban vigyorogtam a ki nem mondott szavaktól. Gyorsan előszedtem egy papírt, él elkezdtem írni egy levelet.
"Kedves Kalmár Johann!
Szeretnék elmenni Hibbant-szigetre, de a te segítséged nélkül nem tudok!" - és vessük be a csodafegyvert! - "A másik pedig az, hogy unatkoznék, és a világhíres történeteidet is meg szeretném hallgatni. Őszinte tisztelettel:
Halász Astrid Huligán"
Összetekertem a levelet, és feldobtam a levegőbe, amilyen magasra csak tudtam. Észrevettem egy sárga csíkot, ami elkapja és elrepül vele. Fluttershy tényleg szuper üzenősárkány! Ekkor észrevettem, hogy megjött a busz, ami elvisz minket a kikötőbe. Egy óriási emeletes hajó várt ránk. Aztán észrevettem a kapitányt. Érdekes, hogy tudott Johann ilyen gyorsan ideérni és hajót szerezni? Bár mindent kinézek belőle. Úgyhogy felszálltunk. Aztán Ride-hoz fordultam:
- Bocsi, még előre kell mennem a kapitányhoz. Velem jössz?
- Igen, persze! - mondta automatikusan. Úgyhogy elindultunk a kapitányfülkéhez. Amint odaértünk elmosolyodtam és köszöntem a hibbanti kalmárnak:
- Szia Johann! Látom, megkaptad a levelet! - és ekkor RidingLove lefagyott. Eddig nem nézett "vendéglátónkra", de most odafordult.
- KALMÁR JOHANN?! - ordított, majd a következő pillanatban elájult.
- Mi van a kisasszonnyal? - kérdezte Johann aggódva.
- Hosszú történet. - legyintettem - De most hova megyünk?
- Oda! - mutatott egy apró pontra a látóhatár szélén. - Az Írországnak nevezett sziget Belfast nevű városkájába. Ott lerakjuk az embereket, mi meg megyünk tovább. Megfelel?
- Meg - bólintottam. Aztán eszembe jutott, hogy akkor el kell kéredzkednem Zitáéktól.
- Egy pillanat Johann, mindjárt jövök. - mondtam és elmentem. Aztán negyed óra múlva visszamentem.
- Sikerült?
- Ahan. - vigyorogtam. - Bár nem volt semmi! Ride hogy van?
- A kisasszony? Még mindig eszméletlen. Elköszönt tőlük?
- Igen, miért?
- Mert kikötünk. - mutatott egy helyre a parton. Negyed óra múlva a hajó ismét a habokat hasította. Azóta Ride-ot beraktuk az egyik közeli kabinba, egy ágyra.
- Körülnézek, hogy minden rendben van-e - mondtam, és fordultam a kijárati ajtó felé, de Johann még utánam szólt.
- Várjon kisasszony!
- ?
- A rettenetes réme!
- Mi van Fluttershy-al? - fordultam vissza. Meg kell vallani, teljesen megfeledkeztem róla. Milyen sárkánygazda vagyok én?
- Itt van. - mondta, és lehajolt. Egy kis kosárkában aludt, de amikor odamentem felkelt.
Fluttershy: *ásít* Szia Astrid! Megyünk valahova?
- Csak körülnézek a hajón. Jössz?
Fluttershy: Aha!
Úgyhogy együtt mentünk végig a hajón. Már éppen visszafordultunk volna, amikor meghallottunk néhány hangot. Gyorsan odamentem a legközelebbi ajtóhoz, és kinyitottam. Nem hittem a szememnek.
- Zsófi? Mériem? Ati? Scar? Hanna? - hadartam el egyszerre, és én is elájultam.
Érdekes volt az utunk az autótól a repülőig. Szép kezdésként elsőre eltévesztettük a terminált, vagyis eltévedtünk. Utána kiderült, hogy Ride bőröndje és az enyém is túl nehéz. Következésképpen a Cressida Crowelll-féle INAS könyveket, szám szerint hatot-hatot plusz a Sárkányok Könyvét átpakoltuk a kézipoggyászunkba, és így már nem volt túlsúlyos egyik sem :). És innentől sima út vezetett a gépünkig. Bár meg kell valljam, kicsit féltem attól, hogy valaki meglátja Fluttershy-t. El sem tudom képzelni, mi lenne akkor. De komolyan nem tudom elképzelni, pedig valami elképzelése az esetek 90 %-ban sikerül. Ezt meg még mindig nem megy. De térjünk vissza a repülőtérre. Amikor viszont felszálltunk a gépre, Ride elkezdett kérlelni.
- Astrid! Légyszi-légyszi hagy' üljek az ablakhoz! - na ezt akartam elkerülni.
- Most nem ülhetnék én? Majd visszafele te ülsz. - próbálkoztam. Ha Fluttershy elkezd repkedni, és észreveszi... ajj! Miközben gondolkoztam, Ride beült az ablak mellé. Vonakodva leültem mellé, hisz mit tehettem volna? Ekkor megszólalt a szokás hang és felszállt a repülőgép. Én már ültem repülőn, Ride viszont nem. Nagyon tetszett neki a repülés. Amikor felértünk a felhők fölé, még én is elámultam a látványtól.
- Tiszta Romantic Flight, mi? - kérdeztem tőle. Mosolyogva bólintott, és néztünk ki az ablakon.
A Romantic Flight egy rész az első filmben.
Aztán egyszer csak ásítottam egyet, mire a barátnőm elnevette magát.
- Te sem tudtál este az izgalomtól aludni?
- Nem. - ráztam a fejem. Azután beszélgettünk olyan dolgokról, minthogy miket fogunk csinálni Írországban, és az átlag téma is előjött az Ínasvfcvcxcs5. Miközben Ínas könyvet olvastunk kinéztem az ablakon, és nagyot dobbant a szívem. Cián nézett rám az ablak mögül! És mosolygott! Tudtam hogy létezik, de élőben! Cián már feljebb repült, de én még mindig kifele néztem CIÁNT LÁTTAM A SAJÁT SZEMEMMEL!!! Nem bírtam egyszerűen felfogni.
- Astrid! Mit nézel annyira az ablakban? - kérdezte Ride, majd odafordult, de Cián már ugye elment. Látszott rajta, hogy gyanakszik. - Astrid? Mond már el mi bajod van! - én pedig nem bírtam magamban tartani:
- Az történt, hogy ...
- Kérjük kapcsolják be az öveket! Benzinhiány miatt leszállunk Brüsszelben! - mentett meg a hangosbemondó. - Kérjük, hagyják el a gépet! Tovább szállíthatjuk Önöket busszal és hajóval! - szuper. Bár, ha sikerülne Flutty-t elküldeni Hibbantra... nagyban vigyorogtam a ki nem mondott szavaktól. Gyorsan előszedtem egy papírt, él elkezdtem írni egy levelet.
"Kedves Kalmár Johann!
Szeretnék elmenni Hibbant-szigetre, de a te segítséged nélkül nem tudok!" - és vessük be a csodafegyvert! - "A másik pedig az, hogy unatkoznék, és a világhíres történeteidet is meg szeretném hallgatni. Őszinte tisztelettel:
Halász Astrid Huligán"
Összetekertem a levelet, és feldobtam a levegőbe, amilyen magasra csak tudtam. Észrevettem egy sárga csíkot, ami elkapja és elrepül vele. Fluttershy tényleg szuper üzenősárkány! Ekkor észrevettem, hogy megjött a busz, ami elvisz minket a kikötőbe. Egy óriási emeletes hajó várt ránk. Aztán észrevettem a kapitányt. Érdekes, hogy tudott Johann ilyen gyorsan ideérni és hajót szerezni? Bár mindent kinézek belőle. Úgyhogy felszálltunk. Aztán Ride-hoz fordultam:
- Bocsi, még előre kell mennem a kapitányhoz. Velem jössz?
