Luna:
Miután abbahagytam a sírást, elindultam a fák között. Így, hogy már Lélek sem volt velem, nem nagyon tudtam mit kerestem én ott. Nem vagyok én evilági, csak a sárkányok miatt jöttem! Aztán eszembe jutott John és Jázmin. Meg kell keresnem a tojást! Úgyhogy folytattam az utamat az erdőben, és nemsokára morgásszerű hangokra lettem figyelmes. Felreppentem a fák koronái közé, és lassan szállva megközelítettem, a forrásukat. Két sárkány volt az, egy fekete pikkelyű felemásszemű, és egy narancssárga kardfogú. Hihettek nekem, szörnyű látvány volt. Tépték-harapták egymást, és én nem tudtam megakadályozni. Hát igen, akkor szembesültem először harccal, ami életre-halálra megy. De meg akartam őket állítani, szóval közéjük ugrottam, és reménykedtem hogy nem engem fognak kinyiffantani. Szerencsém volt, mivel megálltak.
-Tűnj el innen angyalka! Ehhez semmi közöd!- ordított rám a felemásszemű. Bár nem vagyok sem sárkány, sem madár, értettem a nyelvüket.
- Hadd segítsek! - kérleltem őket, de a fekete rámugrott, és begyújtotta a száját. Le akart lőni. De egyszercsak a másik beleharapott, fogai mélyen belefúródtak a felemásszemű vállába, mire az felordított és elrepült.
- Vissza fog jönni. - nézett a narancssárga az égre. Aztán rámnézett. - Jól vagy?
- Persze. - bólintottam, majd feltápászkodtam. - Hogy hívnak? És milyen nemű vagy? Milyen fajhoz tartozol? Sokat kérdezek?
- Miracle, hím, keverék és nem.- nevetett. - Na pattanj fel! Indulunk!
- Máris megbízol bennem? - csodálkoztam, miközben felültem a hátára.
- Hát, nagyon nem árthatsz nekem.
- És hova megyünk?
- A barátom, egy siklósárkány megsérült, úgyhogy biztonságba kell vinnünk. - és elindultunk.
Búza:
Amikor Cián elkezdte rázni a fejét, tudtam, hogy Fogatlan az alfaerejét használja. Felálltam a sárkányom hátán, és levetettem magam. Úgy éreztem, hogy Fogatlan elkap, és Álomfogóék el tudnak menekülni, de nem vált be. Zuhantamban ráestem egy sárkányra. Megnéztem a megmentőmet, fekete volt, és...
- Egy éjfúria!? - kiáltottam fel ijedtemben. Erre a fúria hátranézett. A jobb szeme olyan volt, mint egy éjfúriának, az írisze pedig piros színű. Viszont a bal szeme teljesen fekete volt, mintha kitágult volna a pupillája.
Sárkány: Nem éjfúria, rémfúria.
- Rémfúria? Még sosem hallottam a fajtádról.
Rémfúria: Mivel csak százévente születik egy példány. Egy világréme és egy éjfúria gyermeke. De elég is ennyit tudnod.
- Mit keresünk itt? És hogy hívnak? - kérdeztem, mivel kezdett ereszkedni.
Rémfúria: Vérszemnek hívnak. És itt van egy sebesült sikló, akin segítened kéne.
- Oké. - és letett a földre. - Viszlát Vérszem! És a nevem Búza!
Vérszem: Viszlát Búza! - és elrepült. Én pedig elkezdtem sétálgatni és megláttam a siklót, akit a rémfúria emlegetett.Viszont ott állt előtte Luna és egy ismeretlen sárkányfaj! Hát Hibbanton tényleg mindig történik valami. Mindenesetre odamentem melléjük.
- Helóka! - köszöntem rájuk. - A nevem Búza.
- Öööö... szia! Én Luna vagyok, ő pedig Miracle. Van ötleted, hogy lehetne rajta segíteni?- mutatott a lány a siklóra. Közelebb mentem és letérdeltem mellé. Körülbelül akkora volt, mint Viharbogár. Alhasa és pikkelyei narancssárgák voltak, sötétkék szarván és tüskéin pedig megcsillant a napfény. Vért nem láttam sehol, viszont nehezen lélegzett. Hallottam, hogy Miracle mond valamit sárkányul.
- Miracle azt mondja, hogy lezuhant. - fordított Luna.
- Te értesz sárkányul? - csodálkoztam, mire bólintott. Közelebb mentem, és hozzáértem a lábához, mire megrándult, és kinyitotta a szemét. Összeszűkült pupillával figyelte, ahogy átmentem a szárnyához. Meg akartam nézni, hogy nem tört-e el, de elkezdett morogni. Viszont a hangja halk és gyenge volt.
- Csak segíteni akarok. - súgtam. Újra elkezdtem közelíteni, és már nem morgott. Jól gondoltam, a jobb szárnya el volt törve.
- El van törve a szárnya. - néztem fel. Luna kicsit gondolkozott, aztán felmutatott az égre.
- Ők talán tudnának segíteni! - megnéztem mire gondol. Hála Thornak, Hablaty és Ride volt. Gondolom engem kerestek. Szerencsére észrevettek, és elkezdtek közeledni.
- Te jó Odin, vele meg mi történt? - nézett rám RidingLove. - És mit keres itt Luna?
- És ki volt az a másik éjfúria Hannával a hátán? - folytatta Hablaty.
- Milyen éjfúria? - értetlenkedett a barátnőm.
- Nagyon hosszú történet. - válaszoltam. - De most el kéne vinni ezt a szegény párát Gothihoz. Zápor és Fogatlan együtt elbírnák. - a két említett sárkány bólintott. Nemsokára már Hibbanton voltunk, és Gothi a siklót vizsgálta. Tíz perc múlva felállt, és elkezdett a homokba rajzolni. Bélhangos meg fordított.
- Azt mondja, hogy nem tört el a csend- erre Gothi rávágott a bottal a fejére. - Aú! Vagyis nem tört el a csontja, csak lebénult. Mintha egy világréme hányta aúúú! Okádta volna le a szárnyát. De valami erős, nagyon erős, úgyhogy pár napig lihegnie áuuu! Gothi, hagyj már! Aú! Na szóval, pár napig pihennie kell. - mondta, majd a fejét vakargatva visszament a kovácsműhelybe.
- Búza, tudnál rá vigyázni? Cián úgyis elment a másik éjfúriával. - mondta Hablaty.
- Cián elment? Majd visszajön... Te pedig mit szólnál a Flash névhez? - néztem a siklóra, aki bólintott. - Hát akkor üdvözöllek Hibbanton, Flash! - simogattam meg.
Hát, szerintem ez nem éppen megfelelő befejezés így a blognak. De tervben van hogy egy újat kezdek. Az esélye hogy ezt a posztot látni fogja bárki közelít a nullához... na mindegy. Pá gyerekek
