8. Rész

Búza:
Éppen újdonsült szomszédommal RidingLove-val beszélgettem, amikor Attila, Zsófi unokatestvére futott felénk, egy fehér és a szarvain sötétbarna prickleboggle-el a háta mögött.
- Nem láttátok Scar-t? - kérdezte.
- Nem - válaszoltuk kórusban, majd a barátnőm hozzátette:
- A sárkányod  ugye csak a fajtája miatt lehet kint. - de ezt kijelentve.
- Ööö, gondolom. De biztos nem láttátok?
- Biztos.
- Ó a francba - és felugrott a sárkányára - Kecske, fel!
- Az Ati volt? - sétált mellénk Zsófi.
- Aha. Láttad már a prickleboggle-jét? - kérdeztem tőle, mire bólintott.
- Néma Siven bárányai között feküdt, és ő kecskének nézte. Az unokatestvérem bement és megszelídítette.
- Rossz lehet ilyen rokonsággal - fordultam felé.
- Az is! Otthon annyit káromkodik, hogy arra nincsen szó. Még mindig Scar-t keresi?
- Igen. Miért?- mondtuk egyszerre.
- Emlékeztek, miket csinált Nyápic-szigeten?
- Azt hirdette, hogy megszelídít egy.... - és itt abbahagytam - ugye nem azt akarod mondani, hogy van neki egy...
- Suttogó halálja - rettent meg Ride. És ekkor meghallottunk egy kiáltást, amire elkezdtünk futni az aréna felé.
- Búza, ez mi? - futott mellém Zsófi.
- Éjfúria hívóhangja, de ötletem sincs miért! Az arénában vannak Fogatlanék, úgyhogy oda kell mennünk! - oda is értünk. Astrid ott állt a bejárat előtt, láthatóan ránk várt.
- Cián és Fogatlan eltűnt! - mondta, mire lefagytam. De gyorsan feleszméltem és berohantam Hablaty mellé, aki egy lyuk mellett térdelt. Felnézett rám és kimondta legnagyobb rémálmomat:
- Ez egy suttogó halál ürege. - és eddig bírtam... Lerogytam, Huligánhoz nem méltóan elkezdtem sírni. Az lehetetlen! Nem! Cián akár magától ment le, akár valami levitte, szörnyen veszélyes!
- Nee...- nyögtem, Hablaty pedig a vállamra tette a kezét. Ránéztem és megpróbáltam teljesen abbahagyni a zokogást, de csak annyira sikerült, hogy már csak hüppögtem.
- Meg fogjuk őket keresni, de előbb alszunk. - igaza volt. Észre sem vettem, mennyire eltelt az idő, hiszen már napnyugta volt. Kitöröltem az utolsó könnycseppeket a szememből és feltápászkodtam. A törzsfő pedig kiadta az utasítást:
- Mindenki vigye haza a sárkányát! Most már tudjuk, miért voltak idegesek. Ha ez tényleg egy suttogó halál, és magától vájta át a sárkánysuli alját, jobb, ha velünk lesznek - majd úgy, hogy csak én és Astrid hallja, hozzátette - Fogatlan nélkül egyikünk sincs biztonságban.- majd kiment az arénából, hogy értesítsen mindenkit. Mi Astriddal egymásra néztünk, majd mi is elmentünk Hablatynak segíteni.

Cián:
- Jól van?
- Igen, csak fel kéne ébrednie. Cián!
- Hagyj már békén Fogatlan... - motyogtam, de ő nem tágított. Addig bökdösött, amíg kinyitottam a szemem, és körülnéztem. És azonnal halálra rémültem.
- Gyászdal? - sikítva ugrottam a sarokba. És csak most vettem észre még egy dolgot. - Dutyiban vagyunk!
- Cián, mindjárt megsüketülök! Ne legyél ennyire vészmadár! - füstölgött az alfa.
- Adagio-tól (ejtsd Ádádzsó) pedig nem kell félni. Csakis halat eszik
- Ja, ok. - nyugodtam meg, és jobban szemügyre vettem zárkatársunkat. Olyan volt, mint egy normális gyászdal, csak az ő szeme vérvörös volt.
- Szia, én Adagio vagyok. Téged hogy hívnak? - kérdezte. Ezek szerint barátságos is.
- Cián a nevem. Bocsánat a sikításért, csak kiskoromban volt egy kellemetlen tapasztalatom  egy gyászdalfalkával.
- Falkával? - nézett furcsán Fogatlan. - Én úgy tudtam, a gyászdalok magányosan élnek.
- A hímek élnek magányosan, a nőstények falkában. Ettől változik az énekünk. Mi, nőstények többes számban dalolunk.
- Ééés... fogsz énekelni? - kérdeztem félve.
- Igen. De tudok úgy is, hogy rátok ne hasson. - mosolyodott el.
- Juppí! - kiáltottam.
- Jön! - mondta Fogatlan, mire azonnal elhallgattam. És tényleg, a suttogó halál bekúszott a zárka elé. Adagio azonnal elkezdett énekelni gúnyosa:
"Ó ugye, téged nem rettent el a bukás?
Tudod már azt, hogy nem szégyen a futás.
Harcolj! Ha győzni akarsz!
Kemény a csata, sárkányok között."
Amikor Halloween megrázta a fejét, új dalba kezdett, ezúttal hangosabban és egy számomra ismeretlen nyelven:
"We've got the music,
makes you move it.
Got the song
that makes you lose it
We say jump, you say how high?
Put your wings up to the sky."
Erre suttogó halál elkezdte a fejét verni a zárkánk ajtajába, hogy odajusson Adagio-hoz, amikor egy fiúhang bekiáltott.
- Halloween! - mire az ajtócsapkodást abbahagyva a sárkány felfigyelt és válaszolt.
- Itt vagyok gazdám? - amit ugye ő nem érthetett, de így is rájött honnan jön a hang. A zárka elé érkezett fiúnak barna haja volt és egy hosszú vágás az arcán. Adagio abbahagyta az éneklést és elkezdett morogni. Én és Fogatlan követtük a példáját.
- Ugyan már. - nevette el magát a fiú - Csak nem hiszitek, hogy megijedek ennyitől? - nem hittem, úgyhogy lőttem felé egy plazmabombát. De a rács nem tört el tőle!
- Csak nem hiszed, hogy ez beválik, éjfúria? - és megint csak nevetett. - először végzek mindhármótokkal, akkor Halloween lesz az alfa. És majd én leszek a törzsfő, ha már Hablaty sincs - vigyorgott. Ez annyira szörnyűnek hangzott, ott a sötétben, hogy elájultam. Megint.

A dalok igazából nem eredetiek, kicsit átírtam a szövegüket. Az első dal itt. A második dal itt. És a második dal magyarul itt. Én is szeretek énekelni, na. A kérdésem az lenne, hogy a dalokat a végére rakjam a cikknek, vagy közben?
Ha tetszik a történet, pls iratkozzatok fel! Viszlát!