- Igen, persze! - mondta automatikusan. Úgyhogy elindultunk a kapitányfülkéhez. Amint odaértünk elmosolyodtam és köszöntem a hibbanti kalmárnak:
- Szia Johann! Látom, megkaptad a levelet! - és ekkor RidingLove lefagyott. Eddig nem nézett "vendéglátónkra", de most odafordult.
- KALMÁR JOHANN?! - ordított, majd a következő pillanatban elájult.
- Mi van a kisasszonnyal? - kérdezte Johann aggódva.
- Hosszú történet. - legyintettem - De most hova megyünk?
- Oda! - mutatott egy apró pontra a látóhatár szélén. - Az Írországnak nevezett sziget Belfast nevű városkájába. Ott lerakjuk az embereket, mi meg megyünk tovább. Megfelel?
- Meg - bólintottam. Aztán eszembe jutott, hogy akkor el kell kéredzkednem Zitáéktól.
- Egy pillanat Johann, mindjárt jövök. - mondtam és elmentem. Aztán negyed óra múlva visszamentem.
- Sikerült?
- Ahan. - vigyorogtam. - Bár nem volt semmi! Ride hogy van?
- A kisasszony? Még mindig eszméletlen. Elköszönt tőlük?
- Igen, miért?
- Mert kikötünk. - mutatott egy helyre a parton. Negyed óra múlva a hajó ismét a habokat hasította. Azóta Ride-ot beraktuk az egyik közeli kabinba, egy ágyra.
- Körülnézek, hogy minden rendben van-e - mondtam, és fordultam a kijárati ajtó felé, de Johann még utánam szólt.
- Várjon kisasszony!
- ?
- A rettenetes réme!
- Mi van Fluttershy-al? - fordultam vissza. Meg kell vallani, teljesen megfeledkeztem róla. Milyen sárkánygazda vagyok én?
- Itt van. - mondta, és lehajolt. Egy kis kosárkában aludt, de amikor odamentem felkelt.
Fluttershy: *ásít* Szia Astrid! Megyünk valahova?
- Csak körülnézek a hajón. Jössz?
Fluttershy: Aha!
Úgyhogy együtt mentünk végig a hajón. Már éppen visszafordultunk volna, amikor meghallottunk néhány hangot. Gyorsan odamentem a legközelebbi ajtóhoz, és kinyitottam. Nem hittem a szememnek.
- Zsófi? Mériem? Ati? Scar? Hanna? - hadartam el egyszerre, és én is elájultam.
2015. november 23., hétfő
11. Rész
Búza:
Arra ébredtem, hogy a rettenetes rémem a padomon dalol.
Fluttershy: Csupa apróság, amiért élni jó.
A pozitív energia tapintható.
Örömmel élem át, ettől vagyok boldog!
Feldobnak engem a szimpla dolgok!
Link, mivel videót ehhez nem találtam
-Neked is jó reggelt Fluttershy.-dörzsöltem meg a szemem, mire elhallgatott.-Szépen énekelsz. De honnan ismered ezt a dalt?
Fluttershy: Nézelődtem azon a videós honlapon...
-YouTube.
Fluttershy: Az. És akkor találtam pár olyan videófeltöltőt...
-YouTuber-t.
Fluttershy: YouTuber-t, aki olyan videókat csinál, amiben benne van valaki a szigetről.
-Te mennyit aludtál?
Fluttershy: Egy-két órácskát talán... kevés?
-Ha te kipihented magad.-legyintettem. És ekkor beugrott, hogy:
- Ma megyünk Írországba! - sikítottam örömömben. Erre a sárkányom felreppent a polc tetejére, Anya pedig benyitott:
- Csendesen, felébreszted az öcséidet! Meg át is öltözhetnél, ha már ébren vagy. Nem tudom mikor akarnak Zitáék indulni.
- Oké - mondtam, és odadobtam Fluttynak egy labdát, hogy ellegyen vele miközben átöltözök. Utána intéztem egy kérdést az én kis postasárkányomhoz:
- És melyik Youtube felhasználók tetszettek?
- Igazából négy jött be igazán.
- ?
- Halász Astrid.
- Az vagyok én xD.
- Akkor tök jó dalokat ismersz.
Köszi.
- Megy a HTTYD Fogatlan Sárkány chatje. Oké, hogy csak kitalálta, de attól még...
- Sárkányisztikus :)
- Azonkívül az a Nina Kuhar Spoof-jai. Írtó jót röhögtem rajtuk!
- És mi az a maradék egy?
- Arra azért találtam rá, mert felismertem Star-t.
- Starfire-t ??
- Aha. Miért? - és félrebillentett fejjel nézett rám, aki körbe-körbe ugráltam a szobában.
-Starfire létezik! Starfire létezik!
- És a gazdája az a Viktória - ezzel csak ártott magának.
- Találkozni fogok Vikivel íííí! - szerencse, hogy Flutty még fenn volt a szekrény tetején, mivel Anya bejött. Megint.
- Astrid, nem megmondtam, hogy maradj csendben! - én behúztam a nyakam.
- Bocsi Anyu.
- Na mindegy. - legyintett - Gyere reggelizni.
- Oké - és mentem utána. Megreggeliztem, és szerencsére nem kellett sokat várnom, mivel reggeli után még pár dolgot csináltam, aztán Ride, Zita és az apjuk kopogott az ajtón, hogy indulhatunk. Még elmentünk Ludmilláért, utána pedig a reptérre. Közben pedig itt-ott láttam egy rózsaszín pöttyöt, egy világoskék szemet vagy egy sárga testet az ablakból. Tudom, hogy Fluttershy követett minket. Nem semmi a kislány, még egy rettenetes rémhez képest sem. Én meg miközben Ride-al beszélgettem, belül tiszta ideg voltam , hogy mikor szúrja ki valaki Flutty-t. De úgy látszik Odin megkegyelmezett nekünk, mivel senki nem vette észre a kis tűzokádót. Bár még sosem láttam tüzet okádni, szerencsére.
Cián:
- Még mindig nem jött vissza a kis rettenetes rém. - gondolkodtam hangosan. Nem messze voltunk a jéghegytől, én és a barátnőm.Ő a nemrég halászott halakból evett, én pedig fel-alá járkáltam.
- Túl ideges vagy - nézett rám a viharszelő - Baj van?
- Nincs - legyintettem, de nem hitte el.
- Hé, nekem elmondhatod. - vizslatta az arcom.
- Ezt úgy mondod, mint Áramlat nagyi.
- Meglehet - vigyorgott - Na, mondd már el - jött mellém, és elkezdett bökdösni.
- Bocsi, nem lehet. - ráztam a fejem. És ekkor eszembe jutott valami.
- Te meg hová mész? - nézett Zápor távolodó alakom felé.
- Elmegyek a rettenetes rém után! - kiáltottam vissza. Szerencsére nem jött utánam. Zavaró tényezőnek a Hibbant felett elrepülés után kicsivel majdnem összeütköztem egy sárkánylovassal. Úgy volt, hogy repültem az erőmet tartalékolva, amikor meghallottam egy egyre erősödő hangot:
"Feels like I'm walking on air,
Feels like I'm flying,
Feels like I'm walking on air,
Feels like I'm... Starfire ááállj!
Na igen, akkor kis híján nekimentem egy zöld-piros siklónak. Hallottam, hogy a hátán ülő lány megszólal:
- Az nem egy éjfúria? Star, kövesd! - ekkor begyorsítottam, és fajtámat átkozva lehagytam őket. Az út ezután nyugodt volt, viszont egyszer csak elfogott egy érzés, hogy tovább nem mehetek. De megráztam a fejem, és előrelöktem magam a levegőben. Innentől az egész kész rémálom volt. Óriási fehér valamik jöttek szembe/hátulról kezdtek üldözni. Azóta megtudtam, hogy ezek repülőgépek voltak és teljesen ártalmatlanok, ha kikerülöm őket. De akkor még nem tudtam, úgyhogy szörnyen meg voltam ijedve. De végül megnyugodtam, és elkezdtem énekelni.
"On top of the world,
On top of it all,
Trying to feel invincible"
És akkor közeledő fehér izén megláttam a rettenetes rémet.
- Szia Cián! Köszönt rám miután leszálltam mellé - Búza elnevezett Fluttershy-nak.
- Akkor szia Fluttershy! Búza hol van?
- A repülőgépben, valahol errefelé!
- Köszi! - mondtam, és elmentem megkeresni.
Bocsi ha néha kicsit zavaros, remélem elég jó lett. Szeretnétek tesztet? Azt talán tudok adni. És amúgy köszönöm akik kommentelnek! Mert három dolgot szeretnék elérni:
1. Hogy tetszen nektek a Cicafúria
2. Sok feliratkozó
3. Kommentek! A véleményetek érdekel
Arra ébredtem, hogy a rettenetes rémem a padomon dalol.
Fluttershy: Csupa apróság, amiért élni jó.
A pozitív energia tapintható.
Örömmel élem át, ettől vagyok boldog!
Feldobnak engem a szimpla dolgok!
Link, mivel videót ehhez nem találtam
-Neked is jó reggelt Fluttershy.-dörzsöltem meg a szemem, mire elhallgatott.-Szépen énekelsz. De honnan ismered ezt a dalt?
Fluttershy: Nézelődtem azon a videós honlapon...
-YouTube.
Fluttershy: Az. És akkor találtam pár olyan videófeltöltőt...
-YouTuber-t.
Fluttershy: YouTuber-t, aki olyan videókat csinál, amiben benne van valaki a szigetről.
-Te mennyit aludtál?
Fluttershy: Egy-két órácskát talán... kevés?
-Ha te kipihented magad.-legyintettem. És ekkor beugrott, hogy:
- Ma megyünk Írországba! - sikítottam örömömben. Erre a sárkányom felreppent a polc tetejére, Anya pedig benyitott:
- Csendesen, felébreszted az öcséidet! Meg át is öltözhetnél, ha már ébren vagy. Nem tudom mikor akarnak Zitáék indulni.
- Oké - mondtam, és odadobtam Fluttynak egy labdát, hogy ellegyen vele miközben átöltözök. Utána intéztem egy kérdést az én kis postasárkányomhoz:
- És melyik Youtube felhasználók tetszettek?
- Igazából négy jött be igazán.
- ?
- Halász Astrid.
- Az vagyok én xD.
- Akkor tök jó dalokat ismersz.
Köszi.
- Megy a HTTYD Fogatlan Sárkány chatje. Oké, hogy csak kitalálta, de attól még...
- Sárkányisztikus :)
- Azonkívül az a Nina Kuhar Spoof-jai. Írtó jót röhögtem rajtuk!
- És mi az a maradék egy?
- Arra azért találtam rá, mert felismertem Star-t.
- Starfire-t ??
- Aha. Miért? - és félrebillentett fejjel nézett rám, aki körbe-körbe ugráltam a szobában.
-Starfire létezik! Starfire létezik!
- És a gazdája az a Viktória - ezzel csak ártott magának.
- Találkozni fogok Vikivel íííí! - szerencse, hogy Flutty még fenn volt a szekrény tetején, mivel Anya bejött. Megint.
- Astrid, nem megmondtam, hogy maradj csendben! - én behúztam a nyakam.
- Bocsi Anyu.
- Na mindegy. - legyintett - Gyere reggelizni.
- Oké - és mentem utána. Megreggeliztem, és szerencsére nem kellett sokat várnom, mivel reggeli után még pár dolgot csináltam, aztán Ride, Zita és az apjuk kopogott az ajtón, hogy indulhatunk. Még elmentünk Ludmilláért, utána pedig a reptérre. Közben pedig itt-ott láttam egy rózsaszín pöttyöt, egy világoskék szemet vagy egy sárga testet az ablakból. Tudom, hogy Fluttershy követett minket. Nem semmi a kislány, még egy rettenetes rémhez képest sem. Én meg miközben Ride-al beszélgettem, belül tiszta ideg voltam , hogy mikor szúrja ki valaki Flutty-t. De úgy látszik Odin megkegyelmezett nekünk, mivel senki nem vette észre a kis tűzokádót. Bár még sosem láttam tüzet okádni, szerencsére.
Cián:
- Még mindig nem jött vissza a kis rettenetes rém. - gondolkodtam hangosan. Nem messze voltunk a jéghegytől, én és a barátnőm.Ő a nemrég halászott halakból evett, én pedig fel-alá járkáltam.
- Túl ideges vagy - nézett rám a viharszelő - Baj van?
- Nincs - legyintettem, de nem hitte el.
- Hé, nekem elmondhatod. - vizslatta az arcom.
- Ezt úgy mondod, mint Áramlat nagyi.
- Meglehet - vigyorgott - Na, mondd már el - jött mellém, és elkezdett bökdösni.
- Bocsi, nem lehet. - ráztam a fejem. És ekkor eszembe jutott valami.
- Te meg hová mész? - nézett Zápor távolodó alakom felé.
- Elmegyek a rettenetes rém után! - kiáltottam vissza. Szerencsére nem jött utánam. Zavaró tényezőnek a Hibbant felett elrepülés után kicsivel majdnem összeütköztem egy sárkánylovassal. Úgy volt, hogy repültem az erőmet tartalékolva, amikor meghallottam egy egyre erősödő hangot:
"Feels like I'm walking on air,
Feels like I'm flying,
Feels like I'm walking on air,
Feels like I'm... Starfire ááállj!
Na igen, akkor kis híján nekimentem egy zöld-piros siklónak. Hallottam, hogy a hátán ülő lány megszólal:
- Az nem egy éjfúria? Star, kövesd! - ekkor begyorsítottam, és fajtámat átkozva lehagytam őket. Az út ezután nyugodt volt, viszont egyszer csak elfogott egy érzés, hogy tovább nem mehetek. De megráztam a fejem, és előrelöktem magam a levegőben. Innentől az egész kész rémálom volt. Óriási fehér valamik jöttek szembe/hátulról kezdtek üldözni. Azóta megtudtam, hogy ezek repülőgépek voltak és teljesen ártalmatlanok, ha kikerülöm őket. De akkor még nem tudtam, úgyhogy szörnyen meg voltam ijedve. De végül megnyugodtam, és elkezdtem énekelni.
"On top of the world,
On top of it all,
Trying to feel invincible"
És akkor közeledő fehér izén megláttam a rettenetes rémet.
- Szia Cián! Köszönt rám miután leszálltam mellé - Búza elnevezett Fluttershy-nak.
- Akkor szia Fluttershy! Búza hol van?
- A repülőgépben, valahol errefelé!
- Köszi! - mondtam, és elmentem megkeresni.
Bocsi ha néha kicsit zavaros, remélem elég jó lett. Szeretnétek tesztet? Azt talán tudok adni. És amúgy köszönöm akik kommentelnek! Mert három dolgot szeretnék elérni:
1. Hogy tetszen nektek a Cicafúria
2. Sok feliratkozó
3. Kommentek! A véleményetek érdekel
2015. november 16., hétfő
Kis mondanivaló+10. Rész
Odinra, ez már a tizedik rész!? Higgyétek el, ez nekem sokat jelent! Mindjárt kapjátok a részt, csak még van egy kicsi mondanivalóm:
-Ha valaki benne akar lenni a történetben, nyugodtan szóljon bármikor! Sosem lesz olyan hogy nem jön jól az új szereplő :)
-Komiba véleményt kérek!
Búza:
- Juhú! Megyünk Írországba! - ugráltam körbe-körbe RidingLove körül. Ő meg nevetett rajtam, de úgy éreztem, semmi nem törheti le a kedvem.
- Mentem pakolni! - futottam be a szobámba. Pakolás közben hallottam, hogy Ride kimegy, és becsukja maga után az ajtót. Csak az volt az érdekes, hogy hangosan gondolkoztam, mit rakjak el, meg hogy folyton eszembe jutott még egy valami hiperfontos. Kb. ez volt amit mondtam:
- Könyvek pipa, Fogatlan plüss pipa, INAS vonalzó... várjunk, azt minek? Na mindegy... pipa, jegyzetfüzet pipa, rotring pipa, ruhák pipa, telefon pipa, töltő pipa... minden megvan. -mosolyodtam el, és bepakoltam a kézipoggyászomba és a bőröndbe. De a telómat még előkaptam, és chaten írtam Ride-nak:
Astrid: Ride, vagy?
RidingLove: Vagyok :) Zitáék bekapcsolódhatnak?
Astrid: Aha. (Ehhez tudni kell, hogy Dragon Zita Ride nővére. Az ő BFF-e pedig Ludmilla)
Zita: Helló!
Ludmilla: Sziasztok!
Astrid: Hi! Hányan is megyünk Írbe?
Ludmilla: Asszem csak mi négyen.
Zita: Bizony!
RidingLove: El sem hiszem, hogy elengednek!
Astrid: Engem is csak Zita meg Ludmilla miatt mondták, hogy mehetek.
Zita: Még szerencse, hogy itt vannak az erős nagyok!
Ludmilla: Meg hogy szépek.
Astrid: Meg hogy szerények xD.
RidingLove: Az egyszer biztos. xD Holnap indulunk?
Zita: A gépünk indul holnap, mi csak felszállunk rá.
RidingLove: Ezt igennek veszem.
- Astrid gyere! - hallottam meg, hogy Anya kiabál, úgyhogy gyorsan egy mondatot begépeltem még:
Astrid: Mennem kell Gézára vigyázni, pá!
Zita: Pá!
Ludmilla: Pá!
RidingLove: Pá!
Az én családom öttagú. Anya, Apa, jómagam, és két öcsém. Az idősebbik Halláb, tízéves. A fiatalabbik Géza, másfél éves. Ezért néha az a (RidingLove szerint) megtiszteltetés ér, hogy vigyázhatok, nehogy véletlenül ártson magának.
- Gézára kell vigyáznod! - mondta Anya.
- Hol van? - kérdeztem, mert na, nagy a lakásunk.
- Az egyik hálószobában! - oké, akkor körülnézek. És ott volt Halláb szobájában, de úgy, hogy egyszerűen nem hittem a szememnek. A kisöcsém egy igazi rettenetes rém farkát fogta! Szegény kissárkány szörnyen meg volt ijedve, ezért megfogtam egy plüsskutyát, és letérdeltem Gézához.
- Csere? - nyújtottam felé. Megnézte, és elvette. Ennek köszönhetően ki tudtam szabadítani a rémet. Leraktam a szőnyegre, és megsimogattam. Így jobban meg tudtam nézni. Citromsárga pikkelyei voltak. Eddig csukva volt a szeme, de most kinyitotta. Sárga helyett világoskék szeme volt, és a hátsó lába fölött volt mindkét oldalon egy rózsaszín folt. "Mintha szépségjegye lenne, mint az Én Kicsi Pónim-ban." gondoltam. És ekkor eszembe jutott, hogy nem tudom ez a sárkány meg van-e szelídítve.
- Hé kicsike - szóltam hozzá, és odanyújtottam a kezem. A rettenetes rém megszagolta a kezem majd belerakta az orrát. És már tudtam is mi lesz a neve.
- Fluttershy lesz a neved. Mit szólsz? - kérdeztem, mire boldogan felrikkantott.
- Ne, csönd! - mondtam, de már késő volt. Lépteket hallottam, úgyhogy fogtam a kis rémet és amilyen gyorsan csak lehetett, bedugtam jó mélyen az ágy alá. Persze nyavalygott, de szerencsére nem mászott ki.
- Ez mi volt? - kérdezte a belépő Halláb.
- Mire gondolsz? - érdekes pofát vághattam.
- Hát ez a sárkányhang.
- Ja, hogy az! Én! - mert most mit mondjak?
- Te ? - hitetlenkedett, és mögém nézett.
- Miért, nem gondoltad?
- Nem. De ok, csak azt hittem ő volt. - mutatott Fluttershy-ra, aki ezt észrevéve elkezdett morogni.
- Fluttershy, ő barát! - mondtam. Mindkét öcsém kb most fogta fel, hogy mit látnak.
- Gaga! - mondta Géza. Nála ez a dragon-t akarja jelenteni.
- Egy igazi rettenetes rém! - mondta Halláb.
- Halláb, bemutatom Fluttershy-t. Fluttershy, ő az öcsém Halláb, ez a kicsi meg Géza. Halláb, szerintem te most menj ki innen, és senkinek ne szólj Flutty-ról. Megbízhatok benned? - néztem rá. Megértette, hogy ez számomra nagyon fontos.
- Oké, de ha megtalálod Hibbant- szigetet, szólj!
- Értettem! - vágtam magam haptákba, miközben kiment.
- Leszel az üzenősárkányom Flutty? - kérdeztem. És az volt az érdekes, hogy értettem mire gondol. Nem vagyok gondolatolvasó, nehogy azt higgyétek! Egyszerűen az arckifejezéséből rá tudok jönni.
Fluttershy: Leszek. Hoztam üzenetet.
- Mit? - kerekedett el a szemem.
Fluttershy: Valami Cián nevű sárkány üzeni, hogy szerinte létezik Búza/Astrid.
- Harapj meg, hogy nem álmodom!
Fluttershy: Biztos? Nem akarok ártani Neked. Aúúú!
- Géza! Hagyd békén!
- Gaga!
- Tudom, hogy sárkány, de attól még nem kell megcsapkodni! Hé, engem se kell! Na jó, ez eléggé fájt, nem kell megharapnod Flutty.
Fluttershy: Huh.
- Amúgy milyen nemű vagy?
Fluttershy: Nőstény. Amúgy honnan tudta a fajom? Mármint Halláb.
- Hú, ez hosszú történet lesz.
Fluttershy: Van időm :)
- Figyi, inkább megmutatom. - és én átrohantam Ride-hoz elkunyerálni a tabletét. Kicsit gyanakvóan nézett rám, de odaadta. Úgyhogy miközben én Gézára vigyáztam, vacsoráztam, aludtam, Flutty megnézte az INAS 1-et, INAS 2-t, a Hős 6-ost, meg az Én Kicsi Pónim Rainbow Rocks-t. Hogy mikor aludt, azt nem tudom.
-Ha valaki benne akar lenni a történetben, nyugodtan szóljon bármikor! Sosem lesz olyan hogy nem jön jól az új szereplő :)
-Komiba véleményt kérek!
Búza:
- Juhú! Megyünk Írországba! - ugráltam körbe-körbe RidingLove körül. Ő meg nevetett rajtam, de úgy éreztem, semmi nem törheti le a kedvem.
- Mentem pakolni! - futottam be a szobámba. Pakolás közben hallottam, hogy Ride kimegy, és becsukja maga után az ajtót. Csak az volt az érdekes, hogy hangosan gondolkoztam, mit rakjak el, meg hogy folyton eszembe jutott még egy valami hiperfontos. Kb. ez volt amit mondtam:
- Könyvek pipa, Fogatlan plüss pipa, INAS vonalzó... várjunk, azt minek? Na mindegy... pipa, jegyzetfüzet pipa, rotring pipa, ruhák pipa, telefon pipa, töltő pipa... minden megvan. -mosolyodtam el, és bepakoltam a kézipoggyászomba és a bőröndbe. De a telómat még előkaptam, és chaten írtam Ride-nak:
Astrid: Ride, vagy?
RidingLove: Vagyok :) Zitáék bekapcsolódhatnak?
Astrid: Aha. (Ehhez tudni kell, hogy Dragon Zita Ride nővére. Az ő BFF-e pedig Ludmilla)
Zita: Helló!
Ludmilla: Sziasztok!
Astrid: Hi! Hányan is megyünk Írbe?
Ludmilla: Asszem csak mi négyen.
Zita: Bizony!
RidingLove: El sem hiszem, hogy elengednek!
Astrid: Engem is csak Zita meg Ludmilla miatt mondták, hogy mehetek.
Zita: Még szerencse, hogy itt vannak az erős nagyok!
Ludmilla: Meg hogy szépek.
Astrid: Meg hogy szerények xD.
RidingLove: Az egyszer biztos. xD Holnap indulunk?
Zita: A gépünk indul holnap, mi csak felszállunk rá.
RidingLove: Ezt igennek veszem.
- Astrid gyere! - hallottam meg, hogy Anya kiabál, úgyhogy gyorsan egy mondatot begépeltem még:
Astrid: Mennem kell Gézára vigyázni, pá!
Zita: Pá!
Ludmilla: Pá!
RidingLove: Pá!
Az én családom öttagú. Anya, Apa, jómagam, és két öcsém. Az idősebbik Halláb, tízéves. A fiatalabbik Géza, másfél éves. Ezért néha az a (RidingLove szerint) megtiszteltetés ér, hogy vigyázhatok, nehogy véletlenül ártson magának.
- Gézára kell vigyáznod! - mondta Anya.
- Hol van? - kérdeztem, mert na, nagy a lakásunk.
- Az egyik hálószobában! - oké, akkor körülnézek. És ott volt Halláb szobájában, de úgy, hogy egyszerűen nem hittem a szememnek. A kisöcsém egy igazi rettenetes rém farkát fogta! Szegény kissárkány szörnyen meg volt ijedve, ezért megfogtam egy plüsskutyát, és letérdeltem Gézához.
- Csere? - nyújtottam felé. Megnézte, és elvette. Ennek köszönhetően ki tudtam szabadítani a rémet. Leraktam a szőnyegre, és megsimogattam. Így jobban meg tudtam nézni. Citromsárga pikkelyei voltak. Eddig csukva volt a szeme, de most kinyitotta. Sárga helyett világoskék szeme volt, és a hátsó lába fölött volt mindkét oldalon egy rózsaszín folt. "Mintha szépségjegye lenne, mint az Én Kicsi Pónim-ban." gondoltam. És ekkor eszembe jutott, hogy nem tudom ez a sárkány meg van-e szelídítve.
- Hé kicsike - szóltam hozzá, és odanyújtottam a kezem. A rettenetes rém megszagolta a kezem majd belerakta az orrát. És már tudtam is mi lesz a neve.
- Fluttershy lesz a neved. Mit szólsz? - kérdeztem, mire boldogan felrikkantott.
- Ne, csönd! - mondtam, de már késő volt. Lépteket hallottam, úgyhogy fogtam a kis rémet és amilyen gyorsan csak lehetett, bedugtam jó mélyen az ágy alá. Persze nyavalygott, de szerencsére nem mászott ki.
- Ez mi volt? - kérdezte a belépő Halláb.
- Mire gondolsz? - érdekes pofát vághattam.
- Hát ez a sárkányhang.
- Ja, hogy az! Én! - mert most mit mondjak?
- Te ? - hitetlenkedett, és mögém nézett.
- Miért, nem gondoltad?
- Nem. De ok, csak azt hittem ő volt. - mutatott Fluttershy-ra, aki ezt észrevéve elkezdett morogni.
- Fluttershy, ő barát! - mondtam. Mindkét öcsém kb most fogta fel, hogy mit látnak.
- Gaga! - mondta Géza. Nála ez a dragon-t akarja jelenteni.
- Egy igazi rettenetes rém! - mondta Halláb.
- Halláb, bemutatom Fluttershy-t. Fluttershy, ő az öcsém Halláb, ez a kicsi meg Géza. Halláb, szerintem te most menj ki innen, és senkinek ne szólj Flutty-ról. Megbízhatok benned? - néztem rá. Megértette, hogy ez számomra nagyon fontos.
- Oké, de ha megtalálod Hibbant- szigetet, szólj!
- Értettem! - vágtam magam haptákba, miközben kiment.
- Leszel az üzenősárkányom Flutty? - kérdeztem. És az volt az érdekes, hogy értettem mire gondol. Nem vagyok gondolatolvasó, nehogy azt higgyétek! Egyszerűen az arckifejezéséből rá tudok jönni.
Fluttershy: Leszek. Hoztam üzenetet.
- Mit? - kerekedett el a szemem.
Fluttershy: Valami Cián nevű sárkány üzeni, hogy szerinte létezik Búza/Astrid.
- Harapj meg, hogy nem álmodom!
Fluttershy: Biztos? Nem akarok ártani Neked. Aúúú!
- Géza! Hagyd békén!
- Gaga!
- Tudom, hogy sárkány, de attól még nem kell megcsapkodni! Hé, engem se kell! Na jó, ez eléggé fájt, nem kell megharapnod Flutty.
Fluttershy: Huh.
- Amúgy milyen nemű vagy?
Fluttershy: Nőstény. Amúgy honnan tudta a fajom? Mármint Halláb.
- Hú, ez hosszú történet lesz.
Fluttershy: Van időm :)
- Figyi, inkább megmutatom. - és én átrohantam Ride-hoz elkunyerálni a tabletét. Kicsit gyanakvóan nézett rám, de odaadta. Úgyhogy miközben én Gézára vigyáztam, vacsoráztam, aludtam, Flutty megnézte az INAS 1-et, INAS 2-t, a Hős 6-ost, meg az Én Kicsi Pónim Rainbow Rocks-t. Hogy mikor aludt, azt nem tudom.
2015. november 10., kedd
9. Rész
Búza:
- Astrid, kelj fel! - hallottam, és felugrottam. Mit keres Astrid a házamban?
- Végre ébren vagy! Gépezünk?
- ? - és körbenéztem. A szobámban voltam, és ez megrémisztett. Az asztalon lámpa, a polcon sárkányfigurák, a falon pedig egy éjfúria rajza. Feltápászkodtam, és odamentem a rajzhoz. Egy kis felirat volt rajta: "Álomsárkányom, Cián".
- Hát csak álom lett volna? - motyogta. De a hang tulajdonosa, egész pontosan az öcsém elém ugrott.
- Na?
- Kezd el, én is mindjárt megyek.
- Oké. - és már ment is ki a számítógép elé a nappaliba. Én még mindig nem hittem el. Ez az egész csak álom volt? Minden? Zápor, Páfrány, még Cián is? Annyi kérdésem volt, hogy inkább átöltöztem és kimentem Halláb háta mögé.
- Mit játszol?
- School of Dragons. És kiszúrtam a szomszédot.
- Tényleg. - mondtam. Egy zöld gronkel körözött Halláb éjfekete morajszarvja, Shadow (Árnyék) körül. Felismertem Greeny-t, a viking fölé pedig oda volt írva a neve: DragonRidingLove.
- Átmegyek, és akkor hárman egyszerre játszhatunk, ok? - kérdeztem.
- Aha - mondta az öcsém. Úgyhogy fogtam magam, futottam a bejárati ajtóhoz, és egy "Ha anyáék keresnek, ott vagyok Ride-éknál"-al kirontottam a folyosóra, mivel mi emeletes házban lakunk. Bekopogtam a legközelebbi ajtón. Ride nővére nyitott ajtót.
- Szia Astrid! - hú de elszoktam ettől a névtől! - Ride-hoz jöttél?
- Igen.
- Szia! - köszönt RidingLove. A számítógépük előtt ült, és tényleg Shadow körül körözött.
- Használhatom a tabletet SoD-ozásra?
- Persze, mindjárt előkerítem. - és bement a szobájába. Én meg utána. A szobájában lovak és INAS-os sárkányok képei voltak. Egy kis üvegtárolóban apró lószobrok voltak. Ezt mindig láttam, de most megakadt a szemem egy kis pej lovon. Egész pontosan a névtábláján, amin ez állt: "Zápor".
- Jé, Zápor - mondtam akaratlanul.
- Lovastáboros ló. Kanca. Ha lenne egy sárkányom, tuti ez lenne a neve - hát, mondhatni igen letört lettem. Tényleg csak álmodtam. Ezt a barátnőm is észrevehette, mivel a tablet megtalálása után rám szólt.
- Hé Astrid! Úgy állsz ott, mint aki összeveszett Aurórával! - ránéztem és elmosolyodtam. (Ennek értéséhez annyit kell tudni, hogy:
1. Ha egy világréme leokád, nem tudsz mozogni.
2. Egyikünk se kedveli a világrémét.
3. Kivéve Aurórát, akit imádunk.)
- Nem, csak elgondolkodtam.
- Majd elgondolkozol a SoD-ban. Na, gyere már! - és visszarángatott a nappaliba. Én meg beletörődtem a sorsomba, de valami még akkor is azt súgta nekem, hogy Cián igenis létezik. De most inkább játszok, aztán bizonyítok!
Cián:
- Kelj már fel, te éjfúria!!!
- Mi? Ki? Hogyan? - kaptam fel a fejem.
- Huh, még szerencse, hogy felébredtél. - mondta a mellettem ülő Zápor.
- Zápor... - próbáltam megkérdezni, hogy mit keresek itt.
- Mi? Esik az eső? - kérdezte és odament a barlangom bejáratához. Körbenézett, és visszajött.
- Nem is záporozik. Baj van? - kérdezte.
- Nincs, csak... - leeresztettem a fejem - szép álmom volt. És megzavartál te pikkelyes bagoly. - vigyorodtam el a végére. Erre a barátnőm szája megindult, és meg se állt amíg nem ért el a füléig.
- Ó, te most kihívsz engem? :)
- Valami olyasmi. Miért, félsz, hogy legyőzlek?
- Ja, hú de félek. Na gyere és harcolj, te mihaszna hüllő! - és kiröppent a barlangól, én pedig utána. És elkezdtem fenyegetni:
- Én vagyok a villám és a halál istentelen ivadéka! Engem nem tudsz legyőzni!
- De, ha továbbra is egy gronkel sebességével repülsz, te sötét!
- Gnúvad mondja fanyesőnek, hogy nagyra nőtt! - és egy zuhanórepüléssel lehagytam.
- Kerülj csak a karmaim közé! - kiabálta a hátam mögül. Csak hogy kicsit szenvednie kelljen, kicsi lyukakon repültem át, amiken egy viharszelő nem fér át. Ebben a stratégiában csak annyi a bökkenő, hogy a barátnőm fióka kora óta itt él, így csak nagyon kicsit maradt le. És egyszer csak előttem tűnt fel, és én meg véletlenül nekirepültem, aminek következményeként mindketten zuhanni kezdtünk. De egyszer csak elkapott engem egy, Záport pedig kettő forrkatlan. Felnéztem, és meglepődtem.
- Csókolom, Áramlat nagyi! Hogyhogy itt tetszik lenni? - köszöntem az idős sárkányra.
- Nem is tudtad, éjcsillag? Kisunokám születik! - mosolyodott el. Áramlat nagyi öreg forrkatlan néni, de nagyon kedves és segítőkész, úgyhogy mindenki a nagymamájának érzi. De igazi unokája nem volt, és ezért jött ide. Mivel igazából Hónaaljnyalin él, és egy ilyen öreg sárkány számára nagyon hosszú és fárasztó tud lenni mind az úszás, mind a repülés. Amint Áramlat nagyi lerakott, és a barátnőm is földet ért, megígértük, hogy jobban vigyázunk, és folytattuk a játékot. Estig játszottunk.
Külső szemszög:
A világ két különböző pontján, a Skócia környékén lévő egyik szigeten és Magyarországon egy-egy lány ment az otthona erkélyére. Egy éjfúria és egy ember. Cián és Búza. Mindketten egyedül érezték magukat, és tudták, hogy a másik társaságára lenne szükségük. És egyszer csak mindketten elkezdtek énekelni:
Some legends are told
Some turn to dust and to gold
But you will remember me
Remember me for centuries
And just one mistake
Is all it will take
Go down in history
Remember me for centuries
dal itt
- Astrid, kelj fel! - hallottam, és felugrottam. Mit keres Astrid a házamban?
- Végre ébren vagy! Gépezünk?
- ? - és körbenéztem. A szobámban voltam, és ez megrémisztett. Az asztalon lámpa, a polcon sárkányfigurák, a falon pedig egy éjfúria rajza. Feltápászkodtam, és odamentem a rajzhoz. Egy kis felirat volt rajta: "Álomsárkányom, Cián".
- Hát csak álom lett volna? - motyogta. De a hang tulajdonosa, egész pontosan az öcsém elém ugrott.
- Na?
- Kezd el, én is mindjárt megyek.
- Oké. - és már ment is ki a számítógép elé a nappaliba. Én még mindig nem hittem el. Ez az egész csak álom volt? Minden? Zápor, Páfrány, még Cián is? Annyi kérdésem volt, hogy inkább átöltöztem és kimentem Halláb háta mögé.
- Mit játszol?
- School of Dragons. És kiszúrtam a szomszédot.
- Tényleg. - mondtam. Egy zöld gronkel körözött Halláb éjfekete morajszarvja, Shadow (Árnyék) körül. Felismertem Greeny-t, a viking fölé pedig oda volt írva a neve: DragonRidingLove.
- Átmegyek, és akkor hárman egyszerre játszhatunk, ok? - kérdeztem.
- Aha - mondta az öcsém. Úgyhogy fogtam magam, futottam a bejárati ajtóhoz, és egy "Ha anyáék keresnek, ott vagyok Ride-éknál"-al kirontottam a folyosóra, mivel mi emeletes házban lakunk. Bekopogtam a legközelebbi ajtón. Ride nővére nyitott ajtót.
- Szia Astrid! - hú de elszoktam ettől a névtől! - Ride-hoz jöttél?
- Igen.
- Szia! - köszönt RidingLove. A számítógépük előtt ült, és tényleg Shadow körül körözött.
- Használhatom a tabletet SoD-ozásra?
- Persze, mindjárt előkerítem. - és bement a szobájába. Én meg utána. A szobájában lovak és INAS-os sárkányok képei voltak. Egy kis üvegtárolóban apró lószobrok voltak. Ezt mindig láttam, de most megakadt a szemem egy kis pej lovon. Egész pontosan a névtábláján, amin ez állt: "Zápor".
- Jé, Zápor - mondtam akaratlanul.
- Lovastáboros ló. Kanca. Ha lenne egy sárkányom, tuti ez lenne a neve - hát, mondhatni igen letört lettem. Tényleg csak álmodtam. Ezt a barátnőm is észrevehette, mivel a tablet megtalálása után rám szólt.
- Hé Astrid! Úgy állsz ott, mint aki összeveszett Aurórával! - ránéztem és elmosolyodtam. (Ennek értéséhez annyit kell tudni, hogy:
1. Ha egy világréme leokád, nem tudsz mozogni.
2. Egyikünk se kedveli a világrémét.
3. Kivéve Aurórát, akit imádunk.)
- Nem, csak elgondolkodtam.
- Majd elgondolkozol a SoD-ban. Na, gyere már! - és visszarángatott a nappaliba. Én meg beletörődtem a sorsomba, de valami még akkor is azt súgta nekem, hogy Cián igenis létezik. De most inkább játszok, aztán bizonyítok!
Cián:
- Kelj már fel, te éjfúria!!!
- Mi? Ki? Hogyan? - kaptam fel a fejem.
- Huh, még szerencse, hogy felébredtél. - mondta a mellettem ülő Zápor.
- Zápor... - próbáltam megkérdezni, hogy mit keresek itt.
- Mi? Esik az eső? - kérdezte és odament a barlangom bejáratához. Körbenézett, és visszajött.
- Nem is záporozik. Baj van? - kérdezte.
- Nincs, csak... - leeresztettem a fejem - szép álmom volt. És megzavartál te pikkelyes bagoly. - vigyorodtam el a végére. Erre a barátnőm szája megindult, és meg se állt amíg nem ért el a füléig.
- Ó, te most kihívsz engem? :)
- Valami olyasmi. Miért, félsz, hogy legyőzlek?
- Ja, hú de félek. Na gyere és harcolj, te mihaszna hüllő! - és kiröppent a barlangól, én pedig utána. És elkezdtem fenyegetni:
- Én vagyok a villám és a halál istentelen ivadéka! Engem nem tudsz legyőzni!
- De, ha továbbra is egy gronkel sebességével repülsz, te sötét!
- Gnúvad mondja fanyesőnek, hogy nagyra nőtt! - és egy zuhanórepüléssel lehagytam.
- Kerülj csak a karmaim közé! - kiabálta a hátam mögül. Csak hogy kicsit szenvednie kelljen, kicsi lyukakon repültem át, amiken egy viharszelő nem fér át. Ebben a stratégiában csak annyi a bökkenő, hogy a barátnőm fióka kora óta itt él, így csak nagyon kicsit maradt le. És egyszer csak előttem tűnt fel, és én meg véletlenül nekirepültem, aminek következményeként mindketten zuhanni kezdtünk. De egyszer csak elkapott engem egy, Záport pedig kettő forrkatlan. Felnéztem, és meglepődtem.
- Csókolom, Áramlat nagyi! Hogyhogy itt tetszik lenni? - köszöntem az idős sárkányra.
- Nem is tudtad, éjcsillag? Kisunokám születik! - mosolyodott el. Áramlat nagyi öreg forrkatlan néni, de nagyon kedves és segítőkész, úgyhogy mindenki a nagymamájának érzi. De igazi unokája nem volt, és ezért jött ide. Mivel igazából Hónaaljnyalin él, és egy ilyen öreg sárkány számára nagyon hosszú és fárasztó tud lenni mind az úszás, mind a repülés. Amint Áramlat nagyi lerakott, és a barátnőm is földet ért, megígértük, hogy jobban vigyázunk, és folytattuk a játékot. Estig játszottunk.
Külső szemszög:
A világ két különböző pontján, a Skócia környékén lévő egyik szigeten és Magyarországon egy-egy lány ment az otthona erkélyére. Egy éjfúria és egy ember. Cián és Búza. Mindketten egyedül érezték magukat, és tudták, hogy a másik társaságára lenne szükségük. És egyszer csak mindketten elkezdtek énekelni:
Some legends are told
Some turn to dust and to gold
But you will remember me
Remember me for centuries
And just one mistake
Is all it will take
Go down in history
Remember me for centuries
dal itt
2015. november 8., vasárnap
8. Rész
Búza:
Éppen újdonsült szomszédommal RidingLove-val beszélgettem, amikor Attila, Zsófi unokatestvére futott felénk, egy fehér és a szarvain sötétbarna prickleboggle-el a háta mögött.
- Nem láttátok Scar-t? - kérdezte.
- Nem - válaszoltuk kórusban, majd a barátnőm hozzátette:
- A sárkányod ugye csak a fajtája miatt lehet kint. - de ezt kijelentve.
- Ööö, gondolom. De biztos nem láttátok?
- Biztos.
- Ó a francba - és felugrott a sárkányára - Kecske, fel!
- Az Ati volt? - sétált mellénk Zsófi.
- Aha. Láttad már a prickleboggle-jét? - kérdeztem tőle, mire bólintott.
- Néma Siven bárányai között feküdt, és ő kecskének nézte. Az unokatestvérem bement és megszelídítette.
- Rossz lehet ilyen rokonsággal - fordultam felé.
- Az is! Otthon annyit káromkodik, hogy arra nincsen szó. Még mindig Scar-t keresi?
- Igen. Miért?- mondtuk egyszerre.
- Emlékeztek, miket csinált Nyápic-szigeten?
- Azt hirdette, hogy megszelídít egy.... - és itt abbahagytam - ugye nem azt akarod mondani, hogy van neki egy...
- Suttogó halálja - rettent meg Ride. És ekkor meghallottunk egy kiáltást, amire elkezdtünk futni az aréna felé.
- Búza, ez mi? - futott mellém Zsófi.
- Éjfúria hívóhangja, de ötletem sincs miért! Az arénában vannak Fogatlanék, úgyhogy oda kell mennünk! - oda is értünk. Astrid ott állt a bejárat előtt, láthatóan ránk várt.
- Cián és Fogatlan eltűnt! - mondta, mire lefagytam. De gyorsan feleszméltem és berohantam Hablaty mellé, aki egy lyuk mellett térdelt. Felnézett rám és kimondta legnagyobb rémálmomat:
- Ez egy suttogó halál ürege. - és eddig bírtam... Lerogytam, Huligánhoz nem méltóan elkezdtem sírni. Az lehetetlen! Nem! Cián akár magától ment le, akár valami levitte, szörnyen veszélyes!
- Nee...- nyögtem, Hablaty pedig a vállamra tette a kezét. Ránéztem és megpróbáltam teljesen abbahagyni a zokogást, de csak annyira sikerült, hogy már csak hüppögtem.
- Meg fogjuk őket keresni, de előbb alszunk. - igaza volt. Észre sem vettem, mennyire eltelt az idő, hiszen már napnyugta volt. Kitöröltem az utolsó könnycseppeket a szememből és feltápászkodtam. A törzsfő pedig kiadta az utasítást:
- Mindenki vigye haza a sárkányát! Most már tudjuk, miért voltak idegesek. Ha ez tényleg egy suttogó halál, és magától vájta át a sárkánysuli alját, jobb, ha velünk lesznek - majd úgy, hogy csak én és Astrid hallja, hozzátette - Fogatlan nélkül egyikünk sincs biztonságban.- majd kiment az arénából, hogy értesítsen mindenkit. Mi Astriddal egymásra néztünk, majd mi is elmentünk Hablatynak segíteni.
Cián:
- Jól van?
- Igen, csak fel kéne ébrednie. Cián!
- Hagyj már békén Fogatlan... - motyogtam, de ő nem tágított. Addig bökdösött, amíg kinyitottam a szemem, és körülnéztem. És azonnal halálra rémültem.
- Gyászdal? - sikítva ugrottam a sarokba. És csak most vettem észre még egy dolgot. - Dutyiban vagyunk!
- Cián, mindjárt megsüketülök! Ne legyél ennyire vészmadár! - füstölgött az alfa.
- Adagio-tól (ejtsd Ádádzsó) pedig nem kell félni. Csakis halat eszik
- Ja, ok. - nyugodtam meg, és jobban szemügyre vettem zárkatársunkat. Olyan volt, mint egy normális gyászdal, csak az ő szeme vérvörös volt.
- Szia, én Adagio vagyok. Téged hogy hívnak? - kérdezte. Ezek szerint barátságos is.
- Cián a nevem. Bocsánat a sikításért, csak kiskoromban volt egy kellemetlen tapasztalatom egy gyászdalfalkával.
- Falkával? - nézett furcsán Fogatlan. - Én úgy tudtam, a gyászdalok magányosan élnek.
- A hímek élnek magányosan, a nőstények falkában. Ettől változik az énekünk. Mi, nőstények többes számban dalolunk.
- Ééés... fogsz énekelni? - kérdeztem félve.
- Igen. De tudok úgy is, hogy rátok ne hasson. - mosolyodott el.
- Juppí! - kiáltottam.
- Jön! - mondta Fogatlan, mire azonnal elhallgattam. És tényleg, a suttogó halál bekúszott a zárka elé. Adagio azonnal elkezdett énekelni gúnyosa:
"Ó ugye, téged nem rettent el a bukás?
Tudod már azt, hogy nem szégyen a futás.
Harcolj! Ha győzni akarsz!
Kemény a csata, sárkányok között."
Amikor Halloween megrázta a fejét, új dalba kezdett, ezúttal hangosabban és egy számomra ismeretlen nyelven:
"We've got the music,
makes you move it.
Got the song
that makes you lose it
We say jump, you say how high?
Put your wings up to the sky."
Erre suttogó halál elkezdte a fejét verni a zárkánk ajtajába, hogy odajusson Adagio-hoz, amikor egy fiúhang bekiáltott.
- Halloween! - mire az ajtócsapkodást abbahagyva a sárkány felfigyelt és válaszolt.
- Itt vagyok gazdám? - amit ugye ő nem érthetett, de így is rájött honnan jön a hang. A zárka elé érkezett fiúnak barna haja volt és egy hosszú vágás az arcán. Adagio abbahagyta az éneklést és elkezdett morogni. Én és Fogatlan követtük a példáját.
- Ugyan már. - nevette el magát a fiú - Csak nem hiszitek, hogy megijedek ennyitől? - nem hittem, úgyhogy lőttem felé egy plazmabombát. De a rács nem tört el tőle!
- Csak nem hiszed, hogy ez beválik, éjfúria? - és megint csak nevetett. - először végzek mindhármótokkal, akkor Halloween lesz az alfa. És majd én leszek a törzsfő, ha már Hablaty sincs - vigyorgott. Ez annyira szörnyűnek hangzott, ott a sötétben, hogy elájultam. Megint.
A dalok igazából nem eredetiek, kicsit átírtam a szövegüket. Az első dal itt. A második dal itt. És a második dal magyarul itt. Én is szeretek énekelni, na. A kérdésem az lenne, hogy a dalokat a végére rakjam a cikknek, vagy közben?
Ha tetszik a történet, pls iratkozzatok fel! Viszlát!
Éppen újdonsült szomszédommal RidingLove-val beszélgettem, amikor Attila, Zsófi unokatestvére futott felénk, egy fehér és a szarvain sötétbarna prickleboggle-el a háta mögött.
- Nem láttátok Scar-t? - kérdezte.
- Nem - válaszoltuk kórusban, majd a barátnőm hozzátette:
- A sárkányod ugye csak a fajtája miatt lehet kint. - de ezt kijelentve.
- Ööö, gondolom. De biztos nem láttátok?
- Biztos.
- Ó a francba - és felugrott a sárkányára - Kecske, fel!
- Az Ati volt? - sétált mellénk Zsófi.
- Aha. Láttad már a prickleboggle-jét? - kérdeztem tőle, mire bólintott.
- Néma Siven bárányai között feküdt, és ő kecskének nézte. Az unokatestvérem bement és megszelídítette.
- Rossz lehet ilyen rokonsággal - fordultam felé.
- Az is! Otthon annyit káromkodik, hogy arra nincsen szó. Még mindig Scar-t keresi?
- Igen. Miért?- mondtuk egyszerre.
- Emlékeztek, miket csinált Nyápic-szigeten?
- Azt hirdette, hogy megszelídít egy.... - és itt abbahagytam - ugye nem azt akarod mondani, hogy van neki egy...
- Suttogó halálja - rettent meg Ride. És ekkor meghallottunk egy kiáltást, amire elkezdtünk futni az aréna felé.
- Búza, ez mi? - futott mellém Zsófi.
- Éjfúria hívóhangja, de ötletem sincs miért! Az arénában vannak Fogatlanék, úgyhogy oda kell mennünk! - oda is értünk. Astrid ott állt a bejárat előtt, láthatóan ránk várt.
- Cián és Fogatlan eltűnt! - mondta, mire lefagytam. De gyorsan feleszméltem és berohantam Hablaty mellé, aki egy lyuk mellett térdelt. Felnézett rám és kimondta legnagyobb rémálmomat:
- Ez egy suttogó halál ürege. - és eddig bírtam... Lerogytam, Huligánhoz nem méltóan elkezdtem sírni. Az lehetetlen! Nem! Cián akár magától ment le, akár valami levitte, szörnyen veszélyes!
- Nee...- nyögtem, Hablaty pedig a vállamra tette a kezét. Ránéztem és megpróbáltam teljesen abbahagyni a zokogást, de csak annyira sikerült, hogy már csak hüppögtem.
- Meg fogjuk őket keresni, de előbb alszunk. - igaza volt. Észre sem vettem, mennyire eltelt az idő, hiszen már napnyugta volt. Kitöröltem az utolsó könnycseppeket a szememből és feltápászkodtam. A törzsfő pedig kiadta az utasítást:
- Mindenki vigye haza a sárkányát! Most már tudjuk, miért voltak idegesek. Ha ez tényleg egy suttogó halál, és magától vájta át a sárkánysuli alját, jobb, ha velünk lesznek - majd úgy, hogy csak én és Astrid hallja, hozzátette - Fogatlan nélkül egyikünk sincs biztonságban.- majd kiment az arénából, hogy értesítsen mindenkit. Mi Astriddal egymásra néztünk, majd mi is elmentünk Hablatynak segíteni.
Cián:
- Jól van?
- Igen, csak fel kéne ébrednie. Cián!
- Hagyj már békén Fogatlan... - motyogtam, de ő nem tágított. Addig bökdösött, amíg kinyitottam a szemem, és körülnéztem. És azonnal halálra rémültem.
- Gyászdal? - sikítva ugrottam a sarokba. És csak most vettem észre még egy dolgot. - Dutyiban vagyunk!
- Cián, mindjárt megsüketülök! Ne legyél ennyire vészmadár! - füstölgött az alfa.
- Adagio-tól (ejtsd Ádádzsó) pedig nem kell félni. Csakis halat eszik
- Ja, ok. - nyugodtam meg, és jobban szemügyre vettem zárkatársunkat. Olyan volt, mint egy normális gyászdal, csak az ő szeme vérvörös volt.
- Szia, én Adagio vagyok. Téged hogy hívnak? - kérdezte. Ezek szerint barátságos is.
- Cián a nevem. Bocsánat a sikításért, csak kiskoromban volt egy kellemetlen tapasztalatom egy gyászdalfalkával.
- Falkával? - nézett furcsán Fogatlan. - Én úgy tudtam, a gyászdalok magányosan élnek.
- A hímek élnek magányosan, a nőstények falkában. Ettől változik az énekünk. Mi, nőstények többes számban dalolunk.
- Ééés... fogsz énekelni? - kérdeztem félve.
- Igen. De tudok úgy is, hogy rátok ne hasson. - mosolyodott el.
- Juppí! - kiáltottam.
- Jön! - mondta Fogatlan, mire azonnal elhallgattam. És tényleg, a suttogó halál bekúszott a zárka elé. Adagio azonnal elkezdett énekelni gúnyosa:
"Ó ugye, téged nem rettent el a bukás?
Tudod már azt, hogy nem szégyen a futás.
Harcolj! Ha győzni akarsz!
Kemény a csata, sárkányok között."
Amikor Halloween megrázta a fejét, új dalba kezdett, ezúttal hangosabban és egy számomra ismeretlen nyelven:
"We've got the music,
makes you move it.
Got the song
that makes you lose it
We say jump, you say how high?
Put your wings up to the sky."
Erre suttogó halál elkezdte a fejét verni a zárkánk ajtajába, hogy odajusson Adagio-hoz, amikor egy fiúhang bekiáltott.
- Halloween! - mire az ajtócsapkodást abbahagyva a sárkány felfigyelt és válaszolt.
- Itt vagyok gazdám? - amit ugye ő nem érthetett, de így is rájött honnan jön a hang. A zárka elé érkezett fiúnak barna haja volt és egy hosszú vágás az arcán. Adagio abbahagyta az éneklést és elkezdett morogni. Én és Fogatlan követtük a példáját.
- Ugyan már. - nevette el magát a fiú - Csak nem hiszitek, hogy megijedek ennyitől? - nem hittem, úgyhogy lőttem felé egy plazmabombát. De a rács nem tört el tőle!
- Csak nem hiszed, hogy ez beválik, éjfúria? - és megint csak nevetett. - először végzek mindhármótokkal, akkor Halloween lesz az alfa. És majd én leszek a törzsfő, ha már Hablaty sincs - vigyorgott. Ez annyira szörnyűnek hangzott, ott a sötétben, hogy elájultam. Megint.
A dalok igazából nem eredetiek, kicsit átírtam a szövegüket. Az első dal itt. A második dal itt. És a második dal magyarul itt. Én is szeretek énekelni, na. A kérdésem az lenne, hogy a dalokat a végére rakjam a cikknek, vagy közben?
Ha tetszik a történet, pls iratkozzatok fel! Viszlát!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)